Vivicitta félmaraton

Lezajlott a félmaraton és az előző posztomban vázolt izgalmas tervek után nézzük a tényeket.
Az Árpád-híd lábánál parkoltam, és egy órával a rajt előtt egy richtofitos lábpakolást alkalmaztam. Vártam hogy 8:15 legyen és indulhassak a szigetre melegíteni.

Leparkolt mellém egy kocsi és kiszállt belőle egy veszekedő fiatal pár, amelynek a hölgy tagja volt sportszerkóban a férfi pedig a segítő szerepét játszotta. Párbeszéd:

– (nő) Jól áll?
– (ffi) Mi lenne ha egyszer a kényelmi szempontokat néznéd és nem azt, hogy ki mit szól majd a szelfidhez? Ne csináld már!
– Jól van már, nem a fészbuk miatt
– De hát azt kérdezted jól áll-e? miért kéne jól állnia? tiszta víz lesz rajtad minden, kit érdekel hogy áll?

Nem kézen fogva indultak el a sziget felé, minden esetre mókás volt 🙂 A hídon értem utol őket, már a bemelegítő futás közben, látszólag már szent volt a béke. Kb. 3,5 km jól sikerült bemelegítés után beálltam a rajtzónába. A reggeli meteorológia jóslatok bejöttek 17-18 fok volt a rajtnál. A professzoros egyenletes taktika mellett döntöttem, a rajt után a 4:20-as ezrekre álltam be.

Az első két km-en nem érvényesült a szembe szél (nem is számoltam vele). Sokan futottak előttem és a sziget növényzete is felfogta az akkor még nem annyira erős szelet. 2 km 8:38 az óra szerint. Ezután a pesti rakpart következett, két km széllel szemben, de ezt sem éreztem igazán zavarónak. Megpróbáltam a belső oldalon a fal közelében futni, hogy minél nagyobb legyen a takarás. Ezután jött a Lánc-híd ahol már érezhető volt az oldal szél, de nem akadályozott abban, hogy pontosan hozzam a 4:20-as ezreket.

pálya2 Folytatás

Vivicitta félmaraton – tervezés

Egyelőre még mindig 5-10 km-ekre készülünk, így a félmaratoni időtervezés elég nehéz, de nagyon izgalmas. Most “alulról” építkezünk, de ebből a felkészülésből is kiugorhat egy jó, egy nem várt félmaratoni idő, persze csak akkor ha minden optimálisan alakul. De úgy tűnik nem lesz teljesen az.

Holnap jön a hét legmelegebb napja és marad az erős szél. A rajt idején 9 órakor vélhetően 17-18 fok lesz és a verseny végére 25 fok várható majd, tehát a futás során folyamatosan melegszik majd az idő. A szél délnyugati lesz, így vélhetően “csak” 5-6 km lesz zavaró a rakpartokon. Lesznek a pályának olyan szakaszai, amikor szinte szélcsend lesz és nagyon melegnek fogjuk érezni, így néha majd jól fog esni a hűsítő oldalszél. De aki jól bírja a szokatlanul jött melegedést simán futhat egy jó időt. Most ezt látom, meglátjuk holnap a verseny után mik lesznek majd a tények.

IMG_1324 Folytatás

Zelenák Zolival találkoztam

Zelenák Zoltán a Csepel SC-ben volt csapattársam. Amikor 1985-ben bekerültem a csapatba, ő már akkor nagy futó volt. A ma 53 éves atléta 1982-1989 között érte el a legjobb eredményeit. A csepeli örök ranglista többek között 1500 méteren is őrzi a nevét:

IMG_6563

1989 óta folyamatosan sérülésekkel bajlódott. Egy hete összefutottam vele Csepelen, és nagyon csodálkoztam, mert szinte semmit sem változott, pont úgy néz ki, mint a 80-as években, és még mindig úgy, mint egy futóatléta.

