Eddig is sokaknak segítettem és segítek a sporttal, a futással kapcsolatban, mégis így a szakmában eltöltött több, mint 30 év után régóta motoszkált már bennem a gondolat, hogy hivatalosan, papíron is edző legyek.

Az álmokat tettek követték és egyszercsak újra bent találtam magam az iskolapadban. A Budapesti Sportszövetségek Uniója évente közel 40 sportágban indít sportedzői szakképzéseket, én természetesen az atlétika edzői szakra jelentkeztem.

Mozgalmas időszakon vagyok túl, szombatonként előadásokra jártam, számos szakkönyvet olvastam el, és nagy lelkesedéssel szívtam magamba az elméleti anyagot. Ez rengeteg időt vett el a megszokott hétköznapi teendőkből. Az oktatási napok mellett még a házi dolgozatok, edzésterv stb. készítés teljesen átírták a mindennapjaimat.

Nyolc modulzáró vizsga, és 240 óra gyakorlatban eltöltött idő volt a feltétele a komplex szakmai vizsgának, ahol gyakorlatban és elméletben is (sportegészségtan, gimnasztika, edzéselmélet) számot kellett adnunk a tudásunkról.

Az utolsó időszak már eléggé stresszes volt számomra, ami az edzésekben is megmutatkozott. Ugyan az utóbbi évek legjobb formájában vagyok, de mégsem sikerült minden edzést maradéktalanul, az előírt időkre teljesítenem. Továbbra is nagyon hálás vagyok Anikónak az erőn felüli munkájáért, türelméért.

A vizsgára felkészülten érkeztem. A sikeres teljesítés nem volt számomra kérdés, de természetesen nagyon izgultam. A gyakorlati vizsgán a hazai középtávfutás utolsó 1500 méteren olimpiai döntőt (1976 montreál) futott nagy mohikánja, Zemen János mester( aki egyébként a gyakorlati felkészítő tanárunk is volt), és az egykori kiváló sprinter atléta Takács Zoltán vizsgáztattak. Közös fotó a mesterrel:

A váltófutás technikáját, szabályrendszerét és oktatását húztam, amit sikerült sikeresen előadnom. (Nagy megkönnyebbülés volt, hogy nem a kalapácsvetést húztam)

Ez már nagyban oldotta a bennem lévő feszültséget, és az elméleti rész miatt már nem izgultam és sikerült is minden tételt jól ledarálnom. A végén nyolc kollégával együtt örülve a sikeres teljesítésnek, egy közös fotó után nagy bulit csapva betéptünk egy pekándiós kekszet a McDonaldsban.

A pletykák ellenére a karcsicoach.hu még nem éles 🙂

Ezután lementem a pályára és lenyomtam a 800 méteres OB (július 7.)előtti utolsó erős edzésemet, egy hatszáz után egy erős háromszáz métert. Hatszáz méteren egy másodpercet adtam korábbi korosztályos csúcsomnak és futottam a 35 fokban egy 1:43-mat. Úgyhogy aznapra dupla boldogság jutott.

A nyarat most jól ki fogom használni a sok-sok sportolással egybekötött pihenésre, aztán szeptembertől folytatni szeretném a sporttal kapcsolatos tanulmányokat. Nagyon érdekel a sport dietetika, vélhetően ebbe az irányba indulok majd tovább.