Senior OB 2021 – 800 méter

Május elejéig még nagyon bizonytalan volt, hogy megrendezik-e egyáltalán a Senior OB-t, de a kedvező vírushelyzetnek köszönhetően megjelent a kiírás. A dátum: július 3. Kb. 7-8 hét volt még a versenyig, ami egy jól sikerült alapozást követően elegendő volt a formába hozáshoz.

Három hónap különbséggel június elején megkaptam a második adag oltásomat is. Ennek is az volt a hozadéka (csak úgy, mint az első oltást követően) , hogy az egyik edzés jól ment, a másik nem ment jól, és ez így váltakozott. A verseny előtti hétvégén felmértünk még egy 800 métert, a edzésen, segítség nélkül, egyedül 2:24 lett. De azért látszott, hogy a 2:22 körüli időt meg tudom majd csinálni.

A verseny reggelén a mérlegelésen 60 dekával voltam több a megszokottnál. Jól éreztem magam, a melegítés is jól ment, sikerült klasszul kilazulnom, minden optimális volt. Együtt indították a 35-54 év közötti korosztályokat. Örültem, hogy majd húznak a fiatalok, én ugyanis idén már az 50 felettiek között indultam.

Anikóval átbeszéltük, hogy ha lehet inkább versenyezzek, mint az idővel harcoljak. Ismeretem is a korosztályból az ellenfeleket, és ketten hárman közel azonos szinten vagyunk, lehet egy jó verseny ebből. Inkább lennék harmadik egy jó versenyben jó idővel, mint első egy rosszal.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

2021 első negyedév

Nagyon klassz negyedévén vagyok túl, mindhárom hónap izgalmas számokat hozott. Az elmúlt hat évben egyik hónapban sem futottam 340 km fölött, de most januárban ezt túlléptem. Február vége “sátánira” sikerült, 666 kilométernél jártam. Március végén pedig átfutottam az idei ezredik kilométeremen.

Már 6-7 hónapja tudok folyamatosan edzeni, az elmúlt évek sérüléseit már el is felejtettem, úgyhogy szépen lassan haladok előre, mondhatnám lassan gyorsulok. Most sokkal jobban odafigyelek a kiegészítő edzésekre, a futás kb. csak fele a teljes edzésmunkának.

Lefagyott arccal egy januári reggeli futás után

A gerinctornámat heti háromszor csinálom, rengeteg törzserősítő gyakorlatot végzek és sokat nyújtok és hengerezek. A törzserősítések annyira jól mennek, hogy idén már mindegyik gyakorlatban egyéni csúcsokat döntöttem.

A januári 10 km -es felmérőmhöz képest (41:50) februárban sikerült az időn még másfél percet javítanom, és nagyon vártam a március végi, idei harmadikat.

Kértem egy kis segítséget Kedves Rolandtól, aki szerencsére el tudott jönni. Az edzések alapján a 40 percet már hoznom kellett, így abban maradtunk, hogy beállunk 5 km-ig kb. 4 perces iramra, aztán utána elszabadulhat a pokol.

Rajt előtti pillanatok

Nagyon jól ment már a bemelegítés is és jó volt, hogy valakivel tudok végre futni. Az első ezer kerek 4 perc lett és “kocogósnak” éreztem, még beszéltünk is közben. Aztán én elhallgattam, de nagyon jól esett a futás erőlködés nélkül mentek a kilométerek ezután picivel 4 perces iramon belül.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Alapozás – felmérő futások

A nyolcvanas éveket idézi számomra ez a mostani alapozó időszak. Akkoriban még nem nagyon voltak téli versenyek, ezért havi rendszerességgel felmérőket futottunk. Ez a felnőtteknél 10, míg a fiatalabb korosztályoknál 6 kilométer volt.

Természetesen ezek a felmérők nem feltétlenül arról szóltak, hogy pihenten odaállva egyéni csúcsokat döngessünk, inkább arról, hogy megnézzük, hogy terhelésből mire vagyunk képesek az alapozó időszakban. A legtöbbször csak egyesületen belüli megmérettetések voltak ezek, de olykor más csapatok versenyzőivel együtt is meccseltünk. Ha ilyenkor nincs is még csúcsformában az ember, mégis szemmel követhető a fejlődés.

Az elmúlt években a sérülések miatt nem sikerültek jól az alapozásaim, de idén végre betegség és sérülés nélkül végigcsináltam. Januárban 340, februárban pedig 330 km-t sikerült összesen futnom. Igaz, csak középtávokra készülök, de nagy öröm volt, hogy végre újra heti 80-90 kilométereket tudtam teljesíteni.

