Az első kilométer – kaptatva fel a hídra – 5:30 körül volt, aztán egy vegyes szakasz után csak lefelé futottam egy 4:22-est. Ez volt a leggyorsabb az egész versenyen. Az 5-km es részidő 25:14 volt. (Ilyen pulzussal edzésen az 5 km covid nélkül 20 perc lett volna, dehát ez van)
Mellém jött egy srác és drukkolt, hogy hajrá Hungary. Megköszöntem és is mondtam neki, hogy ő is nyomja. Megkérdeztem honnan jött. Az mondta ott lakik nem messze a rajttól Staten Islanden, de a csaja magyar. 🙂 Aztán egy japán csajhoz ment oda beszélgetni 🙂
Egyébként a kilométer jelzések csak 5 km-enként voltak, a pályát mérföldenként jelölték (26,2 mérföld). Hasonló volt a második 5 km is és a 10 km es részidő: 50:40 volt.
Közben a szurkolók egy halom vicces táblát tartva szurkoltak, íme néhány amire emlékszem:
Sok volt az út előtt a szerveznivaló, picit stresszesen viseltem, pár órákat tudtam csak aludni. November elsején, szerda este érkeztük meg. Péterék elhoztak a reptérről és rögtön ágynak is dőltünk, de aludom ismét csak pár órát sikerült. A két lányomat is vittem, hogy megmutassam nekik is a várost, így a csütörtök és a péntek egész napos városnézéssel, és egy-egy esti átmozgatással telt.
Szombaton elmentünk az Expo-ra felvenni a rajtszámot. Ez hatalmas élmény volt. Egy dolgot szúrtak el a szervezők, hogy a férfi pólóból csak “s” méret volt, így a legtöbb indulónak postázni fogják ezeket valamikor decemberben. Sebaj. (még nem jöt meg)
Nem kezdődött jól az év, magas vérnyomást diagnosztizáltak, így mindenféle kivizsgáláson kellett részt vennem. Mivel szervi problémát nem találtak, besoroltak a “korral jár” kategóriába. Így januárban és februárban sajnos csak kb. 500 km-t sikerült futni és a fedett pályás OB is kimaradt.
Márciusban mire már minden rendben lett volna, lebetegedtem. Bár sokan mondták, hogy a covid “már nem divat”, most elkaptam én is. Enyhe lefolyású volt, de utána gyötrelmes hetek kezdődtek. Rendre abba kellett hagynom a futásokat, mert néhány kilométer után teljesen elgyengültem. A vérnyomásom és a pulzusom is elszállt. Az orvos csak annyit mondott, hogy pihenjek, hagyjam, hogy kimenjen belőlem. Hat hétig tartottak a poszt covid tünetek, mire le tudtam futni végre már 15 kilométert.
Eközben felhívott Krajczár Peti barátom az USA-ból, hogy mit csinálok november 5-én? Mondtam, hogy fogalmam sincs, örülök, hogy élek, mert még covid pozitív vagyok. Azt válaszolta, hogy gyógyuljak gyorsan, mert november 5-én indulok a New York City Marathon-on. Azt hittem viccel.
Nem, nem viccelt. Titokban benevezett a versenyre és a márciusi sorsoláson nagy szerencsével(?) kisorsoltak. Ezekkel a hírekkel álltam neki, a covid utáni 6 hétnek. Ahogy fentebb írtam – már a maratoni indulás tudatában -, nehéz időszak következett. Minden tervezett versenyt le kellett mondanom. (Kis-Duna félmaraton, Miklósi futónap (fm), Vivicitta (fm)) Igazán április utolsó hétvégéjén éreztem újra, hogy terhelhető vagyok. (március + áprilisban összesen csak 250 km-t sikerült összefutni)
Kemény felkészülésre készültem, így elmentem megnézetni mindkét térdemet. Sajnos mindkettővel voltak problémái (mindkettő volt már műtve) a dokinak (itt-ott beszakadt porcok), de megnyugtatott, hogy műtétre nincs szükség. Viszont jót teszek mindkettővel ha szeptemberben bead egy-egy hialuron injekciót. És még egy jó tanáccsal engedett utamra, hogy kerüljem a hirtelen irányváltoztatással járó mozdulatokat és sportokat.
Idén is beneveztem a Szigetfutásra. Minden hónap első szombatján egy szigetkör felmérő futás. Fél versenynek szoktam hívni, de sokkal jobb, mint otthon egyedül futni. Májusban teszteltem is egyet, – talán még korai volt – megnéztem hol járok. (4:22-es átlaggal ment)
2021 utolsó két hónapja az alapozással és várakozással telt. Vártam a versenykiírást a Senior fedett OB-ra. Nagy volt a bizonytalanság a covid helyzet miatt ismét, de Karácsony után kaptunk nem hivatalos infót, hogy 2022-ben megrendezik.
A szövetség csak kb. 6 héttel a verseny előtt adta ki a kiírást. Ennyi idő maradt a felkészülésre, pedig jó lett volna 8-10 hetet készülni a fedett pályán. Megvettem a pályabérletet gyorsan, de egy újabb pofont kaptak a veterán atléták. A senior bérlettel a pályán csak 13-15 óra között lehet hivatalosan edzeni.
Nem tudom ezt ki, és hogy találta ki, de azért a többség ebben az időpontban dolgozik. Nekem szerencsém volt végül, mert a főnököm támogatta a felkészülésemet és heti két alkalommal kaptam lehetőséget az edzésekre. (némi szabadság elégetésért cserébe)
Tehát hat hetünk volt Anikóval, hogy az összegyűjtött sok-sok kilométerből kihozzuk a legjobb formát. Kevés ez az idő, de ennyi volt. Természetesen mindent alárendeltem a versenynek. Tartottam a sport étrendet, és jól sikerült a felkészülés, hétről-hétre erősödtem, gyorsultam.
Eljött a verseny napja. 2022-ben elmaradt a fedett pályás OB, de a nyíltat megrendezték, ahol nagy hajrában a második lettem. A tavalyi győztes is ott volt a rajtlistán, gondoltam is, hogy jó kis verseny lesz ez.
A rajtot követően első voltam a bevágás után. Mentem a saját tempómat, 70-es 400 méterrel terveztem kezdeni, de csak 71 körül volt. Nem jött el velem senki, egyedül mentem. Valaki még szólt is, hogy sehol senki mögöttem. 600 méter 1:46 körül volt, aztán csúnyán elkezdtem savasodni.
Éreztem, hogy esik vissza a tempó, alig akartak vinni a lábaim, de így is nagy előnnyel sikerült 2:23-as idővel megnyernem a versenyt.
Sajnos a lökéshullám terápia sem oldotta meg egyelőre a bal sarkamban lévő csonthártya gyulladást. Négy kezelést kaptam, és átéltem a kínok kínját.
Ezt a lökéshullám terápiát egyébként úgy kell elképzelni, mint egy kisméretű aszfalttörő gépet, amely másodpercenként tízszer ver oda a sérült résznek. Összesen 2000 ütés, tehát 3 perc 20 másodpercig tart a kezelés.
Az első alkalommal olyan fájdalmam volt, hogy potyogtak a könnyeim és úgy leizzadtam, hogy le kellett zuhanyoznom. A második és harmadik kezelés kicsit kevesebb fájdalommal járt, végül a negyediken már nem visítottam mint egy kismalac és le sem izzadtam.
A doki szerint gyógyulok és szerdától elkezdhetem a terhelést. Bár én nem érzem, hogy százas lenne, de el fogok kezdeni futni. Ha mégsem javulna akkor 3 hét múlva vissza kell mennem még két kezelésre vagy jöhet az ászok ásza: a szteroid injekció. 🙁
Futni nem futhattam a kezelések alatt, így idén még csak egy újévi 8 km-em van. Klassz azért, hogy öt évig triatlonversenyző voltam, így azért tudok mást sportolni. A doki engedte az úszást és görgőzést (szobabringa). Így heti háromszor úszok alkalmanként 3 km-t és háromszor görgőzöm vagy bringázom. (ha éppen ilyen klassz idő van, mint most hétvégén)
Szombati egy óra bringázás 12 fok napsütésben február elsején 🙂Reggel hatkor nem sokan úsznak a Csepeli strandon…
Az idei fedett pályás szezon – bár megvan a bérletem a BOK csarnokba – de teljesen kimarad. Nehéz így tervezni az évet, de nincs okom panaszra, tudok sportolni. Pénteken 10×200 gyorsat úsztam 15 mp pihenővel, úgyhogy az állóképességem megvan.
A tavalyi évben 2900 kilométert futottam, 2000 km-t tekertem és 20 km-t úsztam. Ebben az évben ez már látszik, hogy másképp lesz, mivel már januárban 40 km-t úsztam és csak 8 km-t futottam. Ennek most így kell lennie.
Amúgy nem nagyon tetszem magamnak, most nem az a keszeg szálkás futó vagyok, hanem „komoly” úszóizmokat hurcolok. Kb. 4 kiló izom jött fel rám, én ezt annyira nem szeretem.
Szeretnék hinni a dokinak, hogy jobban vagyok és szerdától újra futni fogok. Juhejjjjjjj! 🙂
A Budai Trail után leálltam a sportkajálásról és belevetettem magam az év végi bűnözésbe. Reggelire péksütemény hegyek, ebédre minimum mekis kaja, a többit meg hagyjuk, talán annyi legyen elég, hogy nem szénhidrátmentes volt a vacsorám sem.
22-én adta magát a szomszéd faluban, Dunavarsányban a 2. Adventi Futás. 3,5 km-es körön lehetett, 1-2-3 kört teljesíteni, én a 3 körös távra neveztem. A Budai Trail-t még péntekre sem hevertem ki, a résztávon – amit szerdáról folyamatosan toltam – egyre lassultam, így abba is hagytam. Izomfáradtság. Kicsit reménykedtem, hogy szombatra rendbe jön.
Ott volt pár kedves barát és ismerős: Madaras Pista bácsi, Szekeres Feri bácsi, Kedves Roland, és Holba Zoli is. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →
A jól sikerült veszprémi verseny után a múlt hetem már stresszmentesen, a teljes nyugalom jegyében telt. Maximálisan ki tudtam kapcsolni és a szabadidőmben csak a futásra koncentráltam.
Azt hittem a verseny hetében már pihenünk, lazulunk, de Anikó (edzőbá) keddre még 10 db 300 métert írt 1 percre, egy perc pihenővel. (info: 6 km futás, gimnasztika 10×100 a bemelegítés és utána levezető futás van, így azért 12 km összejött aznapra) Ez sikerült is 59-es átlagra, de ez nekem nem egy felrázó, laza edzés volt. Ezután már csak könnyű futások voltak. Pénteken Szekeres Feri bácsinál voltam gyúratni és utána még lazultam egyet a ráckevei gyógyvízben. Szombaton 5-6 km-rel átmozgattam és egész nap pihentem.
A verseny napján fél nyolckor óra nélkül, magamtól ébredtem, közel 9 órát aludtam. A kis zabpelyhes fehérjés banánturmix reggeli után elindultam és az oktogon környékén parkoltam le. Innen kb. 4 km a Vérmező, a rajt helye, amely azért is praktikus helyszín, mert futás után nem úszhatom meg ide vissza a levezetést. (kb.1,5km) Egy órával a rajt előtt Richtofittal és lóbalzsammal alaposan bekrémeztem magam és 45 perccel a rajt előtt elindultam a bemelegítő futásra.
Melegítés közben kicsit előjött bennem az előző év, amikor elég gyengére sikerült a szervezés. Tavalyi posztomban elvarázsolt futóverseny címmel írtam róla. De idén minden klappolt, nem volt sor a melegítőruha leadásánál, pontos volt a rajt, nem sétált keresztbe a pályán turistacsoport, stb…
Anikó annyit mondott útravalóul, hogy figyeljek nehogy elfussam az elejét és hamar vegyem fel az utazósebességet (4 perces iram), majd 7 km-től azt csinálok, amit akarok. Kemény ez a szabadság így a végére. A melegítés tökéletesre sikerült, nagyon laza voltam, valósággal ki akartam futni a világból.
A képen Merényi Timivel, aki meglehetően szerényen nyilatkozott a verseny előtt az állapotáról és a végére óriási egyéni csúcsot futott (34:56).
35 kilométerrel zártam a hetet és nagyon boldog vagyok. Az elmúlt 10 napban minden napra jutott 5 kili, egyelőre csak ennyit lehet. Egyébként ez az 5 km a legszarabb táv most ami létezik. Szűk 30 perc, még a zsírégetés sem indul el. De ki a kicsit nem becsüli…. A héten viszont csak ma úszhattam és gondoltam összehozok egy teljes órányi mozgást.
A futással kapcsolatban csak kilométerkorlátom, a tempót illetően pedig szabad kezem van, így a mai napot meghúztam egy kicsit.
1500 méter hátúszással kezdtem a tököli uszodában. Érződött a kb. 10 nap kihagyás (tervezett volt), de egyenletesen lassulva 33 percen belül érkeztem, és nagyon jól esett. Csak a strandpapucs volt nálam és egy törölköző. Ahogy kijöttem a vízből futottam is ki a kocsihoz, gyorsan cipőt és pólót húztam, aztán nyomás futni. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →
A hónap eddigi legnagyobb port kavart sporttal kapcsolatos cikke jelent meg február elején „A túlzásba vitt futás olyan káros, mint a mozgásszegény életmód” címmel, melyet egy dán kutatásra hivatkozva osztott meg a BBC. Aztán hamarosan érkezett a kontra „Cáfolat: Egyáltalán nem biztos, hogy káros a sok futás” címmel. S bár egy ilyen posztcím megnyugtatóan hangozhat egy futó számára, azért ez mégsem egy konkrét és megnyugtató válasz. A cáfolat egyébként a kutatás hitelességét kérdőjelezi meg, de nem erősíti meg azt a tényt, hogy a sok futás egészséges lenne.
Elgondolkodtató a téma. Persze, hogy ki mit vesz magára a cikk elolvasása után az már megint egy más kérdés. Azért ha lehet kérjük ki kezelőorvosunk, edzőnk, gyógyszerészünk véleményét.
A téma kapcsán szemezgettem az első cikk kapcsán érkezett kommentek között és kiválasztottam hármat, amelyek felkeltették a figyelmemet. Az első egy komolynak tűnő erősen orvosi szakmai szagú hozzászólás, a második egy igazi profi edzői vélemény, a harmadik pedig valakié, aki talán soha nem futott és nem is fog. Ezeket (részben név nélkül) most megosztom veletek.
A szilveszteri futás nálunk már nagy hagyomány. Itt aztán van minden marhaság. Például Béres Attila szokott a Csepel pályán maxra egy 200-at futni. 30 mp-re akarja mindig. Kicsit kocogunk, aztán odaáll a 200 méteres vonalhoz. Az alábbi videó 2009-ben készült (itt még nem volt ironman):
http://youtu.be/787g_qTsDEU
Persze menet közben ment a szívatás, de kemény volt így beöltözve. Aztán 2012-ben már ironmanként így sikerült neki:
