Vivicitta félmaraton

Lezajlott a félmaraton és az előző posztomban vázolt izgalmas tervek után nézzük a tényeket.
Az Árpád-híd lábánál parkoltam, és egy órával a rajt előtt egy richtofitos lábpakolást alkalmaztam. Vártam hogy 8:15 legyen és indulhassak a szigetre melegíteni.

Leparkolt mellém egy kocsi és kiszállt belőle egy veszekedő fiatal pár, amelynek a hölgy tagja volt sportszerkóban a férfi pedig a segítő szerepét játszotta. Párbeszéd:

– (nő) Jól áll?
– (ffi) Mi lenne ha egyszer a kényelmi szempontokat néznéd és nem azt, hogy ki mit szól majd a szelfidhez? Ne csináld már!
– Jól van már, nem a fészbuk miatt
– De hát azt kérdezted jól áll-e? miért kéne jól állnia? tiszta víz lesz rajtad minden, kit érdekel hogy áll?

Nem kézen fogva indultak el a sziget felé, minden esetre mókás volt 🙂 A hídon értem utol őket, már a bemelegítő futás közben, látszólag már szent volt a béke. Kb. 3,5 km jól sikerült bemelegítés után beálltam a rajtzónába. A reggeli meteorológia jóslatok bejöttek 17-18 fok volt a rajtnál. A professzoros egyenletes taktika mellett döntöttem, a rajt után a 4:20-as ezrekre álltam be.

Az első két km-en nem érvényesült a szembe szél (nem is számoltam vele). Sokan futottak előttem és a sziget növényzete is felfogta az akkor még nem annyira erős szelet. 2 km 8:38 az óra szerint. Ezután a pesti rakpart következett, két km széllel szemben, de ezt sem éreztem igazán zavarónak. Megpróbáltam a belső oldalon a fal közelében futni, hogy minél nagyobb legyen a takarás. Ezután jött a Lánc-híd ahol már érezhető volt az oldal szél, de nem akadályozott abban, hogy pontosan hozzam a 4:20-as ezreket.

pálya2 Egy kattintás ide a folytatáshoz….