VII. Velencei-tó szupermaraton 10 km

Egy erős 10 km volt írva az edzéstervbe vasárnapra, így fellapoztam a versenynaptárat, mivel egy verseny mégis más, mint otthon egyedül futni.

Az ócsai 11 km-es versenyt néztem ki elsőre, mivel Ócsa közel van és nem volt nevezési díj. Az utolsó pillanatban azonban más verseny után néztem, mivel a szervezők azt írták, hogy a pálya sok helyen homokos terep, én pedig aszfalton akartam egy gyorsat futni. Így vasárnapra a velencei-tó szupermaraton 10 km-es távjára esett a végső választásom.

Nagyon jól sikerült a bemelegítés, jó állapotban álltam rajthoz. A hőmérséklet sem volt annyira magas, mint ahogy számítottam, csak 23-24 fok volt és a fátyolfelhők nem engedték érvényesülni a napot, így rajtoltunk el (kb. 25-30 fő) 9:30-kor.

Képernyőfotó 2016-09-07 - 8.28.50 Folytatás

100 km OB Velence – Az összeszokás

Béres Attilával szűk három hónap múlva megkerüljük a Balatont, ő futva én pedig kerékpárral kísérve őt. Mivel jó kísérő akarok lenni – olyan aki a futója minden mozzanatát, kérését lesi és tökéletesen katonaként szolgálja őt – úgy döntöttem ráveszem Attilát, hogy induljon el ezen a 100 km-es nyílt versenyen. Gondoltam ez egy kiváló edzés számára is és persze kettősünknek is, hogy összehangolódjunk az UB-ra.

A héten nem futott semmit, csak egy órát spinningelt. A verseny előtti nap felhívott, hogy hozzam el megint a Tesco-s fejlámpámat, mert kötelező és megkérdezte, hogy elég lesz-e két rántott húsos zsemle szilárd táplálék gyanánt a 100 km-re. Khm…. Kért még tőlem sótablettát, de mondtam neki, hogy nekem nincsenek ilyenek, viszont ott lakik a Decathlon mellett ugorjon le és vásároljon be.

A rajt előtt 15 perccel érkeztem, a bringa a kocsiban volt, Attila pedig már készen állt a futásra.IMG_1086 Folytatás