Timi félmaratont fut! – Vége a nyulazásoknak?

A futóblogon írtam, hogy Timivel, a feleségemmel voltak nyulazásnak keresztelt futásaink. Egyszer túl is járt az eszemen. Az utóbbi időben sajnos ezek a futások rendre elmaradtak.

Ennek részben az volt az oka, hogy Timi elkezdett komolyabban, hosszabb távokat futni, és elhatározta, hogy lefut egy félmaratont. A most hétvégi Vivicittára esett a választása.

Elkísértem a hétvégén az utolsó hosszú edzésére, egy bő 17 km-es körre.

Képernyőfotó 2014-04-11 - 11.19.38

 

IMG_6861

Ezúttal bringával mentem és ettől nagyon boldog volt. Az ő fülében is, és az én fülemben is zene szólt. Így mentünk szépen, közel két órát. Lehet, hogy ez a hosszú házasság titka?

IMG_6870

Futtattam aszfalton, mezőn, töltésen.

IMG_6882

Jó erőben van. Azt hiszem tökéletesen felkészült, hogy teljesítse a félmaratont. Nyugodt szívvel engedem útjára. Csak arra kértem, hogy ne foglalkozzon az idővel csak jólesően fusson. Én ezúttal szurkoló leszek.

Még le sem futotta, de már egy őszi maratoni futáson töri a fejét. Azt hiszem el kell fenekelnem! Tuti nekem akar bizonyítani! 😉

Hajrá Timi!

Senior mezei OB – Rossz érzésekkel…

A senior mezei VB utáni hétvégére már régebben beírtam a versenynaptáramba a senior mezei OB-t. Tudtam, hogy a vasárnapi félmaraton után legalább 3-4 nap kell majd a regenerációhoz. Szerdán futottam egy 8 km-t, aztán a pályán a gimnasztika után pedig szögesben százaltam. A csütörtöki 10×200-on még mindig ólomlábaim voltak és erős fáradtság érzésem volt. De a szombati OB-n akartam bizonyítani magamnak a csúfosan megélt mezei VB miatt. Az étrendem már „romokban” volt, azt ettem amit akartam, szar is volt a közérzetem, valahogy nem voltam jól egész héten.

Az mezei OB esemény facebook oldalán azt az információt kaptam, hogy nyugodtan indulhatok szögesben a versenyen, a pálya alkalmas rá. Sokat futottam benne, miért is ne? De a másfél kilométeres pálya (négy körös verseny) tényleg alkalmas arra, hogy szögesben fussak?

Képernyőfotó 2014-04-06 - 20.13.09

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Senior VB – A félmaraton

A mezei futás másnapján, szerdán pihentem. A csütörtöki átmozgatás után Feri bácsihoz mentem gyúratni. Mindig feltöltődöm nála, mesél, meghallgat, tanácsokat ad, komoly pszichoterápia is egyben. Azt jósolta, hogy 42 perces tizesre futok majd egy 43 percest, aztán 5 perc alatt simán lemegy az utolsó 1,1 km. A gyúrás után beugrottam a ráckevei gyógyvizes medencébe, illetve pénteki pihenésként pedig bementünk a SYMA-ba szurkolni a 800 méter döntőseinek. A szombati átmozgatás után aktív pihenéssel telt a délutánom, három filmet néztem meg az ágyban fekve.

Vasárnap 7:10-re értem ki a városligeti a rajthoz. (Reggeli mérlegelés: 70 kg.) Felvettem a rajtszámot, pacsiztunk és dumáltunk kicsit a magyar indulókkal, majd elkezdtem a szokásos bemelegítésemet. Nagyon kellemes tavaszias idő volt, 12-13 fok körüli, teljesen ideális, szélcsendes idő, tökéletes a jó eredményhez.