A január 23-i felmérővel szerencsém volt, mert 11 fokban, rövid szerelésben lehetett futni. Otthon van egy kb. 2,5 kilométeres köröm, ott futottam négy kört, természetesen bemelegítéssel és levezetéssel. Ez volt az első felmérőm, ami előtt szinte csak hosszú futásaim voltak, így nem volt semmi komolyabb elvárásom, ezért egy 44 percen belüli időnek már nagyon tudtam volna örülni.

Alapos bemelegítés után egyedül, segítség nélkül vágtam neki a távnak. Annyira laza volt a lábam, hogy 4:01-es ezerrel kezdtem, amitől kicsit megijedtem és lassítottam, majd 4:10- 4:15 közötti ezrekre álltam rá. Az öt kilométer részideje kereken 21 perc volt, de annyira kapkodtam a levegőt, hogy biztos voltam benne, hogy a táv második felében nem fogom tudni tartani ezt az iramot.

Kilométerről kilométerre küzdöttem, de azt vettem észre, hogy mégsem lassulok. Végül egy picit gyorsabb utolsó kilométerrel 20:54 volt a táv második felének a részideje, így végül 41:54 lett a 10 kilométer.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Viszlát 2020!

2020 izgalmas év volt. A sok sérülés miatt egy versenyre sem tudtam felkészülni, így nem is indultam. De még sincs okom panaszra, hiszen végig tudtam sportolni az évet.

Már a januárt is úgy kezdtem, hogy a bal sarkamnál a talpamon volt egy szűnni nem akaró csonthártyagyulladás, így nem tudtam futni. Úsztam, görgőztem, bringáztam, erősítettem és vártam a gyógyulást, de nem jött.

Csepeli strand

Sem a gyógyszeres kezelés, sem a lökéshullám-terápia nem tett csodát a sarkammal, és gyulladást sem találtak a szervezetemben, így úgy döntöttem, hogy márciusban kipucoltatom a térdemből a levált porcdarabokat. Még éppen sikerült a vírus miatti szigorítások előtt megcsináltatnom. Titkon reméltem, hogy ez okozhatta a sarkamban lévő fájdalmat, de ez sajnos nem arra jelentett megoldást.

Rá egy hétre már elkezdhettem a görgőzést, és két hétre rá már kint tekertem 35 km-t. Úszni a vírushelyzet miatt nem lehetett, és mivel a sarkam továbbra is fájt, ezért a május végéig csak a bringázás maradt.

Egész május végéig mindössze 22 km-t futottam, de ekkor enyhült a vírushelyzet és megkaptam végre a talpamba a szteroid injekciót. A fájdalom megszűnt és elkezdhettem a könnyű futásokat. Nehéz volt az újra kezdés. Szépen, lassan haladtam. Emellett Pinyó barátommal elkezdtük a Kéktúrát is teljesíteni.

Valahol a Zsivány-sziklák környékén
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kéktúra 14. szakasz

A 14. szakasz végénél, a Rozália téglagyárnál parkoltunk le és két busszal bő egy óra alatt értünk az indulási helyre Hűvösvölgybe. Ezt a szakaszát a Kéktúrának már számtalanszor végigfutottunk, jó ismertük minden pontját, azért is döntöttünk előző nap a futás mellett, mert itt mi már mindent láttunk az elmúlt 30 évben. Két pontja van a szakasznak ahol érdemes kicsit megállni és nézelődni. (Árpád kilátó és a Hármashatár-hegy teteje)

Szép kis sétánnyal indult a futás, majd 400m hosszan a Balázs emelkedő következik. Ezután a vitorlázó reptér mellett haladtunk és Határ-nyereg, majd az Oroszlán szikla érintése után kis kaptatón érkeztünk meg az Árpád kilátóhoz. Itt egy kis fotózás nézelődés, aztán kb. 1300 m pihentető ereszkedés jött a Fenyőgyöngyéhez.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Műtét – a 2011-es porcleválás

A futások helyett továbbra is heti háromszor úszom (3000m/alkalom), és szintén heti háromszor görgőzöm, vagy ha éppen jó az idő, akkor kint bringázom.

Szerdán úsztam is 2000m felmérőt, ami egy perccel jobb lett, mint három hete: 37:29. Alakul a forma, de inkább annak örülök, hogy az alapállóképességemet sikerül megtartnom. Nagy bánatom, hogy a saroksérülés miatt már három hónapja nem voltam jógázni.

Élvezem ezeket az úszóedéseket, de várom már nagyon, hogy újra futhassak.