IMG_1005 Folytatás

Vivicitta 30 éve és most

Én ott voltam 1986-ban április 5-én az elsőn, és majdnem mindegyiken, de idén sajnos nem indulhatok. Az 1986-os edzésnaplómat kifotóztam, akkor így sikerült:

IMG_8758

Imádtam mindig, még akkor is ha sokszor szarul ment, vagy ha csak a szurkolás sikerült szarul. A hangulat mindig tökéletes, de megdöbbentő mennyi engedélyt kell beszereznie a BSI-nek egy ilyen nagyszabású versenyre. Ezek bizony millió forintok, íme a lista: (A spartathlon mini szervezői most jól figyeljenek mivel kell majd kalkulálniuk): Folytatás

Egy futó beszólt a Vivicittán a járókelőknek

A múltkor írtam, hogy ugyan kevés sikerrel, de a feleségemnek, Timinek próbáltam drukkolni a Vivicittán a félmaratonon. A céltól 800 méterre lehettem, amikor a járdán szép lassan, háttal a cél felé araszolva néztem a beérkezőket és kerestem köztük Timit. Ekkor valaki fennhangon, nagyon csúnya stílusban kiszólt a tömegből a járdán sétálóknak (nagyjából):

Lehet ám drukkolni! Nekünk ez már a célegyenes. Végigcsináltuk a félmaratont, lehet drukkolni ott a járdán mindenkinek, nem csak sétálgatni!

A srácot hamar kiszúrtam, ki sem nézett oldalra, csak maga elé bámulva nyomta a szöveget. A levegő megfagyott egy pillanatra. Én se köpni, se nyelni nem tudtam. Mi, járókelők összenéztünk, de senki nem szólt vissza egy rossz szót sem.

Szurkolásban igaz még messze nem tartunk ott, mint bizonyos országok, de ezzel a mentalitással sem fogunk odajutni. Sőt, ez inkább elriasztja az embereket, engem legalábbis mindenképpen. Legszívesebben visszakiabáltam volna neki valami csúnyát, de nem tettem.

Timi a Vivicittán! – Szurkolásom felsőfokon!

Timi vasárnap reggel élete első fémaratoni teljesítésére készült. Én ezúttal a profi szurkoló szerepébe bújtam és próbáltam neki minden segítséget megadni.

Tudtam, hogy hatalmas tömeg lesz, ezért nem voltam biztos benne, hogy a futók közt megtalálom, így biztosra kellett mennem. Egy okos alkalmazást aktiváltunk a telefonján, melynek segítségével folyamatosan láthattam a helyzetét és fel tudtam készülni a pálya adott pontján az érkezésére. A pályatérkép itt.

A 9:30-as a rajt után néhány perccel már láttam, hogy elmozdult a Margit-szigeten az a bizonyos jel, tehát úton van.IMG_6897 Folytatás

Timi félmaratont fut! – Vége a nyulazásoknak?

A futóblogon írtam, hogy Timivel, a feleségemmel voltak nyulazásnak keresztelt futásaink. Egyszer túl is járt az eszemen. Az utóbbi időben sajnos ezek a futások rendre elmaradtak.

Ennek részben az volt az oka, hogy Timi elkezdett komolyabban, hosszabb távokat futni, és elhatározta, hogy lefut egy félmaratont. A most hétvégi Vivicittára esett a választása.

Elkísértem a hétvégén az utolsó hosszú edzésére, egy bő 17 km-es körre.

Képernyőfotó 2014-04-11 - 11.19.38

 

IMG_6861

Ezúttal bringával mentem és ettől nagyon boldog volt. Az ő fülében is, és az én fülemben is zene szólt. Így mentünk szépen, közel két órát. Lehet, hogy ez a hosszú házasság titka?

IMG_6870

Futtattam aszfalton, mezőn, töltésen.

IMG_6882

Jó erőben van. Azt hiszem tökéletesen felkészült, hogy teljesítse a félmaratont. Nyugodt szívvel engedem útjára. Csak arra kértem, hogy ne foglalkozzon az idővel csak jólesően fusson. Én ezúttal szurkoló leszek.

Még le sem futotta, de már egy őszi maratoni futáson töri a fejét. Azt hiszem el kell fenekelnem! Tuti nekem akar bizonyítani! 😉

Hajrá Timi!