2021 első negyedév

Nagyon klassz negyedévén vagyok túl, mindhárom hónap izgalmas számokat hozott. Az elmúlt hat évben egyik hónapban sem futottam 340 km fölött, de most januárban ezt túlléptem. Február vége “sátánira” sikerült, 666 kilométernél jártam. Március végén pedig átfutottam az idei ezredik kilométeremen.

Már 6-7 hónapja tudok folyamatosan edzeni, az elmúlt évek sérüléseit már el is felejtettem, úgyhogy szépen lassan haladok előre, mondhatnám lassan gyorsulok. Most sokkal jobban odafigyelek a kiegészítő edzésekre, a futás kb. csak fele a teljes edzésmunkának.

Lefagyott arccal egy januári reggeli futás után

A gerinctornámat heti háromszor csinálom, rengeteg törzserősítő gyakorlatot végzek és sokat nyújtok és hengerezek. A törzserősítések annyira jól mennek, hogy idén már mindegyik gyakorlatban egyéni csúcsokat döntöttem.

A januári 10 km -es felmérőmhöz képest (41:50) februárban sikerült az időn még másfél percet javítanom, és nagyon vártam a március végi, idei harmadikat.

Kértem egy kis segítséget Kedves Rolandtól, aki szerencsére el tudott jönni. Az edzések alapján a 40 percet már hoznom kellett, így abban maradtunk, hogy beállunk 5 km-ig kb. 4 perces iramra, aztán utána elszabadulhat a pokol.

Rajt előtti pillanatok

Nagyon jól ment már a bemelegítés is és jó volt, hogy valakivel tudok végre futni. Az első ezer kerek 4 perc lett és “kocogósnak” éreztem, még beszéltünk is közben. Aztán én elhallgattam, de nagyon jól esett a futás erőlködés nélkül mentek a kilométerek ezután picivel 4 perces iramon belül.

Az öt kilométer részideje 19:50 volt és biztos voltam benne, hogy a második fele még gyorsabb lesz. A hatodik kilométerben viszont már szenvedtem és a hetedik már olyan nehezen ment, hogy meg akartam állni. Négy percen kívüli ezer volt. Itt vált bizonyossá, hogy elfutottam. Gyorsan el is döntöttem, hogy inkább legyen egy nagyon szenvedős utolsó, nyolcadik ezer, mint egy tízedik 4:20 utolsó.

Úgy éreztem nagyon nagyon hajrázok, teljesen elsavasodtam és a 8 km vége így 31:50 lett. Kicsit csalódott voltam, de nem voltam elégedetlen ezzel az idővel. Mivel 10 kilométer felmérő volt a cél, így a feladatot nem teljesítettem.

Megnéztem az órámban a pulzusértékeket, ahol egyértelműen látszott, hogy már a második kilométer is az anaerob küszöb határán volt. Aztán ment folyamatosan felfelé. Menet közben nem figyeltem a pulzusra csak az érzésekre. Amúgy reggel mértem egy ébredési pulzust és lehetett volna intő jel, hiszen 5-6 tal magasabb volt a szokásosnál. Ez van, ezt elrontottam, de van ilyen, megyünk tovább. 

A testsúlyom is teljesen rendben van, tartom a versenysúlyom. A legtöbben azt gondolják, hogy ez a sok futásnak köszönhető. Jelentem nem. Tévhit az, hogy ha valaki rendszeresen edz az a korral előre haladva akárhogy étkezik elkerülheti a súlygyarapodást  vagy le tudja dolgozni magáról a felesleges kilókat. NEM! 

Decemberben simán bizonyítottam, hogy tudok úgy egy héten 80-90 kilométert futni, hogy közben 2 kilót felszedek. De 2 éve a négy napos bringatúrámon is – ahol napi 100 km körül tekertem – felszedtem két kilót. Az edzés is nagyon fontos, de az étkezés a kulcs. De erről majd egy másik posztban.

Persze a második negyedév már nem indult ilyen jól sajnos, mert ágynak döntött egy vírus és öt nap teljesen kimaradt. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy a covidon kívül vannak azért körülöttünk még más vírusok.

Az első oltást megkaptam, vélhetően ennek köszönhetően maradt ki azóta is egy-egy nap, levertségérzés, rossz közérzet miatt. De az elmúlt két hetet már szünet nélkül futottam végig, úgyhogy nincs más hátra mint előre!

Egyelőre várom, – és remélem már nem kell sokáig várni rá – hogy legyenek meg a versenykiírások és végre célzottan készülhessek a 800-1500 méterre. A cél továbbra is a középtáv.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .