Két héttel a NATO futás után október 8-án rendezték a Spar Budapest Maraton 10 km-es betétszámát. A köztes hétvégén pedig még kis gyorsításnak elindultam a Szigetfutáson. A Margit-sziget kört 21:26-ra futottam, ami kb 4:05 -ös átlag.
Sok maradt bennem idén, de nem voltak illúzióim, mivel a házfelújítás sok energiámat emésztette fel és még nincs vége sajnos, még pár hónap biztos hátra van. A legtöbb edzést nem is tudtam végigcsinálni, így nem is várhattam sokat magamtól.
Így aztán az ősz fő versenyével kapcsolatban sem voltam igazán motivált, de azért reméltem, hogy sikerül majd a 40 perc közelében futnom. Az étkezésre sem figyeltem oda, így 4 kg túlsúllyal rajtoltam el a jól sikerült bemelegítés után.
4:10 körüli kezdésre gondoltam, de 4:03 lett az első, aztán szépen lassan ráálltam a 4:10 körüliekre.
Rápihenés nélkül terveztem futni ezen a versenyen szeptember 25-én a Haraszti futóparti utáni héten. Egy klasszikus 10 km a Vérmezőről rajtolva át az alagúton, ezután a Margit-híd és a Szabadság-híd között a rakpartokon szaladva, majd vissza és az alagúton keresztül a Vérmezőre.
Egy picit “gyilkos” az utolsó másfél kili a kis kaptató miatt, de lehet itt jót futni. Egy jól sikerült bemelegítés után 11 órakor elrajtoltunk. Ez első két kilométer enyhén lejtős, ezt klasszul ki lehetett használni egy kis előnyre. 8 perc körül volt a 2 km részideje.
Az idő picit megijesztett, talán ez most még erős nekem, vissza is vettem, de 4:03 volt a következő ezer is. 5 kilométernél 20:22-nél már megfordult a fejemben, hogy ez talán még sok lesz, de vitt a lábam továbbra is, igaz, már csak 4:11-es volt az 5. kili.
A Szabadság-hídnál a forduló után szembe fut a mezőny. Itt mindig igyekszem elterelni magamról a figyelmet és meg szoktam számolni hányadik vagyok. 50.-nek fordultam. 8 kilométerig még nagyjából tartottam a 4:11-4:15 közötti iramot, de utána az enyhe emelkedőnél és az alagútnál visszaütött a gyors kezdés. Nagyon belassultam (4:25 körülre).
A múlt heti verseny után kétszer is lementem a pályára egy kicsit résztávozni. Nem ment túl jól, szokni kell még, de adott némi motivációt. Szeptember 18-án a dunaharaszti 7 km-es versenyen már szerettem volna 4:15-ös átlagon belül futni még akkor is ha eléggé hullámos a pálya.
Jól ment a bemelegítés, elég nagy szél volt, de a rajt időpontjára a levegő 13 fok körül volt, ami teljesen ideális egy jó futáshoz. Most is saját tempót mentem, talán érzésre picit óvatosabban is kezdtem, de az első km 4:05 volt és inkább emelkedett a pálya, így picit csökkentettem az iramot.
A lejtőkön meglódultam, de az emelkedőkön lassultam a folyamatosan hullámzó pályán. Jól éreztem magam, de tartogattam az utolsó 1-2 kilométerre még némi puskaport. Csak annyit láttam az órán, hogy kb. 4:15 lehet az átlag, de aztán jött a vége.
Az utolsó 1,5 km-en meglódultam, elkezdtem menni egy kb 70-80 méterre futó srác után, aki egyre lassult. 300 méterrel a vége előtt beértem, nem is jött velem. Kicsit nyomtam még a végét, aztán beértem.
Elég sokan futottak előttem, ezért nem tudtam hányadik vagyok, mert ugyan ezen a kb. hét kilométeres körön futottak és két és a három körösök is. A levezetés végén már hirdették is az eredményt. Absz. harmadik, a 40+ korosztályban pedig első lettem 4:13-as átlaggal.
A jövő hétvégén a hegyet már teljesen a pálya váltja fel, és a hétvégén NATO futás lesz 10 km-en.
A Kéktúra (és két hét teljes kihagyás) után július végén újra kezdtem a futóedzéseket. Heti többször mentem hegyi terepre, hétről-hétre növeltem a kilométereket és egy jobban ment a futás. Pályára nem volt kedvem menni, élveztem a szabadságot, azt csináltam amihez kedvem volt, tervek nélkül.
Augusztus végére kerültem olyan állapotba, amikor már kezdtem azt érezni, hogy dobna rajtam egy-két verseny. Meg is nyitottam a versenynaptárat, kinéztem öt versenyt és gyorsan be is neveztem. Az első verseny szeptember 9-én, a Szentmártoni futónap volt, ahol a 10 km-es távra neveztem.
Még nem indultam soha ezen a versenyen, de vártam, hogy kicsit kimozduljak a lassú futásokból. Nem is vártam magamhoz képest jó időt, de így fél évnyi verseny kihagyás után gondoltam, hogy a 4:20-as átlag azért csak összejön majd.
Jó hangulat, sok ismerős arc volt a rajtvonalnál. Egy 5,3 km-es körpályán kellett két kört teljesíteni. A pálya 60-70%-a aszfalt, a többi rész füves mező volt. A Kis-Duna parti rész végig mesés volt, a szabad strandra el is jövök jövőre.
A rajtot követően három fiatal hamar el is lépett. A negyedik helyen szépen futottam a saját tempómat. 2 km-nél 8:23-at mutatott az órám, jól is esett, de mégis kicsit lassabbra vettem a tempót.
Az első kör vége előtt a rajtszámom felső két része lefittyent. Az izzadság eláztatta, így középen újra rögzítettem. Utána nem is néztem órát csak a 6 km-nél láttam, hogy 26:16 az időm. A rajtszámom ismét elhagyta magát, de már nem akartam vele szórakozni, az alsó két tű még tartott.
2021 utolsó két hónapja az alapozással és várakozással telt. Vártam a versenykiírást a Senior fedett OB-ra. Nagy volt a bizonytalanság a covid helyzet miatt ismét, de Karácsony után kaptunk nem hivatalos infót, hogy 2022-ben megrendezik.
A szövetség csak kb. 6 héttel a verseny előtt adta ki a kiírást. Ennyi idő maradt a felkészülésre, pedig jó lett volna 8-10 hetet készülni a fedett pályán. Megvettem a pályabérletet gyorsan, de egy újabb pofont kaptak a veterán atléták. A senior bérlettel a pályán csak 13-15 óra között lehet hivatalosan edzeni.
Nem tudom ezt ki, és hogy találta ki, de azért a többség ebben az időpontban dolgozik. Nekem szerencsém volt végül, mert a főnököm támogatta a felkészülésemet és heti két alkalommal kaptam lehetőséget az edzésekre. (némi szabadság elégetésért cserébe)
Tehát hat hetünk volt Anikóval, hogy az összegyűjtött sok-sok kilométerből kihozzuk a legjobb formát. Kevés ez az idő, de ennyi volt. Természetesen mindent alárendeltem a versenynek. Tartottam a sport étrendet, és jól sikerült a felkészülés, hétről-hétre erősödtem, gyorsultam.
Eljött a verseny napja. 2022-ben elmaradt a fedett pályás OB, de a nyíltat megrendezték, ahol nagy hajrában a második lettem. A tavalyi győztes is ott volt a rajtlistán, gondoltam is, hogy jó kis verseny lesz ez.
A rajtot követően első voltam a bevágás után. Mentem a saját tempómat, 70-es 400 méterrel terveztem kezdeni, de csak 71 körül volt. Nem jött el velem senki, egyedül mentem. Valaki még szólt is, hogy sehol senki mögöttem. 600 méter 1:46 körül volt, aztán csúnyán elkezdtem savasodni.
Éreztem, hogy esik vissza a tempó, alig akartak vinni a lábaim, de így is nagy előnnyel sikerült 2:23-as idővel megnyernem a versenyt.
A július eleji OB után új remény csillant fel. A vírushelyzet javulása miatt nyitottak a nemzetközi buszjáratok és újra találtam buszt a Fekete erdőbe, le is foglaltam a járatot. Ezúttal a Duna eredetétől Passau-ig szerettem volna túrabringával, csomagokkal tekerni végig a Duna mentén.
2018 Schönbühel, Ausztria
Kb. 7 hetem volt felkészülni, ami bőven elég, tekintve, hogy nem teljesítménytúrára készültem, hanem csak sima kalandtúrára. Úgy terveztem, hogy ahol van látnivaló ott mindenhol megállok. Meg is terveztem mik azok, amiket biztosan látni szeretnék.
Jól is alakult már minden, amikor augusztus elején jött a hidegzuhany. A lányaimmal és a barátaimmal tervezett horvátországi nyaralás foglalási dátumát rosszul igazolták vissza, így az új időpont a bringatúra időpontjában volt. Mivel a rajtam kívül mindenkinek megfelelt az új időpont, így én sem húztam ki magam.
A buszfoglalás sem lett végül kidobott pénz, mert adtak egy voucher-t, amely egy évig felhasználható. Így ha minden összejön 2022-ben újra nekimegyek a Fekete erdőnek.
Hirtelen borult minden, így újra kellett terveznem. A kéktúrát is elkezdtük tavaly, gondoltam idén is megyek egy nagyobb szakaszt. Bemelegítésnek megcsináltam a 12. szakaszt (Dorog-Piliscsaba kb 19 km). A következő héten pedig négy nap alatt megcsináltam az első és a második szakaszt (Írottkő-Sárvár-Sümeg, kb.145 km) Ez utóbbi nagy kaland volt teli élményekkel, szép helyekkel, bár a kis-alföldi rész zöme nem túl izgalmas. (Az első szakasz két napjáról itt, a második szakaszról pedig itt írtam)
Az augusztusi pihenő időszakban még bringáztam, könnyen futogattam, SUP-poztam, majd újra jöttek a komolyabb futóedzések.
Aztán újra romlott a vírus helyezet. Kissé céltalanul indult a szeptember, borítékolható volt, hogy a fedett OB újra elmarad. Így meglehetősen motiválatlanul, de elindultam három őszi versenyen. Nem is írtam róluk külön, mert egyik versenyen sem éreztem jól magam, nem is sikerültek jól, néhány mondatban azért összefoglalom.
Szeptember 12-én a Haraszti futópartin a nagy melegben ugyan megnyertem a korosztályt, de csak 4:13-mas átlagot sikerült hoznom.
Úgy terveztem, hogy négy nap alatt szépen kényelmesen megcsinálom az első két szakaszt, amely teljes hossza kb 143 km. Nagyon kalandos volt és persze a nyár egyik legmelegebb hete.
Kis tervezés után szerda este munka után elindultam Sárvárra. Sátrat vertem a kempingben és hamar el is aludtam.
Reggel 6-kor keltem. Olyan pára volt, hogy a sátor csurom vizes volt, így úgy döntöttem ezt nem viszem magammal, otthagytam felállítva. Minden mást bepakoltam a kocsiba és pár perccel később már a pályaudvaron voltam. A twingoval mentem, mert azt nem féltem ha baja esik, de nem bántották.
A Kéktúra az Írottkőtől indul, ahová nem visz se busz se vonat. Szombathelyig vonattal mentem, ahonnan még két busszal mentem tovább Velembe. Ez egy kis ékszerfalu, csodás kis házak, meseszép természet…csak bámultam. Innnen még 5 km-t kellett felfelé sétálni a 884 m magas Írottkőre.
Május elejéig még nagyon bizonytalan volt, hogy megrendezik-e egyáltalán a Senior OB-t, de a kedvező vírushelyzetnek köszönhetően megjelent a kiírás. A dátum: július 3. Kb. 7-8 hét volt még a versenyig, ami egy jól sikerült alapozást követően elegendő volt a formába hozáshoz.
Három hónap különbséggel június elején megkaptam a második adag oltásomat is. Ennek is az volt a hozadéka (csak úgy, mint az első oltást követően) , hogy az egyik edzés jól ment, a másik nem ment jól, és ez így váltakozott. A verseny előtti hétvégén felmértünk még egy 800 métert, a edzésen, segítség nélkül, egyedül 2:24 lett. De azért látszott, hogy a 2:22 körüli időt meg tudom majd csinálni.
A verseny reggelén a mérlegelésen 60 dekával voltam több a megszokottnál. Jól éreztem magam, a melegítés is jól ment, sikerült klasszul kilazulnom, minden optimális volt. Együtt indították a 35-54 év közötti korosztályokat. Örültem, hogy majd húznak a fiatalok, én ugyanis idén már az 50 felettiek között indultam.
Anikóval átbeszéltük, hogy ha lehet inkább versenyezzek, mint az idővel harcoljak. Ismeretem is a korosztályból az ellenfeleket, és ketten hárman közel azonos szinten vagyunk, lehet egy jó verseny ebből. Inkább lennék harmadik egy jó versenyben jó idővel, mint első egy rosszal.
Nagyon klassz negyedévén vagyok túl, mindhárom hónap izgalmas számokat hozott. Az elmúlt hat évben egyik hónapban sem futottam 340 km fölött, de most januárban ezt túlléptem. Február vége “sátánira” sikerült, 666 kilométernél jártam. Március végén pedig átfutottam az idei ezredik kilométeremen.
Már 6-7 hónapja tudok folyamatosan edzeni, az elmúlt évek sérüléseit már el is felejtettem, úgyhogy szépen lassan haladok előre, mondhatnám lassan gyorsulok. Most sokkal jobban odafigyelek a kiegészítő edzésekre, a futás kb. csak fele a teljes edzésmunkának.
Lefagyott arccal egy januári reggeli futás után
A gerinctornámat heti háromszor csinálom, rengeteg törzserősítő gyakorlatot végzek és sokat nyújtok és hengerezek. A törzserősítések annyira jól mennek, hogy idén már mindegyik gyakorlatban egyéni csúcsokat döntöttem.
A januári 10 km -es felmérőmhöz képest (41:50) februárban sikerült az időn még másfél percet javítanom, és nagyon vártam a március végi, idei harmadikat.
Kértem egy kis segítséget Kedves Rolandtól, aki szerencsére el tudott jönni. Az edzések alapján a 40 percet már hoznom kellett, így abban maradtunk, hogy beállunk 5 km-ig kb. 4 perces iramra, aztán utána elszabadulhat a pokol.
Rajt előtti pillanatok
Nagyon jól ment már a bemelegítés is és jó volt, hogy valakivel tudok végre futni. Az első ezer kerek 4 perc lett és “kocogósnak” éreztem, még beszéltünk is közben. Aztán én elhallgattam, de nagyon jól esett a futás erőlködés nélkül mentek a kilométerek ezután picivel 4 perces iramon belül.
A nyolcvanas éveket idézi számomra ez a mostani alapozó időszak. Akkoriban még nem nagyon voltak téli versenyek, ezért havi rendszerességgel felmérőket futottunk. Ez a felnőtteknél 10, míg a fiatalabb korosztályoknál 6 kilométer volt.
Természetesen ezek a felmérők nem feltétlenül arról szóltak, hogy pihenten odaállva egyéni csúcsokat döngessünk, inkább arról, hogy megnézzük, hogy terhelésből mire vagyunk képesek az alapozó időszakban. A legtöbbször csak egyesületen belüli megmérettetések voltak ezek, de olykor más csapatok versenyzőivel együtt is meccseltünk. Ha ilyenkor nincs is még csúcsformában az ember, mégis szemmel követhető a fejlődés.
Az elmúlt években a sérülések miatt nem sikerültek jól az alapozásaim, de idén végre betegség és sérülés nélkül végigcsináltam. Januárban 340, februárban pedig 330 km-t sikerült összesen futnom. Igaz, csak középtávokra készülök, de nagy öröm volt, hogy végre újra heti 80-90 kilométereket tudtam teljesíteni.
A január 23-i felmérővel szerencsém volt, mert 11 fokban, rövid szerelésben lehetett futni. Otthon van egy kb. 2,5 kilométeres köröm, ott futottam négy kört, természetesen bemelegítéssel és levezetéssel. Ez volt az első felmérőm, ami előtt szinte csak hosszú futásaim voltak, így nem volt semmi komolyabb elvárásom, ezért egy 44 percen belüli időnek már nagyon tudtam volna örülni.
Alapos bemelegítés után egyedül, segítség nélkül vágtam neki a távnak. Annyira laza volt a lábam, hogy 4:01-es ezerrel kezdtem, amitől kicsit megijedtem és lassítottam, majd 4:10- 4:15 közötti ezrekre álltam rá. Az öt kilométer részideje kereken 21 perc volt, de annyira kapkodtam a levegőt, hogy biztos voltam benne, hogy a táv második felében nem fogom tudni tartani ezt az iramot.
Kilométerről kilométerre küzdöttem, de azt vettem észre, hogy mégsem lassulok. Végül egy picit gyorsabb utolsó kilométerrel 20:54 volt a táv második felének a részideje, így végül 41:54 lett a 10 kilométer.