Május elejéig még nagyon bizonytalan volt, hogy megrendezik-e egyáltalán a Senior OB-t, de a kedvező vírushelyzetnek köszönhetően megjelent a kiírás. A dátum: július 3. Kb. 7-8 hét volt még a versenyig, ami egy jól sikerült alapozást követően elegendő volt a formába hozáshoz.
Három hónap különbséggel június elején megkaptam a második adag oltásomat is. Ennek is az volt a hozadéka (csak úgy, mint az első oltást követően) , hogy az egyik edzés jól ment, a másik nem ment jól, és ez így váltakozott. A verseny előtti hétvégén felmértünk még egy 800 métert, a edzésen, segítség nélkül, egyedül 2:24 lett. De azért látszott, hogy a 2:22 körüli időt meg tudom majd csinálni.
A verseny reggelén a mérlegelésen 60 dekával voltam több a megszokottnál. Jól éreztem magam, a melegítés is jól ment, sikerült klasszul kilazulnom, minden optimális volt. Együtt indították a 35-54 év közötti korosztályokat. Örültem, hogy majd húznak a fiatalok, én ugyanis idén már az 50 felettiek között indultam.
Anikóval átbeszéltük, hogy ha lehet inkább versenyezzek, mint az idővel harcoljak. Ismeretem is a korosztályból az ellenfeleket, és ketten hárman közel azonos szinten vagyunk, lehet egy jó verseny ebből. Inkább lennék harmadik egy jó versenyben jó idővel, mint első egy rosszal.
Tízen rajtoltunk el végül. A túlsó egyenesben nagy szembeszél volt, és szerencsémre sokan fogták előttem a szelet. 200 méter részideje 36 mp körül volt. Jól ment a futás, szép lassan haladtam előre, ahogy a gyors kezdők estek vissza.
Figyeltem a bekiabálásokat, és az én részidőm 72 mp körül volt. (69-70-es kezdést terveztünk) De nem zavart igazán az idő, mert itt már csak egy valaki volt előttem a korosztályban, a többiek mind fiatalabbak voltak. Erősnek éreztem magam, szépen ragadtam az ellenfelekre.
A következő szeles egyesben már kaptam én is a szélből, de nem éreztem nagyon durvának. Megindulás helyett inkább tapadtam tovább, és úgy tűnt, hogy a célegyenesben, a hajrában fog eldőlni a csata.
Elindítottam a hajrát és éreztem, hogy megyek felfelé, de végül az ellenfelem is összeszedve minden erejét a végén még tudott egy pici ritmust váltani és így 0,3 mp-cel csak a második helyre tudtam befutni. Az idő: 2:23,52. Valahogy így nézett ki a futás (az ellenfél szürke felsőben):
Cseppet sem voltam csalódott, jó csata volt. Szerettem volna jobb időt menni, és némi hiányérzet maradt még bennem, de még lesz lehetőség idén pályán versenyezni nagyon erős mezőnyben az Osztrák bajnokságon.
A verseny után rögtön bringára pattantam. A futásban tartottam egy hét pihenőt, de most hétfőn már folytatom az edzéseket, de most a kerékpár is fontos szerepet kap. Sokat leszek hegyen és most picit kevesebbet a pályán.
És felvillant a remény, hogy mégis sor kerülhet augusztusban a Duna menti kerékpártúrára a Fekete erdőtől Passau-ig. Ez a következő 2 hétben dől el. De addig is tekerni kell 🙂
Gratulálok! 👍💪🙏😊
Köszönöm! 🙏
Gratulálok Karesz! Mérföldekkel szebb a mozgásod, mint a legyőzötté, legközelebb Te leszel a dobogó tetején! Hajrá!
Edina köszi! Most ő volt jobb 🙂