Sajnos a lökéshullám terápia sem oldotta meg egyelőre a bal sarkamban lévő csonthártya gyulladást. Négy kezelést kaptam, és átéltem a kínok kínját.
Ezt a lökéshullám terápiát egyébként úgy kell elképzelni, mint egy kisméretű aszfalttörő gépet, amely másodpercenként tízszer ver oda a sérült résznek. Összesen 2000 ütés, tehát 3 perc 20 másodpercig tart a kezelés.
Az első alkalommal olyan fájdalmam volt, hogy potyogtak a könnyeim és úgy leizzadtam, hogy le kellett zuhanyoznom. A második és harmadik kezelés kicsit kevesebb fájdalommal járt, végül a negyediken már nem visítottam mint egy kismalac és le sem izzadtam.
A doki szerint gyógyulok és szerdától elkezdhetem a terhelést. Bár én nem érzem, hogy százas lenne, de el fogok kezdeni futni. Ha mégsem javulna akkor 3 hét múlva vissza kell mennem még két kezelésre vagy jöhet az ászok ásza: a szteroid injekció. 🙁
Futni nem futhattam a kezelések alatt, így idén még csak egy újévi 8 km-em van. Klassz azért, hogy öt évig triatlonversenyző voltam, így azért tudok mást sportolni. A doki engedte az úszást és görgőzést (szobabringa). Így heti háromszor úszok alkalmanként 3 km-t és háromszor görgőzöm vagy bringázom. (ha éppen ilyen klassz idő van, mint most hétvégén)
Az idei fedett pályás szezon – bár megvan a bérletem a BOK csarnokba – de teljesen kimarad. Nehéz így tervezni az évet, de nincs okom panaszra, tudok sportolni. Pénteken 10×200 gyorsat úsztam 15 mp pihenővel, úgyhogy az állóképességem megvan.
A tavalyi évben 2900 kilométert futottam, 2000 km-t tekertem és 20 km-t úsztam. Ebben az évben ez már látszik, hogy másképp lesz, mivel már januárban 40 km-t úsztam és csak 8 km-t futottam. Ennek most így kell lennie.
Amúgy nem nagyon tetszem magamnak, most nem az a keszeg szálkás futó vagyok, hanem „komoly” úszóizmokat hurcolok. Kb. 4 kiló izom jött fel rám, én ezt annyira nem szeretem.
Szeretnék hinni a dokinak, hogy jobban vagyok és szerdától újra futni fogok. Juhejjjjjjj! 🙂