K&H mozdulj! Balaton maraton

Nem emlékszem, hogy valaha versenyeztem volna kétszer egy nap, de hogy egy ilyen nap után másnap is versenyezzek, olyan biztos nem volt. Az sem fordult még elő, hogy két egymást követő napon “fél” sérülten összesen 50 km-t fussak, tehát izgalmasnak ígérkezett a K&H mozdul! maraton két nap alatt, három részletben a múlt hétvégén.

Ahogy az előző posztban írtam, nem sok értékelhető futásom volt novemberben, így nézett ki a hónap a versenyt megelőzően:

kepernyofoto-2016-11-25-12-32-32

Az elmúlt hetek betegsége, a “térdsérülés” és az edzetlenség miatt kizárólag a sikeres teljesítés volt a célom, de természetesen benne volt az is, hogy fájni fog a lábam és ki kell majd állnom.

Az idő remek volt, 12-15 fok, tehát rövid gatyás, pólós verseny volt, de az utóbbi időben rendre fázik az alkarom és a kézfejem, így kesztyűt és tetovált alkarmelegítőt húztam.

Nem terveztem melegítést sem, de végül úgy döntöttem mégis csinálok valamit.

14 km, szombat 10 óra

1 km kocogás, gimnasztika, 10×100 után egész jól éreztem magam és a rajt után igyekeztem egy könnyű tempót felvenni, 4:40-4:45 re gondoltam, hogy ennyivel biztos végigmegy.

Nagyon csodálkoztam, hogy az első km részideje 4:09 volt, és azonnal lassítottam is. Éreztem, hogy edzetlen vagyok, de jól esett a futás, és az 5 km részideje 22 perc volt, így tovább csökkentettem a tempón és a 10 km már 44:50 lett. A végét sem nyomtam jobban, tartalékolni kellett a maradék 28 km re, és végül 4:30-as átlaggal értem célba, amivel a körülményekhez képest nagyon elégedett voltam.

2016_0042_04_0539_12 Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ismét rosszul kezdődik az alapozás

A négy hete rosszul sikerült várpalotai félmaraton után gondoltam pihenek egy hetet, de Anikó ezt azonnal hárította:

Pihentél eleget a nyáron, hétfőn kezdjük az alapozást!

Így is lett, viszont az egészséges sporttáplálkozást abbahagytam és zabáltam mindent, amit imádok: lángos, kolbász, pizza, fehér kenyér, sült szalonna stb. Ennek hatása pár napon belül érezhető is volt, nem volt olyan jó a közérzetem és a futás sem ment úgy ahogy a helyes kajálás közben szokott és fel is jött néhány kiló. Azzal, hogy kevesebb salátát és gyümölcsöt ettem az immunrendszerem is legyengült és egy makacs vírus kerített hatalmába.

Tiz nap pihenő után próbáltam meg újra futni, de nem ment, gyenge voltam még. A múlt előtti hétvégén egy könnyű nyolcast futottam, ami már egész jól esett, de a végén elkezdett szúrni a bal térdem a keresztszalag tapadásnál. Pihentettem két napot, majd kedden sikerült egy nyolcast lefutni nagyon sok megállással, mert szúrt. Nyújtás után javult, aztán pár száz méter futás után megint szar lett. Szerdán már csak 2,5 km sikerült mennem, így azonnal elmentem a régi térdspecialistámhoz.

Csütörtökön reggel 8-kor bementem a rendelőbe, rángatta, tépte, nyomogatta, tekergette a térdem. Előre mondta, hogy lehet hogy fájni fog… nem fájt. Eddig mindig meggyógyított, így bíztam benne, és a vizsgálat után ezt mondta:

Lehet ez kezdeti sérülés, de ezt jelen állapotában terhelni kell, addíg amíg tényleges sérülés nem lesz belőle, vagy addig amíg meggyógyul, mert lehet hogy magától elmúlik. Ha rosszabb lesz jöjjön vissza és adok egy lokális szteroid injekciót és rá egy hétre már futhat.

Naiv kérdésemre, hogy nem lenne-e hatásosabb egy gyógyszeres és egy krémes kezelés azt válaszolta:

ne szórjuk szét feleslegesen a szteroidot a testben, higgye el ez lesz a jó megoldás, fusson csak…

Fejet hajtottam, és bátran elkezdtem péntek reggel a rómain a 8 km-t. Három km után kétszer álltam meg egy kilométeren belül a szúrás miatt, de utána egyáltalán nem fájt. Emiatt a látvány miatt megérte megállni:

img_2743 Egy kattintás ide a folytatáshoz….