Béres Attilával szűk három hónap múlva megkerüljük a Balatont, ő futva én pedig kerékpárral kísérve őt. Mivel jó kísérő akarok lenni – olyan aki a futója minden mozzanatát, kérését lesi és tökéletesen katonaként szolgálja őt – úgy döntöttem ráveszem Attilát, hogy induljon el ezen a 100 km-es nyílt versenyen. Gondoltam ez egy kiváló edzés számára is és persze kettősünknek is, hogy összehangolódjunk az UB-ra.

A héten nem futott semmit, csak egy órát spinningelt. A verseny előtti nap felhívott, hogy hozzam el megint a Tesco-s fejlámpámat, mert kötelező és megkérdezte, hogy elég lesz-e két rántott húsos zsemle szilárd táplálék gyanánt a 100 km-re. Khm…. Kért még tőlem sótablettát, de mondtam neki, hogy nekem nincsenek ilyenek, viszont ott lakik a Decathlon mellett ugorjon le és vásároljon be.

A rajt előtt 15 perccel érkeztem, a bringa a kocsiban volt, Attila pedig már készen állt a futásra. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →