Az újrakezdés

Nem is sejtettem, hogy ez az agyrázkódás ennyire lestrapálja szervezetet és hogy majd hetekre visszavet, legyengít. Két héttel a baleset után kimentem 2 km-t bringázni, nem volt semmi baj, csak némi félelem.(a doki azt mondta, hogy két-három hétig ne fussak)17 nap után tettem egy próbát, kimentem 2 km-t futni, de annyira rossz lett a közérzetem, hogy le kellett pihennem pár órát. A balesetet követő 21. napon újra próbálkoztam a futással, és akkor már a fejem nagyjából rendben volt, de semmi sem volt jó.

A térdemet sajnos éreztem és a repedt bordák is folyamatosan szúrtak, de szépen lassan napról-napra azért tudtam emelni a kilométereket. Erősítő gyakorlatokat nem nagyon tudtam végezni még, de lassan futkározni (enyhe fájdalmakkal) már tudtam és mellette sokat bringáztam, mert ezt fájdalmak nélkül tudtam csinálni.

Komolyabb versenyterveket erre az évre még nem dédelgethettem. Sajnos még négy-öt hét után is nagyon fáradékony voltam. Emiatt a régóta vágyott Passau-Bécs bringatúrát a Duna mentén is három héttel el kellett halasztanom. Folytatás

Várpalota – 10 km

Kedden elmentem Feri bácsihoz egy gyúrásra, rám fért. Három futás volt a héten (+ egy bringázás és egy úszás), az utolsó pénteki már csak egy átmozgatás. Szombat reggel kipihenten érkeztem Várpalotára.

Most sem terveztem el előre a futásomat, csak reménykedtem, hogy a combom jó lesz és végre tudok a futásra koncentrálni. Egy órával a rajt előtt elbambultam miközben nyomtam a lábaimra a bemelegítőkrémet, így dupla mennyiség került rá. Tíz percig próbáltam elkenni. Már a karomra, a hátamra is kentem, de nem akart fogyni. Végül a melegítőgatya szívta fel a maradékot.

Meglepően laza voltam a bemelegítő futás közben, tök jól mentek a százak, az izomláznak, combfájásnak nyoma sem volt. A rajt után kényelmes tempóra álltam be, és 5-600 méter után értem be azt a 70 feletti srácot, aki két éve 12-nél ellépett tőlem. Jól éreztem magam.

Nem ismertem a pályát, mert idén is változtattak rajta. Éveken át jártam ide, és mindig ugyan az a kb. 20,6 km-es útvonal volt, de tavaly a Várpalotát elkerülő főút építése miatt egy kilométerrel hosszabb lett a táv. Idén a félmaraton a tavalyihoz képest is más útvonalon ment, és a 10 km is, amin itt még sosem indultam, nem is láttam a pályarajzot. A négy kilométeresek rajtja:

Folytatás

A visszatérés gyötrelmei

Elérkezett a nagy nap, az első futás napja,  2,4 km volt a Csepel pályán. A térdemben volt némi feszítő, húzódó érzés, de az egykori sérülésnek nyoma sem volt. Eléggé kíméltem a lábam, eléggé bicegősre sikerült. Viszont olyan izomlázam lett a hat húszas iramtól, amit már nagyon régen nem éreztem. Mintha vascsővel verték volna el a lábam, fájt. Mégis annyira örültem, hogy futhatok végre, hogy megleptem magam egy új futógatyával.

A második futás (3,2 km) már jobb volt, a harmadikat (4,4km) már élvezni is tudtam egy kicsit, de a lábaim oszlopszerűen merevek voltak és sajogtak az izomláztól, a fájdalomtól. A lépcsőzés is nehezen ment, de a WC-re ráülni maga volt a pokol. Ezután csak minden másnap futottam, hogy pihenjenek az izmok, a köztes napokon meg úsztam.

Három hét után eljutottam a 8 km-hez, az izomláz is megszűnt és elérkezett az idő, hogy pályán megnézzük, hogy reagál a térdem a gyorsabb, száz méteres futásokra. 10 db ot futottam, szépen óvatosan fokózó jelleggel. Az első 30 mp lett, nem fájt mégis bicegtem, de szépen, nagyon lassan kezdtem lazulni. Az utolsó is csak 22 lett. Gyötrelmes volt, mégis azt éreztem, hogy szépen haladok előre.

Folytatás

Mozgalmas évkezdet

Január 10-től a sérülés miatt elkezdtem a négy hetes pihenőt. Három hétig nem is futottam, utána is csak 2-3 km-t próbáltam. Közben rendszeressé váltak az esti otthoni görgőzések és az úszás is. Hetente háromszor úszok azóta is, már alkalmanként 3000 m feletti távokat. Nem volt igazán erős a január, de a naptáramat nézve végül egész mozgalmas lett:

(Kék kör: úszás, sárga kör: futás, narancs kör: szobabringa, piros kör: egyéb beltéri, vagy több féle mozgás)

 

Február második hetétől már futhattam. Négy hetes, a fokozatosság jegyében történő visszatérést mondott a doki és ezt maradéktalanul be is tartottam. Íme az elmúlt hat hét futó kilométerei heti bontásban:

Folytatás

A visszatérés

Az elmúlt négy hétben az edzések a tervek szerint zajlottak. Fokozatosan emeltem a kilométereket és nagy örömömre jól bírta a gerincem. Már majdnem minden eddig kimért pályámon futottam. Ezeket sosem futottam versenytempóban, de mindig írom a naplóba az időket. Nagy csodálkozásomra egy hegyi 14,5 km-en két hete már 20 mp-cel megközelítettem a legjobb időmet, de a múlt héten közel két perccel meg is javítottam. A 17,3 km-es Halásztelek körömön is 2 perccel szárnyaltam túl a legjobbamat.

Egyszerűen nem hiszem el ezt az egészet. Már heti 70 kilométer felett vagyok átlagosan. Ha csak ennyit fogok tudni futni tünetmentesen már az nagy ajándék lenne, de még növelhetem a heti mennyiséget.

Egy hónap után visszamentem a mesterhez egy kontrollra. Azt mondta, hogy remekül fejlődik a hátam. A múltkori 50%-ról már 80%-ra mentem fel. Megmutattam a gerinctornámat és csak dicsérő szavakat kaptam. Brutál még mindig gyakorlatsor, de a nyújtásokkal együtt is csak kb. 10 percet vesz el az életemből. Ezt már életem végéig csinálnom kell.

Úgy búcsúztunk el, hogy már nem kell többet mennem csak akkor, ha valami nem jó. Erősen bíztatott, hogy most már tegyem oda magam úgy rendesen a futópályán, ne kíméljem tovább magam.

Nem kellett nekem sem több, gondoltam felmegyek másnap egy Balboára, azt nagyon nem lehet könnyedén futni. Nekem nagy falat, mert 400 méter szintemelkedésnél nem szoktam többet futni, ez meg 800 felett van. Hajnal fél hétkor eléggé mereven neki is vágtam múlt pénteken. Nem figyeltem részidőket, csak a János-hegyen néztem az órámra és nagy megdöbbenésemre 30 mp-cel jobban álltam, mint az egyéni legjobbam. Aztán – tőlem nem megszokott módon – nem vettem be egy kanyart lefelé a Hűvösvölgy felé és 400 méter után vettem csak észre, hogy eltévedtem. Ha ezt az eltévedést levonom, akkor itt is beállítottam a legjobb időmet.

Ez a hét pihenő hét lesz, az úszásé lesz a főszerep. Nyaraláskor amúgy sem szoktam sokat futni. Most augusztusban elkezdem a versenyzést is.