2011-ben a jobb térdemben porcleválást diagnosztizáltak. Akkor azt mondták, hogy mivel az ízületi tok belső részén található a levált porcdarab, ha nem okoz kellemetlenséget, fájdalmat, akkor nem sürgős megműteni.

Tavaly novemberben megnézettem újra, mivel az utóbbi időben sok apró gondom volt vele. A dokim azt mondta, hogy ezt a térdet azért jó lenne mielőbb „kipucolni”. Abban maradtunk, hogy a fedett pályás és szabadtéri OB után júliusban megyek hozzá műtétre.

Mivel a bal sarkamban a csonthártyagyulladásos sérülés nem javult, és a szezon számomra gyakorlatilag el sem kezdődött, ezért előre hoztam a beavatkozást. Most pénteken meg is műtöttek és minden a legnagyobb rendben van. Még pár napig lábadozom, de pénteken már újra folytathatom az úszó és bringás edzéseket, tehát csak egy hét marad ki.

A bal sarkam sérülésével kapcsolatban folytatódnak a kezelések. Az eddigiek ugyan nem hoztak sikert (gyógyszeres és lökéshullám terápiás kezelés), de most a gócvizsgálat következik a szteroid injekció előtt. (Negatív vérvételi lelet, negatív fogászati panoráma röntgen, és egy negatív orr-fül gégészeti lelet eddig)

Titkon reménykedem, hogy ez a porcleválás tartotta meg a gyulladást a bal sarkamban és most majd egyszer csak elmúlik. Remélem három hét múlva végre folytathatom azt, amit a legjobban szeretek: a futást!

Sérüléssel bajlódva, de sportosan

Sajnos a lökéshullám terápia sem oldotta meg egyelőre a bal sarkamban lévő csonthártya gyulladást. Négy kezelést kaptam, és átéltem a kínok kínját.

Ezt a lökéshullám terápiát egyébként úgy kell elképzelni, mint egy kisméretű aszfalttörő gépet, amely másodpercenként tízszer ver oda a sérült résznek. Összesen 2000 ütés, tehát 3 perc 20 másodpercig tart a kezelés.

Az első alkalommal olyan fájdalmam volt, hogy potyogtak a könnyeim és úgy leizzadtam, hogy le kellett zuhanyoznom. A második és harmadik kezelés kicsit kevesebb fájdalommal járt, végül a negyediken már nem visítottam mint egy kismalac és le sem izzadtam.

A doki szerint gyógyulok és szerdától elkezdhetem a terhelést. Bár én nem érzem, hogy százas lenne, de el fogok kezdeni futni. Ha mégsem javulna akkor 3 hét múlva vissza kell mennem még két kezelésre vagy jöhet az ászok ásza: a szteroid injekció. 🙁

Futni nem futhattam a kezelések alatt, így idén még csak egy újévi 8 km-em van. Klassz azért, hogy öt évig triatlonversenyző voltam, így azért tudok mást sportolni. A doki engedte az úszást és görgőzést (szobabringa). Így heti háromszor úszok alkalmanként 3 km-t és háromszor görgőzöm vagy bringázom. (ha éppen ilyen klassz idő van, mint most hétvégén)

Szombati egy óra bringázás 12 fok napsütésben február elsején 🙂
Reggel hatkor nem sokan úsznak a Csepeli strandon…

Az idei fedett pályás szezon – bár megvan a bérletem a BOK csarnokba – de teljesen kimarad. Nehéz így tervezni az évet, de nincs okom panaszra, tudok sportolni. Pénteken 10×200 gyorsat úsztam 15 mp pihenővel, úgyhogy az állóképességem megvan.

A tavalyi évben 2900 kilométert futottam, 2000 km-t tekertem és 20 km-t úsztam. Ebben az évben ez már látszik, hogy másképp lesz, mivel már januárban 40 km-t úsztam és csak 8 km-t futottam. Ennek most így kell lennie.

Amúgy nem nagyon tetszem magamnak, most nem az a keszeg szálkás futó vagyok, hanem „komoly” úszóizmokat hurcolok. Kb. 4 kiló izom jött fel rám, én ezt annyira nem szeretem.

Szeretnék hinni a dokinak, hogy jobban vagyok és szerdától újra futni fogok. Juhejjjjjjj! 🙂

2019 Évzárás

A balatoni két napos maraton után sem lett jobb a sarkam. Futás közben nem volt baj, de ha néhány óra pihenés után lábra szerettem volna állni… gyötrelem volt. Nagyon fájnak az első lépések majd bemelegszik és tünetmentes lesz, de ez nem normális, így dokihoz mentem.

