Sok mindent terveztem az idei évre, de ezek a gerincproblémám miatt sajnos nem jöttek össze. Természetesen jövőre ezeket is meg fogom valósítani. Feltaláltam ugyanis a zenés koreografált futást. A Váradi Roma Cafét hallgattam futás közben, és csaknem táncra perdültem. És ekkor beugrott!!! El is kezdtem tervezni a koreográfiát, de sajnos be kellett fejeznem, mert akkor már nagyon fájt a derekam.

Szerettem volna ultrafutóknak atlétikapályán egy középtávú versenyt szervezni. Nyolcszázon, egy mérföldön vagy kétezer méteren. Sokan közülük meglepően gyorsak. A következő videón egy szilveszteri futás alkalmával Béres Attila fut szinte melegítés nélkül, fogadásból piacos mackójában egy 30 mp-hez közeli 200 métert. Íme:

https://youtu.be/787g_qTsDEU

Erre is már csak jövőre kerülhet sor.

És a harmadik tervem a futóvadászat volt. Komoly hatással volt rám néhány poszt, amelyekben arról olvastam, hogy bizonyos népek úgy vadásztak, hogy folyamatosan követték a vadat, futottak utána, nem hagyták enni, inni, pihenni, és amikor az teljesen kimerült akkor lecsaptak rá. Ez akár 1-2 napig is eltarthatott. Érdemes végig nézni a videót, szerintem nagyon izgalmas és persze szomorú is:

Azóta nem hagyott nyugodni ez a dolog, azóta folyamatosan ott motoszkált a fejemben. Rögtön tudtam, hogy nekem is kell ilyet csinálnom, de mivel én nem vagyok ultrafutó, ezért egy kevésbé kitartó állatot kerestem, így esett a választásom a tyúkra.

A tervem az, hogy kimegyek a szigethalmi piacra, veszek 800-ért egy tyúkot, kiviszem a hegyre, szélnek eresztem és elkezdem kergetni. Természetesen hátizsákban viszek magammal elemózsiát és innivalót is. Kíváncsi vagyok mennyire kitartó egy tyúk, és természetesen ennek alaposan utána is mentem.

Tök községben megkérdeztem állattartó szomszédaimat, hogy vajon mennyi ideig képes a tyúk elfutni előlem. Nagy meglepetésemre, mindenkinek magabiztos, de egymástól eltérő véleménye volt: “azt te nem kapod el soha”, “fene tudja”, “hamar kidöglik”, így egyre jobban hajt már a kíváncsiság. Az én véleményem az, hogy 15-20 perc után ki fog dögleni, mivel hatalmas nyomás lesz rajta, folyamatosan futni fogok utána a Nyakas-hegy gerincén. Egyébként versenymelegítést tervezek előtte, hiszen egészen biztos, hogy sok hirtelen irányváltás lesz az amúgy is technikás terepen. Egy tyúk miatt nem szívesen sérülnék le.

Az eseményen fotózni és videózni is fogunk, segítőim is izgalommal várják a nagy vadászatot. Az állatvédőknek pedig üzenem, hogy természetesen a vége az lesz, hogy megkegyelmezek az állatnak, és egy közös szelfivel búcsúzom tőle.