Sérüléssel bajlódva, de sportosan

Sajnos a lökéshullám terápia sem oldotta meg egyelőre a bal sarkamban lévő csonthártya gyulladást. Négy kezelést kaptam, és átéltem a kínok kínját.

Ezt a lökéshullám terápiát egyébként úgy kell elképzelni, mint egy kisméretű aszfalttörő gépet, amely másodpercenként tízszer ver oda a sérült résznek. Összesen 2000 ütés, tehát 3 perc 20 másodpercig tart a kezelés.

Az első alkalommal olyan fájdalmam volt, hogy potyogtak a könnyeim és úgy leizzadtam, hogy le kellett zuhanyoznom. A második és harmadik kezelés kicsit kevesebb fájdalommal járt, végül a negyediken már nem visítottam mint egy kismalac és le sem izzadtam.

A doki szerint gyógyulok és szerdától elkezdhetem a terhelést. Bár én nem érzem, hogy százas lenne, de el fogok kezdeni futni. Ha mégsem javulna akkor 3 hét múlva vissza kell mennem még két kezelésre vagy jöhet az ászok ásza: a szteroid injekció. 🙁

Futni nem futhattam a kezelések alatt, így idén még csak egy újévi 8 km-em van. Klassz azért, hogy öt évig triatlonversenyző voltam, így azért tudok mást sportolni. A doki engedte az úszást és görgőzést (szobabringa). Így heti háromszor úszok alkalmanként 3 km-t és háromszor görgőzöm vagy bringázom. (ha éppen ilyen klassz idő van, mint most hétvégén)

Szombati egy óra bringázás 12 fok napsütésben február elsején 🙂
Reggel hatkor nem sokan úsznak a Csepeli strandon…

Az idei fedett pályás szezon – bár megvan a bérletem a BOK csarnokba – de teljesen kimarad. Nehéz így tervezni az évet, de nincs okom panaszra, tudok sportolni. Pénteken 10×200 gyorsat úsztam 15 mp pihenővel, úgyhogy az állóképességem megvan.

A tavalyi évben 2900 kilométert futottam, 2000 km-t tekertem és 20 km-t úsztam. Ebben az évben ez már látszik, hogy másképp lesz, mivel már januárban 40 km-t úsztam és csak 8 km-t futottam. Ennek most így kell lennie.

Amúgy nem nagyon tetszem magamnak, most nem az a keszeg szálkás futó vagyok, hanem „komoly” úszóizmokat hurcolok. Kb. 4 kiló izom jött fel rám, én ezt annyira nem szeretem.

Szeretnék hinni a dokinak, hogy jobban vagyok és szerdától újra futni fogok. Juhejjjjjjj! 🙂

2000 méter felmérő – június

Egy héttel a Balaton-átúszás előtt terveztem még egy erős 2000 métert úszni. Feldobott, hogy 3800 m közben 35:08 volt a 2000 méteres részidőm, és éreztem, hogy jóval 35 percen belül tudok menni.

Alapos melegítés után nekivágtam. Most is 500 méterenként terveztem órát nézni, de olyan könnyen esett az első 100 méter, hogy a fordulónál az órára néztem: 1:35. 1:45-ös átlag kell a 35 perchez, így ez elég erős kezdés volt nekem.

A további részidők így alakultak: 500 m: 8:22, 1000 m 17:00, 1500 m 25:49. A harmadik 500 méteren éreztem, hogy fárad a karom, de az utolsó 500-on igyekeztem teljesen kiúszni magam, így a vége 34:32 lett. A kis felmérő táblázatom most így néz ki:

A felmérőt követő levezetés után kicsit játszadoztam víz alatt a telefonommal:

Köszönöm Hliva Katának a sok-sok segítséget.

3800 méter felmérő

A Balaton-átúszás előtt két héttel szerettem volna még egy utolsó hosszút úszni. Az edzéseim zöme résztávos, de azért egy-egy edzésen összejön 3-3,5 km.  4-5 km közötti távot terveztem ma reggelre és akkor beugrott…

Ironman lázban van az ország és nekem még nincs Ironman úszóidőm, gondoltam úszom egy 3800 métert. Egy kis bemelegítéssel és levezetéssel összejön 4500 méter. Nem volt különösebb tervem, csak végig akartam csinálni.

Pár száz méter melegítés után el is indultam, szépen elnyújtott tempókkal, jólesően kezdtem. 500 méterenként és féltávnál terveztem részidőket nézni. Az 500 méteres részidőn el is csodálkoztam, mert 8:40 lett, gyorsabb, mint a 2000 méteres felmérőn úszott idei legjobb részidőm, és csak olyan lendületes úszásnak éreztem.

Végig nagyon figyeltem a mozgásra, ahogy Kata tanította, igyekeztem jól előre nyúlni és végig tolni a kart. 1000 méterhez 17:26-ra érkeztem. Bevillant a kérdés, hogy lehet hogy ez gyors lesz, de nagyon jól éreztem magam, nem vettem vissza a tempóból.

Az 1500 méter részideje 26:17 lett. Na itt már tudtam, hogy az ezévi 2000 méteres csúcsomat beállíthatom anélkül, hogy gyorsítanék. Csináltam tovább az elnyújtott karmunkát és nyomtam a lábtempót.

Féltávhoz 33:23-ra, a 2000 méterhez  35:08 ra értem, ami pont 30 mp-es idei egyéni csúcs. Nem fáradtam és tüdőre csak lendületes úszás volt, a karomra viszont még ráfér az erősítés, oda kell még egy kis kraft.

