Bringatúra 2019

Idén is szerettem volna folytatni a tavaly elkezdett Duna menti bringatúrámat. A terveim szerint most a Duna eredetétől tekertem volna Passau-ig (ahonnan tavaly indulva tekertem Bécsig), ami kb. 550 km lett volna. Augusztus 16-ra terveztem az indulást, és max. 8 napom lett volna rá utazással együtt.

Csak annyi tervem volt, mint tavaly: busszal reggelre a kiindulási pontra érkezni és tekerni, addig ameddig kedvem van, ha pedig elfáradok sátrat verek egy kempingben, másnap reggel pedig indulok tovább. De az időjárás sajnos közbe szólt. A térségben 9-10 fokos hajnalok voltak és esőt, záport, zivatart jósoltak.

Minden nap többször frissítettem az időjárás appot, de sajnos nem lett jobb. 19-én kénytelen voltam erről az útról lemondani és életbe lépett a „B” terv: Grác-Szigethalom! Pontosabban: Grác-Őrség- Zala- Balaton északi part-Velencei tó – Ercsi – Szigethalom. Erre már csak 4 napom maradt kedd esti indulással.

Amikor már minden összeállt és rendeltem volna a Flixbus-nál a jegyet, elvitték az orrom elől az utolsót arra a buszra, ami reggel 6:30-ra ért volna Grácba. Olyan járat maradt csak, amely az éjjeli órákban érkezett volna, azt meg nem akartam. Egy éjszaka alvás nélkül, aztán másnap 100 km egy felmálházott montival… Nem élveztem volna, így hát ez sem jött össze.

Hirtelen jött az ötlet, hogy akkor otthonról indulok. Így nem függök semmitől, az időjárás remek az országban, hát irány a Balaton. Gondoltam odatekerek, megkerülöm két nap alatt, aztán a negyedik nap haza jövök. Elővettem a régóta őrzött „mit vigyek magammal a bringatúrára” listámat, és kedden este 30 perc alatt mindent össze is pakoltam

1. nap (Szigethalom – Sóstó)
Reggel 8-ra kellett a Szigetújfalu-Ercsi komphoz érnem, ami otthonról 19 km. Hagytam egy bő órát magamnak, de klassz hátszelem volt, így 39 perc alatt odaértem.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Passau-Bécs bringatúra a Duna mentén – befejező rész

(A poszt első része itt olvasható, a második része itt nézhető meg, a harmadik része pedig itt)

Ismét 7 körül keltem ki az ágyból. Befaltam a beáztatott a zabpelyhet és a fehérjét. Elmentem kávézni és nagy meglepetésemre Grúberék fogadtak a büfében nagy mosollyal. 

Érdekes, hogy este nem vettem észre őket, pedig csak kb. 50 méterre sátoroztak tőlem. Micsoda véletlen, hogy mindhárom kempingben együtt szálltunk meg. Köszöntünk egymásnak, pacsiztunk, aztán mindenki ment a dolgára.

 Az előző esti terveknek megfelelően 9 órára készültem el. Ez a kemping  tökéletesen tiszta volt, szép zuhanyzó, mosdó és tiszta vécé. Aztán indulás előtt egy hangos csaóval búcsút intettem a leszbi párocskának és nekivágtam az utolsó szakasznak.

Egy maratoni táv várt rám a bécsi buszpályaudvarig, ami kényelmesen kb. 2,5 óra, de a busz csak 14 órakor indult, így nem siettem.

A Duna déli oldalán mentem tovább, nyugalom volt, szélcsend és kellemes meleg. Nem volt itt most semmi extra különleges látnivaló, de szép volt minden, a Duna még mindig szép tiszta volt, 40-50 cm ig le lehetett látni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Passau-Bécs bringatúra a Duna mentén – harmadik rész

(A poszt első része itt olvasható, a második része pedig itt nézhető meg.)

Reggel hétkor kászálódtam ki a sátorból. Beáztattam az otthon öt napra porciózott zabpelyhet és a fehérjét és egy banán kíséretében befaltam. Ez volt minden nap a reggelim. (kivéve érkezéskor) Két banánt vittem otthonról, a többit útközben vettem.

Láttam, hogy Grúberék (az ismerős párocska) már erősen készülődnek. 8 után nem sokkal indultak, nekem 9 re sikerült elkészülni és az első utam a hídon át a kb. négy kilométerre lévő Melkbe vezetett.

Kb. egy km hosszú kis macskaköves meredek utcákon feltekertem az apátsághoz. Nem terveztem, nagyon részletes látogatást, csak látni akartam közelről milyen az a messziről is óriásinak tűnő építmény. Egészen elképesztő volt látvány, egyszerűen meseszép. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Passau-Bécs bringatúra a Duna mentén- második rész

(A poszt első része itt olvasható.)

Reggel hatkor arra ébredtem, hogy a szemerkélő eső halkan kopog a sátor oldalán. Meg is néztem az esőtérképet a telefonon, ami azt mutatta, hogy 9-10-ig nem is nagyon fog elállni, így vissza feküdtem megírni az első nap összefoglalóját.

9 óra körül elállt az eső, elkezdődött a mozgolódás, elkezdtek összerámolni a bringatúrások. Én is kimentem és egy ronggyal letöröltem körben a sátorról az ott maradt vízcseppeket, ezután a kissé megélénkülő szélre bíztam a végső szárítást. Mire rendbe tettem magam a mosdóban, meg is száradt a sátor.

Elkezdtem én is összepakolni, amikor láttam, hogy az első kerekem leeresztett. Fasza. Természetesen erre is fel voltam készülve, volt a szereléshez szükséges minden cuccom. Találtam is a lyuknál a külsőben egy tüskét, a belsőt megragasztottam és visszaraktam a kereket. A hétfő esti érkezéskor egy száz méteres szakaszon a kemping felé átvágtam egy kaszált mezőn… – talán nem kellett volna.

Egy magyar házaspár, akik a két kis gyerekükkel túráztak, felajánlották a segítségüket, a 4 év körüli kis srác végig ott sertepertélt és próbált segíteni. 10 perccel később, amikor indultam volna láttam, hogy a kerék megint leeresztett. Úgy látszik több tüske mehetett bele. 

Most alaposabban átnéztem a belsőt, de csak EGY újabb lyukat találtam. 10:45-re mire elkészültem, újra eleredt az eső, de ezúttal csak egy gyors zápor volt, így 11:15 körül végre el tudtam indulni Linzből(a bringatúrázók közül utolsónak).

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Passau-Bécs bringatúra a Duna mentén – első rész

Azt gondoltam, hogy 4 héttel a balesetem után már vígan meg fogom tudni csinálni ezt a túrát, de az utolsó pillanatban sajnos nem éreztem még elég erősnek magam, így végül nyomtam egy pánik gombot és három héttel elhalasztottam. Most hétfőn viszont már a régi erőmmel tudtam nekivágni az útnak.

Túl sok előkészületre nem volt szükség, volt egy korábbi listám miket kell vinni egy bringatúrára, ezeket fél óra alatt össze is dobtam. Hitelkártya volt nálam és összesen 100 EUR-t váltottam (később megosztom a költségeket is). Nem terveztem szálláshelyeket, és napi kilométertervem sem volt. Túrázni akartam, és minél több mindent látni a Duna mentén, és ha elfáradok, akkor a legközelebbi kempingnél megállok. (írhatnám, hogy ha elrúgtam egy követ amerre gurult… megvan? 😉 )

A meteorológia keddre jósolt ugyan szórványosan előforduló záporokat, de ez nem szegte kedvem. Passauba vonattal terveztem menni, de sajnos csak sok átszállással lett volna megoldható, így a busz mellett döntöttem, ami felvesz a Népligetnél este 10-kor és hajnalban 5:05-kor kitesz a bringámmal együtt a Passaui főpályaudvarnál. (és vélhetően aludni is tudok)

A 20:12-es szigethalmi HÉV-vel be is mentem a Közvágóhídig, onnan meg még 2 km tekerés volt a Népliget.

A hálózsákomat felvittem a buszra, és az ablaknál foglaltam helyet, ahol talán kicsit kényelmesebb az alvás. A körülményekhez képest sikerült is kb. 4-5 órát aludnom, de komfortnak nem mondanám. Este 7-től már nem ittam folyadékot, hogy ne kelljen vécére menni és ez be is jött, hajnal 5:10-kor ki is tettek a pályaudvaron, ahol azonnal legurítottam fél liter vizet.

Nem készültem meleg cuccokkal, de itt fáztam, pont kelt fel a nap, de még inkább sötét volt. Jobbnak láttam, ha bemegyek a pályaudvarra melegedni. Ettem is egy finom édes egészségtelen süteményt egy kávéval.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

„Kerék alá tettek…”, de nem lett jobb…

Egy újabb hónap telt el és sajnos a térdfájásom nem múlt el, így vissza is mentem a specialistámhoz, aki sem szteroid injekciót nem adott, sem további gyógyszerek szedését nem javasolta. Azt mondta, hogy a térdem rendben van, azt a fájást pedig egy szalag okozza, amely a csípőtaréjnál (is) tapad. Javaslatára felkerestem egy terapeutát a Budamednél és már másnap el is kezdtük a terápiát.

Olyan kezeléseket kaptam itt, amikről még nem is hallottam. Például volt egy olyan gép, mint az aszfalttörő gép csak kicsiben. Kőkeményen ütötte vele a sérült részt és a könnyeim potyogtak akkora fájdalmakat okozott, de hősiesen visítva tűrtem. Volt itt még ion indukciós terápia, radiális lökéshullám terápia, lágylézer terápia (ezekről bővebben itt lehet olvasni).

Aztán volt még hideg terápia is, melynek során beállítottak egy kabinba és három percig nyomták be a folyékony nitrogént és mínusz 120-160 fok között tartottak. „Kerék alá tettek, onnan is kivettek”, de a térdem továbbra is fáj, sőt a helyzet még rosszabb lett, most már egy km futás után jön a fájdalom.

Bánatomban a múlt héten már misét pontifikáltam Szigetújfaluban azokért a sportolókért, akiknek fáj a térde:
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Bringás kaland(cool)túra

Szombaton délután – az Ultrabalaton felkészülés jegyében – egy kisebb bringatúrára indultam egy kb. 60 km-res kis körre. Benyomtam a zenét az iPodon, póló le, és élvezve a napsütést és a határtalan szabadságot, kényelmesen tekertem Lórévre, ahol megnéztem a Zichy Ödön emlékére több mint 150 éve, egy mesterséges dombra a Habsburgok által az ártérbe emelt kis kápolnát.

IMG_1476

Már csak három kilométerem volt hazáig, amikor megpillantottam egy kis kerthelységes kocsmát, ahol nem volt senki, gondoltam egy sörre meghívom magam, mert megérdemlem. Leparkoltam a kerítés mellé a bringát, magkaptam a sörömet és jól esően kortyolgattam.

Egyszercsak érkezett egy fickó, aki a kertkapuba tette le a bringáját (az enyém mellé merőlegesen), majd meglátott és odajött hozzám, kezet nyújtott, hogy “Szia, Józsi vagyok”. Aztán hozott magának egy fröccsöt, majd odaült az asztalomhoz és mintha jól ismernénk egymást elkezdett beszélni: Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Családi tekerés és kempingezés a Balaton körül – Befejező rész

A negyedik napon a balatonlellei strandig meg sem álltunk, ott egy gyors ebédet követően egy 10 perces nagy zuhi csapott le ránk. Itt is hamar felszáradt minden és pikk-pakk mentünk tovább. Ezen a napon semmi extra nem történt. Áttekertünk Siófokon és már vártuk a sóstói kempinget. 63 km volt az aznapi adag és 221 km-nél jártunk.IMG_7657

Ez a nagy kemping már csak 12 km-re volt Aligától, a kiindulási pontunktól. Este megettünk egy hatalmas pizzát és 10-kor már aludtunk is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Családi tekerés és kempingezés a Balaton körül – Harmadik rész

Kellemes, felhős időben és 22 fok körüli hőmérsékletben kezdtük el a harmadik napot. Keszthely felé közeledtünk, amikor egy hatalmas nyári zápor csapott le ránk. Esőkabátok elő, és egy nagy fa tövébe menekültünk és kb. 20 percig álltunk. Nagyon esett.

IMG_7616Keszthelyen áttekerve még jöttek kisebb záporok, de a kerékpárút mellett sűrűn voltak fából készült fedett pihenők, kétszer álltunk meg 5-10 percekre. A lányok rendíthetetlenek voltak. Csuklyás papoknak néztek ki hátulról és keményen tekertek a szemerkélő esőben.

IMG_7619A déli parthoz érve az eső el is állt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Családi tekerés és kempingezés a Balaton körül – Második rész

A reggeli összepakolás sokkal lassabban ment, mint az előző esti sátorállítás. Két óra alatt készültünk el, amiben benne volt a reggeli tisztálkodás is.

Folytattuk a kört az északi parton Badacsony felé. Nekem továbbra sem volt tervem, de Timi egyre többször említette a Badacsony szót. A végére neki lett igaza, mert ez volt a napi adag:

Képernyőfotó 2014-08-03 - 10.37.37A tihanyi félszigetre betekertünk egy km-t, mert ott volt egy jó kis szabadstrand. Itt olyan tiszta a víz, hogy egy métert is le lehetett látni. Csobbantunk egy nagyot. Egy kattintás ide a folytatáshoz….