Bringatúra 2019

Idén is szerettem volna folytatni a tavaly elkezdett Duna menti bringatúrámat. A terveim szerint most a Duna eredetétől tekertem volna Passau-ig (ahonnan tavaly indulva tekertem Bécsig), ami kb. 550 km lett volna. Augusztus 16-ra terveztem az indulást, és max. 8 napom lett volna rá utazással együtt.

Csak annyi tervem volt, mint tavaly: busszal reggelre a kiindulási pontra érkezni és tekerni, addig ameddig kedvem van, ha pedig elfáradok sátrat verek egy kempingben, másnap reggel pedig indulok tovább. De az időjárás sajnos közbe szólt. A térségben 9-10 fokos hajnalok voltak és esőt, záport, zivatart jósoltak.

Minden nap többször frissítettem az időjárás appot, de sajnos nem lett jobb. 19-én kénytelen voltam erről az útról lemondani és életbe lépett a „B” terv: Grác-Szigethalom! Pontosabban: Grác-Őrség- Zala- Balaton északi part-Velencei tó – Ercsi – Szigethalom. Erre már csak 4 napom maradt kedd esti indulással.

Amikor már minden összeállt és rendeltem volna a Flixbus-nál a jegyet, elvitték az orrom elől az utolsót arra a buszra, ami reggel 6:30-ra ért volna Grácba. Olyan járat maradt csak, amely az éjjeli órákban érkezett volna, azt meg nem akartam. Egy éjszaka alvás nélkül, aztán másnap 100 km egy felmálházott montival… Nem élveztem volna, így hát ez sem jött össze.

Hirtelen jött az ötlet, hogy akkor otthonról indulok. Így nem függök semmitől, az időjárás remek az országban, hát irány a Balaton. Gondoltam odatekerek, megkerülöm két nap alatt, aztán a negyedik nap haza jövök. Elővettem a régóta őrzött „mit vigyek magammal a bringatúrára” listámat, és kedden este 30 perc alatt mindent össze is pakoltam

1. nap (Szigethalom – Sóstó)
Reggel 8-ra kellett a Szigetújfalu-Ercsi komphoz érnem, ami otthonról 19 km. Hagytam egy bő órát magamnak, de klassz hátszelem volt, így 39 perc alatt odaértem.

Ercsiből 15 km volt a kis forgalmatlan úton Martonvásárig, a 7-es útig. Innen már nem volt annyira élvezetes az út a nagy forgalom miatt.

Talán 14 km-t kellett tekerni a Velencei tóig, ahol a déli oldalt választva, a part mentén tekertem.

Innen szinte végig kerékpárút vezetett Székesfehérvárig. Az átkelés a városon agyrém volt. Volt ugyan kerékpárút a legtöbb szakaszon, de sok útfelbontással, 200 méterenként piros lámpákkal volt tele, így 35-40 percbe telt mire átértem. Nehéz volt újra és újra indítani a kb. 40 kilós bringát.

A város végétől kb. 34 km várt még a 7-es út nagy forgalmában, aztán egy rövid szakaszt követően megérkeztem a Sóstói kempingbe, ahol sátrat vertem, és gyorsan meg is mártóztam a viharos tóban.

2. nap (Sósótó – Badacsony Lábdi hegy)
A reggeli első pár óra kellemes 20-22 fok körüli hőmérsékletben telt, délelőtt 10-ig nagyon kellemes volt. Utána sem volt kánikulai meleg, de azért 28-32 fokban szikrázó napsütésben kicsit más bringázni. Az északi partot nagyon szerettem a lankáival együtt.

A szepezdfürdői strand nekem nagy kedvencem. Filléres belépő, nyugalom, és klassz a part is.

60 kilométert tehettem meg amikor egy negyvenes párocska megelőzött az egyik emelkedőn, aztán nem távolodtak, majd lassultak és én előztem vissza őket a saját kényelmes tempómban. Csak mikor harmadszorra előztek meg lihegve, nagy erőkifejtéssel, akkor esett le, hogy ezek versenyeznek velem.

Folyamatosan néztek hátra, hogy jövök-e. Úgy látszik zavarta őket, hogy nem szakítanak le egy felpakolt bringást. A nő teljesen normális testalkatú volt, és ahhoz képest, hogy kifelé néző lábfejekkel, szinte sarkon tekert, egész jó haladt azzal a kb. 35-40 es pedálfordulattal.

A fickó túlsúlyos volt, nagyon izzadt és ránézésre is maxon tekert, kb. 50-es pedálfordulattal. Hát beálltam mögéjük egy kicsit játszani. Többször kérdően nézett a csaj a fickóra, de ő pillantásra se méltatta, csak tekert, mint az őrült. A hosszú lejtőn zárkoztam a belendült bringával. Nyomták, de nem maradtam le. A végén a síkra érve csöngettem egyet a katicás csengőmmel, felpörögtem, és állva hagytam őket.

16 óra felé értem a kempingbe, ahol szinte alig voltak, mentem is gyorsan pancsolni egyet a vízbe.

3. nap (Lábdi-hegy – Sóstó)

Ez a nap is szép csendben nyugalomban telt. Az öböl félmaraton vonalán tekertem csak visszafelé Keszthely felé. Innen kb 8-10 km-re van Balatonberényben egy kedvenc lángosozóm, ahová ha arra járok mindig betérek. Rendhagyó módon, egyedi recept alapján készítik. Nagyon különleges és isteni íze van. Természetesen a palacsintájuk is remek, a túrósat sem hagyom ki soha.

Klassz volt látni, hogy néhány órával korábban még Badacsony lábainál hevertem és már szemben vagyok vele.

A déli parton kellemes túrázó iramban, de szinte folyamatosan tekerve visszatértem a kiindulópontra Sóstóra. Természetesen nem maradhatott ki vacsorára a hekk és egy kis naplemente nézés után, viszonylag korán 9 körül már ágyban voltam.

4. nap (Sóstó – Szigethalom)

Ez gyakorlatilag az első nap fordítottja volt, azzal a különbséggel, hogy visszafelé a Velencei tó északi partján mentem, így ezt is körbeértem a túrám végére. 30 kilométerrel a hazaérkezés előtt, úgy éreztem nagyon fáradt vagyok, csak 15 km/óra sebességgel ment a tekerés. Később az Ercsi kompátkelésnél vettem észre, hogy tök lapos a gumim.

Reménykedtem, hogy csak lassú defekt, mert nem volt kedvem a napon 32 fokban szerelni. Szerencsém volt. Szigetújfaluból az utolsó 19 km-en két pumpálással sikerült haza érnem. 430 km volt az ősz megtett kilométer és 25 óra volt nyeregben töltött idő.

Nagyon nagy szabadságélmény volt, ez is felejthetetlen. Egyedül a 7-es úton történő tekerés volt nem annyira jó, összesen kb. 100 km. Meg fogom tenni még egyszer ezt az utat, de már csak akkor ha végleg elkészül Budapest és a Balaton között a kerékpárút.

Érdekes, hogy a Duna mentén Ausztriában 2500-3000 Ft volt a kemping (kb.), a Balatonnál pedig 4.400-5.100 Ft -ot fizettem éjszakánként. A kaja árak kb. hasonlóak voltak. Minden esetre jövőre újra folytatom a „tekerés a Duna mentén” projektet.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .