Azután a bizonyos 45 km-es futás után még mindig tart az a rossz állapotom, hogy 10 km futás felett elkezd keményen beállni mindkét combom, és lelassulok. Pedig már erőm van rendesen. Nem volt azóta egy jóleső 15 km-em sem. Teljes a káosz. Jó ha 60-70 km összejön egy héten, pedig már többet kéne futni.

Karácsony előtt Mórahalmon futottam délelőtt egy 8 km-t, erősítettem, nyújtottam egy 20 percet majd 10×100 méterrel ráztam fel magam. Egészen jólesett. A délutáni edzést a pillanat szülte, nem volt előre megtervezve.

A wellnessben volt két csúszda, melyek kb. 10 méter magasról indultak. 3-4 lecsúszás után elhatároztam, hogy 30-at fogok csúszni. Az pont 300 méter szintemelkedés, lefelé pedig relax. Egy csúszás 104 méteren át tartott és kiment a szabadba is, ahol a hideget is lehetett érezni.

Kisebb sorállás miatt kerek egy órát tartott az egész. Néhány 8-10 éves kisgyerek próbált velem izmozni, de lenyomtam őket! 5-6 csúszás után elfáradtak. Cserélődtek a kölykök körülöttem, én pedig folyamatosan küzdöttem a frissen érkezőkkel.

A kedvencem a kis dagadt 10 év körüli „Ferike” volt (ahogy a szülei hívták), aki a lecsúszás után keményen meccselt velem, hogy ő érjen előbb a lépcsőfeljáróhoz, de én nem hagytam érvényesülni a srácot. 😉

Gyorsan, kapaszkodva (féltem, hogy elcsúszok) futottam fel a lépcsőkön, néztek is rám hülyén a felnőttek, de ez engem egyáltalán nem érdekelt.

A végére kellemesen elfáradtam, be is feküdtem 10 percre még a gyógyvízbe.

Függöny!