Sima csonthártya-gyulladást állapított meg, felírt egy voltaren 75 mg os tablettát és kennem is kellett. A kontrollon meglepődött, hogy jobb lett a lábam, ezért még egy adag tablettát írt fel, és javasolta, hogy a két ünnep között terheljem meg.

Közben igyekeztem úszással és görgőzéssel fenntartani az állóképességet. Heti kétszer 30-40 perc futás azért engedélyezett volt Karácsonyig is. De sajnos nagyobb terhelésre nem kerülhetett sor, mert a fájdalom normál terhelésre is visszajött.

Így nem marad más, vissza fogok menni január elején a dokihoz, aki a lökéshullám terápiát ajánlotta a biztos megoldásnak. Meglátjuk.

Minden esetre a fedett pályás szezon erősen veszélyben van, nehéz így tervezni és készülni a március 6-i OB ra.

Ma délelőtt azért szokás szerint összejött az egykori futócsapat egy része. Szekeres Feri bácsi sosem hiányozhat, ahogy egykori edzőnk, Madaras Pista bácsi nélkül sem lenne teljes a csapat.

Persze most nem a 80-as években megszokott szilveszteri futás, a 15×400 volt, hanem csak egy kis könnyű kocogás együtt Érden, az azóta megbolondult 800-asnál Béres Attilánál, aki azóta már dupla ironman és készül a triplára. BUÉK!

K&H Mozdulj! Balaton maraton – második nap

Reggel félve álltam lábra, de meglepődve éreztem, hogy jobb a helyzet, mint az éjszaka volt. Bicegve készülődtem az útra. Az előző napi összesen 33 km után ma kb. 26 km várt rám összesen.

Bevettem egy enyhe gyulladáscsökkentő tablettát és amikor a kocsi felé sétáltam már alig éreztem az erős fájdalmat. Valahogy mozgásra elmúlik, csak amikor megpihen akkor erősödik fel a fájdalom. Egy órával a rajt előtt bevettem egy algopirint is, biztos ami biztos.

Kb. 1,2 km-re volt a Siófok pláza, ahol a WC használat 100 forintba kerül és teljesen kulturált, így a toitoi-nál biztosan jobb választás és oda-vissza ennyi melegítés elég is volt.

Fájdalmak nélkül egy alapos bemelegítés után álltam a félmaraton rajtjához. 4:15-4:20-as iramban gondolkoztam, időtervvel nem készültem, de picit azért reménykedtem, hogy jobb érzésekkel jövök haza, mint az előző nap. Az idő kellemes volt, simán rövid szerelésben szeltem a kilométereket.

4:12-es kezdés után kicsit lassult a tempó, de az 5 km-hez 21:16-kor értem. Két azonos – negyedmaraton hosszú(kb.10,505 km) – kört kellett tejesíteni és az első kör részideje: 45:12 volt. Jobb állapotban voltam, mint előző évben, amikor 44 perces első kört mentem, de akkor előző nap nem futottam két versenyt és összesen 33 km-t. Ennek ellenére az első körben jól ment a futás, nem éreztem a fáradságot.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

K&H Mozdulj! Balaton maraton

2016-ban már teljesítettem ezt – 2 napos 3 részletben – maratoni versenyt, igaz akkor félig sérülten csináltam végig. (3:15 volt az összidő) Tavaly is volt nevezésem mindhárom távra, de végül csak a vasárnapi félmaratonra tudtam elmenni, ami végül meglepetésre egyéni csúccsal zárult. (1:27:37)

Idén is egy jó alapozó edzésnek terveztük a versenyt és magamhoz képes egész jó állapotban érkeztem, leszámítva a kis megfázást a hét elején. Kedden azért sikerült még hat db ezer métert 3:38-as átlagra megfutni, de a kis meghülés miatt nem igazán esett jól.

Azt hittem New Yorkban 4-5 kiló fel fog jönni rám, mivel minden amerikai kaját megkóstoltam. 3 kiló súlytöbblettel érkeztem haza, ami a verseny napjára + 2 kilóra csökkent. A megfázás elmúlt, de még krákogtam kicsit.

Szombat 10 óra: Harmadmaraton (14 km +)

Szélcsend 10 fok, felhős idő, ideális volt egy jó versenyzéshez. Egy órával a rajt előtt egy alapos Richtofitos kenés és egy alapos bemelegítés után beálltam a rajtvonalhoz.

Azt gondoltam, hogy ha minden rendben lesz akkor a 4 perces iram is menni fog. Az első 2 kilométer egész jól esett, 7:54 volt a részidő. Aztán itt elkezdett nehezen esni a futás, így lassítottam, de sajnos úgy sem ment jobban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….