Négy éves voltam amikor először megláttam és most ma reggel, negyven évvel később újra kézbe fogtam. Egy egész fára való volt belőle, de mára már csak egy darab maradt, amit kincsként őrzök. Ez az első dísz, ami felkerül a fára.

Lehetett volna minden évben friss szaloncukrunk, de mi mégis évről-évre – az akasztójával együtt – újra elcsomagoltuk. Egyszerűen szép.

19 éves voltam, amikor  Bondár Tomi barátom átjött hozzám, leszedett egyet a fáról, és bekapta. Mondtam neki, hogy ne egye meg, mert már 15 éves. 10 percig ette.

Ez az utolsó darab, amely már a puszta jelenlétével is szebbé teszi nekem az ünnepet. Ő a negyven éves szaloncukor.

Boldog Karácsonyt!