Amikor a végén becsaptam a falba nagyon örültem, mert az időm 1:07:07 lett, ez életem első Ironman úszóideje. Levezettem még 400 méterrel, így 4500 méter úszással zártam a reggelt.

Az 500 méteres részidők így jöttek sorban:

8:40 – 8:46 (17:26)-8:51 (26:17) (Féltáv: 33:23) – 8:51 (35:08) – 8:49 (43:57) – 8:55 (52:52) – 8:57(1:01:49) – és a vége: 1:07:07.

Nagyjából egyenletesnek tűnik, a pici lassulás belefér. Ha két részre osztjuk a távot, akkor 33:23-ra úsztam egy 33:44-et. Egy hét múlva még megyek egy 2000 métert maxra, remélem az bőven 35 percen belül lesz.

És kibővítettem a 2000 méter felmérős táblázatomat:

Jó érzésekkel tekertem haza a strandról.

Hátúszó mámorban

Május 9-én, már közel három hete kezdhettem el háton úszni. A tavaszi időszakban – amikor alkalmanként 3000-3500 méter között úsztam -, a hátúszás szinte csak a bemelegítés és a levezetés rövid része volt. Csak pár száz méter. Most viszont csak háton úszhatok.

Az első alkalommal 1200 méter ment, és nagyon elfáradt a karom. Aztán ráálltam 1500-ra. 38 perc körül ment az első. Most csak szépen kényelmesen, egy tempóban úszom végig a távot – nem résztávozom -, mégis sportolói betegségem, hogy indítom az órát és részidőket nézek. Folyamatosan lassuló százakkal úsztam egészen keddig.

csepelistrandfurdo Egy kattintás ide a folytatáshoz….

2000 méter felmérő

Március végével leálltam az intenzív úszóedzésekkel és a futás lett újra hangsúlyos, pedig nem sok javulás történt az állapotomban, de egy életem, egy halálom. Úgy döntöttem, hogy egy felmérőúszással zárom le a felkészülésem ezen szakaszát.

Nem tudom miért pont a kétezer métert választottam, talán azért mert februárban úsztam egyet erősen, ahol sikerült picivel 39 percen belülre kerülni. 75 km-t sikerült összesen úsznom bő másfél hónap alatt, kiváncsi voltam mennyit fejlődtem.

35 perces álomhatárt tűztem ki akkor, amikor Hliva Katához (úszóedző) kerültem, de ez akkor nem egy hónapos terv volt. (Kata edzéstervét csak márciusban, összesen 3,5 hétig csináltam). Így most azt mondtam, hogy ha 36 perccel kezdődik az idő már elégedett leszek.

Kicsit izgalmasabbá tettem, nehezítettem a dolgot. Az csepeli strandon az uszodában 19 órakor leszedik az elválasztósávokat és a vizilabdásoké lesz a medence, tehát 19 óráig be kellett fejeznem a felmérőt, ha nem akartam, hogy lezavarjanak a pályáról. Így a rajtot másodperc pontosan 18:23-ra tettem. Így még több izgalom jutott a végére.

400 méter bemelegítés, nyújtás, néhány sprint és már csak fél percnyi szusszanásom volt hátra 18:23-ig. Háromszor terveztem úszás közben az órára nézni. 500-1000-1500 méternél 9 perc és 9:10 közötti ötszázakat gondoltam, így jól követhető az iram alakulása. Az órára mindig úgy néztem rá, amikor már az 500 méterből a bukófordulóval ellöktem magam és siklottam. Talán így vesztem el a legkevesebb időt.

18:23-kor lenyomtam az órát és nyomás. Az első száz mindig nagyon könnyen megy, és itt hajlamos vagyok sokkal gyorsabb iramot menni, mint amit végig bírok. Nagyon figyeltem, hogy „kocogósnak” essen az első száz. De mivel 150 méternél picit elnehezedtek a karjaim, ezért kicsit csökkentettem a tempón és végül 300 méter körül álltam be az igazi utazótempómra. (Kép: Szaszafotó)

1501220_872253356131049_3154853211589846737_o Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Úszóedzőt fogadtam

Kedden már egy igazi úszóedző tervei alapján edzettem. Bár már 15-ször úsztam idén saját terv alapján, de csak most, az első közös munkánk után volt komoly izomlázam. A táv ugyanúgy 3000 méter volt, de tele volt stílusgyakorlatokkal. Így sokkal jobban elfáradtam, mint ahogy szoktam. Ugyanakkor annyira feldobott ez a kedd hajnali edzés, hogy szerdán a könnyű futónapomon – mivel nem fájt a derekam – jóleső résztávot terveztem be a SYMA csarnokban. Egy éve volt itt a fedettpályás senior OB, ahol 3000 méteren indultam.  Akkor a félmaratonra készülve 11 percet futottam, de idén felkészületlenül nem állok rajthoz. A tavalyi befutó után:

DSCN1118

Hiányzik a résztáv, és most nosztalgiáztam egy kicsit. Meg aztán egy hét múlva be is zár a csarnok, nem biztos, hogy sok lehetőségem lesz még itt futni.

Alapos bemelegítés után futottam 2×2000 métert és meg is lepődtem, hogy 8 perc körülre sikerült mindkettő. 5-6 hónap után nagyon örültem most ennek. De aztán csütörtök hajnalban a medencében vártak az újabb kihívások. Stílus és résztáv ismét, csak más jellegű. Imádtam, jól ment. Természetesen az úszóstílusommal vannak bajok. Az edzőnő hosszan vesézte, hogy nem nyújtom ki eléggé a karomat és túl korán is veszem ki a vízből. 20 centiméterrel nagyobbat is húzatnék vele. Szóval a “szadizásom” folytatódik. Ez a hónap biztosan így telik majd.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….