Minden veterán korosztálynak egyszerre volt a rajtja. A rajthelynél a korosztályokat szalaggal választották el. Kellemes, de feszült hangulat volt a rajt előtti percekben. Én jól éreztem magam és fejben felkészültem arra is, hogy ha ez a verseny sem sikerül, akkor sincs dráma, majd valamelyik másik versenyen megfutom a tervezett 1:30-as időmet. 2005-ben futottam utoljára 1:30 közeli időt, a Nike Budapest félmaratonon 1:30:01-et mentem. Azóta nem, de nem is volt ilyen tudatos felkészülésem.

A terv: egyenletes 4:15-ös iram 15 km-ig, aztán ha még marad az erőből mehet, ami a csövön kifér. Titkon vágytam egy olyan igazi véres, verejtékes félmaratonra, ahol totálisan kihajtom magam, és hatalmas hajrával egy másodperccel férek csak be az 1:30 alá!

Öt kör (kb. 3750 méter egy kör) és még egy szűk háromnegyed várt ránk a Városligetben. Szuper volt, hogy a körönkénti részidőket is tudtam figyelni.

IMG_6800.jpg

Fültanúja voltam egy beszélgetésnek, miszerint minden körben van egy-két hullám a pályában, amit az utolsó körben hegyként élhetünk majd meg. Na, fasza! Ez még úgy kellett nekem a rajt előtt! Nincs szint a Városligetben és kész! Pontban 9 órakor rajtoltunk el, nekem kb. 6 mp kellett, hogy a rajtvonalhoz érjek, óra indít.

Kicsit torlódtunk, de nem baj, legalább nem futjuk el az elejét. Kb. 200 méter után felvettem az utazósebességet. A körülmények ideálisak voltak, a lábaim tökéletesen be voltak melegedve. Az első km 4:05, de érzésre, mintha nem csináltam volna semmit. Vissza kell venni a tempót! Az első kör 15:24, az 5 km pedig 20:50. Kicsit gyorsabb volt, mint a terv, de úgy éreztem, hogy ennél jobban nem kell visszavennem. A második kör 15:41 lett. 7-8 km körül szokott lenni az a pont, amikor megérzem, hogy jó lesz-e a verseny vagy sem. Nem volt problémám, nagyon rendben voltam, és csendben tettem is a dolgom.

DSC_8468.jpg

Jöttek-mentek a futók körülöttem, egy darabig két spanyollal futottam és ott volt ismét a brit bajszos srác, akitől a mezein kikaptam.

DSC_2902.JPG

10 km-hez érve már kezdtem előzgetni a fejreállókat. A részidőm 41:52 lett. Feri bácsi, bárcsak bejönne a jóslatod!! Továbbra sem éreztem, hogy gyors lenne a tempó, simán benne volt, hogy még gyorsítok is a végére.

12 km-nél a frissítőponton elvettem egy pohár izót, de nem álltam meg, menet közben próbáltam meginni azt a 3-4 kortyot, ami a pohárban volt. Az első kortyot ügyesen a jobb szememre öntöttem, el is mozdult a kontaktlencsém, de szerencsére nem esett ki. A második kortynál már ügyesebb voltam, az az orromba ment, de végül a harmadikra sikerült végre egy kortyot lenyelnem. Lehet, hogy ezt is gyakorolni kéne edzésen?

A 3. köröm 15:35, a 4. 15:36, a 15 km pedig 1:02:55! Nagyon boldog voltam. Itt már majdnem biztos voltam benne, hogy sikerülni fog, de még bő hat kili volt hátra.

A britem leszakadni látszott, én pedig bírtam erővel. Az ötödik körben elkezdtem lökni, úgy éreztem, most végre már úgy futok, ahogy bírok. Tekerek, mint a meszes, de a lábaimban már éreztem azokat a bizonyos kis emelkedőket, kezdtem fáradni. Éreztem, hogy meglesz, de tudtam, hogy lassulok. Ott volt a fejemben, hogy 1:29-cel kezdődő időt kell mutatnia az órámnak a végén.

Hajrááá!

Az 5. körben sem sikerült a frissítés, rögtön félrenyeltem, köhögni kezdtem és a mellemre öntöttem a fele izót. Persze most sem álltam meg, ahogy azt általában szoktam. Az 5. kör: 15:41, pont, amennyi a második volt és már csak bő két km volt hátra. Nem baj, hogy fáradok, itt már lehet fáradni, fáradni is kell, és most kell tudni nagyon szenvedni!

19 km-nél az órámra néztem 1:20 valamennyi. A 20 km-es időm 1:24:31. 5 perc 29 másodperc kell az 1:30-hoz és 1,1 km van hátra. Van erőm, de kicsit elhagytam magam. Fáradt vagyok, és már elég lenne csak bekocogni. De nem úgy van az! Az év fő versenyén nincs lazsálás!

Ritmust váltottam és kiszakadtam az előző 4:25-ön kívüli ezerből és 4:10 körüli tempóban folytattam, és meg is csináltam, 4:12-es lett az utolsó ezer. Ráfordultam a célegyenesre és egy óriási hajrát nyitottam, bár nem volt körülöttem senki. Vagy mégis!? Ketten lihegtek a nyakamon. A szemem sarkából láttam egy szakállas fickót, aki hirtelen mellbedobással elém került és már 20 méter sem volt hátra. Na, neeee! Még egy ritmusváltás és megelőztem, bent vagyok! Megvaaaaaan!

DSC_3414.JPG

DSC_3411.jpg
(A szakállas portugál srác egyébként 14. lett a korosztályában a 60-64 évesek között.)

Így történt a befutó végül:

Az órámat a célbaérkezéskor leállítottam: 1:29:14-et mutatott. Jöttek néhányan kérdeztek valamit, de én csak lerogytam az aszfalra és és próbáltam kifújni magam és Kremmer Zoli (ő már bő 8 perce bent volt) jött gratulálni:

5 perccel később már a többi magyar résztvevővel beszélgettem. Teljes örömmámorban úsztam, nagyon boldog voltam, hogy sikerült a 21. században először 1:30-on belülre vinni a félmaratont és mindezt a VB-n. Elindultam levezetni, de 700 méter után leálltam a bohóckodással, ugyanis a lábaim oszlopszerűen merevedtek le.

A hivatalos időm az általam mértnél 6 mp-cel rosszabb volt, biztos az elején a pisztolylövésnél indult az óra. Viszont a Nike+ alkalmazás sokkal nagyobb egyéni csúcsra (21. századi) hívta fel a figyelmem:

IMG_6795.jpg

A többiek órája szerint is 200-250 méterrel hosszabb volt a táv, de engem viszont csak a hivatalos idő érdekel, amely tehát 1:29:20 lett! A teljes eredménylista itt található.

Hazaérve nagyon vártak már rám a hűtőben a finom sörök. Három hónap kihagyás után jól fejbe is kólintott az első. (A lejártat is megittam, habja ugyan nem volt, de fogyasztható volt) Ezután a heck-ebédhez fehér foszlóskenyeret is ettem és persze kovászos uborkát. A délutáni alvás után estére némi ürességet éreztem. Meg kellett fogalmaznom, hogy hogyan tovább, eddig ugyanis csak március 30-ig tudtam gondolkodni.

Arra jutottam, hogy nem hagyom abba az étrendet, de egy hétig biztos, hogy mindent fogok enni, amihez kedvem van. Két nap pihenőt adtam magamnak és tovább folytatom a szokásosnál komolyabb edzésmunkát is. A hétvégén rajthoz állok a Senior mezei OB-n, csak azért is!

A teljesség igénye nélkül gyorsan össze is írtam mit szeretnék még az idén:

  • Április – Senior mezei OB 6 km, Vivicitta 10 kmEtyeki vesszőfutás, 10 km országúti Senior OB 40 percen belül
  • Május – Komárom-Komárno 10 km, Tárnoki tófutásNégy évszak maraton 10 km, Ózdi terep félmaraton
  • Június – 3 napos bringatúra (Őriszentpéter-Balaton-Velencei tó-Szigethalom), illetve a 3 napos körtúra és futás teljes menetfelszereléssel (sátorral) a Csepel “szigeteken” (120 km)
  • Július – Senior 5000 méteres bajnokság 19 perc, 1500 méter 4:45. Velencei-tókör futás, 20 év után egy rövid távú triatlonverseny teljesítése (1,5-40-10)
  • Augusztus – Tatai minimaraton, Zsámbéki templomfutás, Sárkányőrület félmaraton, Négy évszak maraton (10 km)
  • Szeptember – Wizzair Budapest félmaraton 1:30 🙂 és Bonyhád-Bátaszék 24 km
  • Október – Várpalota félmaraton
  • November – Naszály trail és Budai trail

Ui: A britet 30 méterrel vertem csak meg, de megvertem, visszavágtam. Persze nem a korosztályom volt, hanem egyel idősebb: 45-49-es. 🙂

Új barátom van a következő 1200 kilométerre!

Csalódtam a Nike cipőkben. Csak 5-600 km-t tudok futni bennük. Addig tényleg jók, de ezután fáj bennük mindenem. Valamit csúnyán elkúrtak a Nike-nál, hogy ennyire nem strapabírók a cipők!

Egy régi szerelem az Asics. Ma vettem meg ezt a szépséget. Ki is próbáltam a mai bemelegítésen, mesés! Ez is kerül annyiba, mint egy Nike, de kétszer annyit fogok futni majd benne, mint pl. a Nike structure 16-ban, tehát féláron van!

IMG_6809

Ez volt a boltban az egyetlen választható szín ebből a modellből, olyan férfias nem? 😉 Annyira örülnék egy szép szürkének, sötétkéknek. Miért nem gondolnak a 40 felettiekre?Biztos nem vagyunk már célcsoport 😉

De kegyetlenül lehordom ezt is, ha nem bírja ki az 1200 km-t! Mától kezdve viszont megelőlegeztem neki a barátságomat!

Doppingötlet a VB-re! – jól ki is kaptam!

Március első hetének végén felhívtam Évát.  Éva a táplálkozásszakértő, akinek nagyon nagy köszönettel tartozom. Óriási ötletem támadt, hogy hogy lehetnék még jobb a VB-re.

Arra gondoltam, hogy három héttel a verseny előtt kezdjük el csökkenteni a fehérje bevitelt és leállok a felsőtest erősítéssel. Így a felsőtestemről simán eltűnhet akár 2 kg-nyi izom is a versenyig és ez a testsúly csökkenés némi gyorsulást eredményezhet.

Éva egy pillanat alatt lecsapta a labdámat: „Szükséged van azokra az izmokra! Ha csökkented a fehérjebevitelt, akkor a szervezeted elkezdi bontani az izmaidat és ettől savas lesz a véred és gyenge leszel! Felejtsd el! Csináld úgy, ahogy megbeszéltük!”

Így tettem, és jól tettem! Köszi Éva!

Senior VB – A mezei futás

A Naszály Traillel kezdtem meg az alapozást és egyben a felkészülésemet is a senior VB-re. A négy hónap alatt összesen 1200 km-t futottam (ebből 62 km-t szögesben). Minden nap egy új, izgalmas kihívás volt, minden nap adrenalinmámorban fürdőzve lelkesen csináltam az edzéseket. Az időjárás is segített, mivel az erős mínuszok elmaradtak, és már februárban az enyhe időben sokszor kisgatyában is lehetett edzeni. A sok edzésmunkának, a ledobott hat kilónak, az étrendnek, a sok aktív pihenésnek és a kiegészítő sportoknak köszönhetően, valamint annak, hogy elkerültek a sérülések, betegségek márciusra teljesen kicserélődtem.

Az utóbbi 20 évben sportéletem legizgalmasabb négy hónapja volt ez az időszak. Bár szinte végig egyedül futottam, mégis minden a tervek szerint alakult. Kezdetben nem is hittem, hogy sikerülhet már márciusra formába kerülni. Időtervként a 8 km mezeire 32 percet, a félmaratonra pedig 1:30-at jelöltem meg, ami akkor még elérhetetlennek tűnt. Az edzések és a hét felkészülési verseny majdnem mindegyike jól sikerült, és már szinte túl szép volt minden, hogy igaz legyen. Vajon a két versenyem is ennyire kiszámíthatóan jól fog sikerülni? Ilyen érzésekkel érkeztem meg a VB nyitónapjára.

A mezei futás előtti nap, március 24-én nyitott a versenyközpont a SYMA csarnokban. Be is mentem, hogy felvegyem a rajtszámot, de csak egy nyakba akasztós igazolványt kaptam, amellyel szabadon járhatok a VB rendezvényein, és a VB ideje alatt a BKV-n is ingyen utazhatok vele.(semmi haszna nem volt) Azt mondták, hogy másfél órával a rajt előtt, a helyszínen, a Városligetben vehetem majd fel a rajtszámom.

Este a szokásos rituálé: megszabadulni minden felesleges súlytól! Tehát körömvágás, szőreltávolítás. Minden gramm számít! (Hajnyírás már korábban megvolt) Minden cuccot előre összekészítettem, és 10 órakor már aludtam.

Reggel a szokásos mérlegelés: 70,5 kg. 6:50-kor érkeztem a helyszínre. A kocsi hőmérőjén 5 fok volt, kint jeges, erős szél fújt. Betartották a 7:30-as nyitást. Nagyon feszült voltam, ilyenkor szeretem, ha már nálam a rajtszám, és nem kell várnom semmire és senkire. A vastag nikoflexes kenést követően a 2 km-es versenypályán melegítettem be. A pályát keresztező aszfaltutakra műfüvet tettek, így egyértelmű volt, hogy a jól bejáratott szögescipőben fogok futni.

IMG_6796.jpg

A rajt előtti percekben ledobtam a melegítőt, és felszabadultan repülőztem még egyet a 8-9 fokban, majd beálltam a rajtvonalhoz. Ilyen széles rajtvonalon még nem álltam. Biztos voltam benne, hogy itt nem lesz tülekedés, kakaskodás:

DSC_8223.jpg

30 méter széles sávon sorakoztunk fel 95-en, a 35 és 49 év közötti három korosztály résztvevői. A hideg miatt szerettem volna 6 évvel idősebb lenni hirtelen, mivel az ő rajtjuk 10:30-kor volt. 9 órakor a rajtpisztoly eldördült, én pedig óriási felszabadultsággal vágtam neki az első körnek. 50-100 méter között valahol beálltam az utazósebességre. 300 méternél már kb. a 70-80. helyen voltam és itt is maradtam. Éreztem, ahogy megy ki belőlem a feszültség, és jól éreztem magam a napsütéses 9 fokban. Nem érdekelt senki és semmi. Négy kilométerig semmi hősködés, aztán mindent bele! – ez volt a terv.

Az első km ideje pofonként hatott: 4:06 volt. Azt gondoltam, hogy 3:50-es iram körül megyek, de sajnos nem így volt. Aztán jött az első kör második fele, amelynek a közepén ott volt a domb. Már a bemelegítésnél belőttem, hogy óvatosan futok majd fel rá, és a másik oldalon pedig elengedve magam lesprintelek, de nem mertem lefelé futni.

Dombra fel, ott jön hátul a brit:

DSC_8548.jpg

Zárva az első kört jött a következő pofon: 2 km 8:09. Olyan érzésem volt, mintha álmodnék. Szép volt minden, élveztem a pályát, de nem tudtam fokozni a tempót. A második körben néhány lassuló fickót lehagytam, de a 4 km-es részidőtől megint megszédültem: 16:28. Képtelen voltam gyorsabban menni, mintha leszabályoztak volna. A harmadik körben egy bajszos brit srác zihálva érkezett mögém, egy darabig jött velem, majd megelőzött. Kétszer annyi levegőt vett, mint én, mégsem tudtam vele menni. A harmadik kört 24:44-el fejeztem be és az utolsóban sem tudtam megújulni: 32:58. Még kb. 60 méter volt a célkapuig, befutottam. Szinte csak egy pillanat volt az egész futás és sajnos nem ment.

_DSC1889.jpg

Az időtervezésnél nem vettem figyelembe azt, hogy mezein a talaj egyenletlen és nem tudok olyan tempót futni, mint amit aszfalton vagy pályán tudnék, de ott mégis reálisnak tűnt, hogy tudok 4 perces iramot. Nem számoltam a dombbal sem, ezt akkor még egyébként sem lehetett tudni, hogy benne lesz. 33:12 lett a hivatalos időm, és cseppet sem voltam elégedett. Egy pillanatnak tűnt az egész és nem ment a futás és a beérkezés után úgy éreztem magam, mintha nyakon öntöttek volna egy vödör vízzel. Csalódottságom délutánra fokozódott, eléggé megzuhantam, talán akkorra tudatosultak bennem a délelőtt történtek.

Négy napom volt, hogy helyre tegyem a dolgokat a fő versenyszámra a félmaratonra.

Az eredménylista itt található.

Senior VB – előkészületek

Januárban a szövetségtől azt a téjékoztatást kaptam, hogy kell a versenyre a kék könyv, tehát egyesületi tagnak kell lenni, versenyengedéllyel kell rendelkezni és sportorvosi vizsgálat is szükséges.  Ezeket mind időben megcsináltam.

Az esemény honlapján letölthető volt egy „medical form” nevű nyomtatvány. Azt mondták, hogy ezt kitöltve, aláírva le kell majd adni a jelentkezéskor, ezzel igazolva, hogy saját felelősségemre indulok.

Március 24-én nyitott a versenyközpont. Elmentem a SYMA-ba, hogy bejelenzkezzek és leadjam a papírokat, és hogy felvegyem a rajtszámot. Nagy meglepetésemre semmit nem kértek tőlem, de a rajtszámot sem vehettem fel. Azt mondták, hogy a papírokat majd a helyszínen kell leadni. Kaptam viszont egy nyakbaakasztós „személyit”, amellyel szabadon járkálhattam a VB területén és a VB ideje alatt ingyen használhattam a BKV járatait. Számomra ennek semmi értelme nem volt. Enélkül is bejutottam mindenhova.

A mezei verseny helyszínén sem kértek a jelentkezésnél semmilyen papírt, se a sportorvosit. A rajtszám elő volt készítve, névbemondás alapján mindenkinek odaadták, egy percig sem tartott az átvétel.

A gondosan előkészített papírokkal tehát kitörölhettem… A kékkönyvet egyébként a 3000 méteres Seinor OB-n kérték. A sportorvosit meg nem bánom, hogy megcsináltattam, legalább tudtam, hogy egészségileg minden rendben.

A szövetség javasolta, hogy az egységes magyar megjelenés érdekében lehetőség szerint kedvezményesen vásároljuk meg a válogatott melegítőt (20 eFt) és a futószerelést (7 eFt). Ez utóbbit meg is vettem, de a Csepeli DAC feliratú melegítő pedig nekem tökéletes volt a bemelegítéshez.

Egyébként a mezei napján hajnal egy órakor a szövetségtől egy emailem érkezett: „Aki igényelt a válogatott mezeket annak a VB ideje alatt a SYMA Rendezvénycsarnok „C” termében (regisztráció helyszínén) lehet átvenni a MASZ által biztosított kölcsönfelszereléseket.”

Érdekes, hogy erről a lehetőségről nem kaptunk tájékoztató emailt. No comment…

Eléggé stresszes voltam a megfelelő tájékoztatás hiánya miatt.