A tököli templomot elhagyva, a töltésen folytattam a tekerést. Nem volt túl nagy élmény, ez is rázott, ezért pár száz méter után le is mentem a főútra és az aszfalton – eltekerve a félelmetes tököli börtön mellett – irány Szigetújfalu.
57 km-nél értem a központba, ahol egy reklámtábla bizony megállásra kényszerített:
Betoltam a bringát és megittam egy sört, mivel barátot nem vittem, teljes árat fizettem. Az anyai nagymamám itt született, itt is nőtt fel, és gyerekkoromban voltunk ott néhányszor családlátogatáson. Van ennek a helynek számomra egy varázsa. Párszor már mondtam is, hogy ha öreg leszek, én is idejövök letelepedni és meghalni. (ezt már sok településre mondtam, főleg azokra amelyek tetszenek). Nem sokat időztem, talán 15 percet, és itt még féltávnál sem jártam.
A netes térkép innen csak Ráckeve felé mutatott járható aszfaltos utat, én viszont a Nagy-Duna töltése mellett akartam maradni, mivel körbetekerésről volt szó. A töltés innentől kezdve járhatatlan volt kerékpárral. Nem vágták a füvet és végig térdig ért a fű/gaz.
Egy érdekes építményre akadtam. Egy vadászles, de miért van rossz oldalra téve a létra? Rejtély.
Amikor az út Ráckeve felé balra kanyarodott volt egy tábla jobbra, hogy „lőtér”. Gondoltam elmegyek erre. Ugyan Lórév még messze volt, de éreztem, hogy lesz arrafelé is járható levágó, és nem kell bemennem Ráckevére. Volt. Pár km aszfalt után földút következett, de láttam, hogy jó az irány, mert jobbra, nem messze mindig láttam a töltést. Egy búzatáblán is átvágott az út:
Ezután egy másfél km tiszta homok jött. Nem szerettem, de aztán kiértem az aszfaltra és innen már végig azon mentem. Irány Lórév!
Íme egy térkép az előbbiekről:
Lórév csodás kis falu, egy szép rózsakerttel fogadott, majd a felújítás alatt álló templom köszöntött.
Makádon már nagyon éhes voltam megálltam a Nyárfás tanyánál egy cigánypecsenyére. Hibátlan volt. Itt már közel voltam a 80. kilométerhez.
Már 10 km sem volt hátra a tassi zsilipig. Az utolsó 4-5 km-t már csak a Kis-Duna oldalán lehetett megtenni. Lápos, mocsaras terület a többi. A Kis-Duna itt kristálytiszta. A zsilip éppen nyitva volt és a Kis-Duna folyt át a Nagy-Dunába. Iszonyat élmény itt ácsorogni és csak nézelődni. Csináltam erről egy panorámafotót:
Már 86 km-t tekertem eddig, és azt számoltam, hogy még kb. 40 lehet hátra hazáig. Még mentek a lábaim, de már éreztem őket.15 perces nézelődés után indultam haza. 4-5 km ugyan azon az úton ment, majd Szigetbecse felé vettem az irányt, ahol ismét terepen mentem. Balra tőlem a töltés, jobbra hétvégi közvetlen vízparti hétvégi házak. A 3 millióstól a 100 milliósig minden tipus volt itt. Itt is jó volt nézelődni. Így ment ez egészen Ráckevéig. A nyaralós szakaszon csak egyképet csináltam:
Ráckevétől már csak 20 km volt hátra. Már fáradt voltam, csak 16-17-tel tekertem, és egy gyenge ellenszelet is kaptam. Itt már csak a főúton tudtam menni és 5 óra felé értem haza. Jó kis túra volt, élveztem és kellemesen el is fáradtam, de nem lettem félhulla. A vége: 127 km, 18,5 km/h átlagsebesség, 6 óra 51 percnyi tekerés. Érdekesség, hogy vittem magammal iPod-ot, de egyszer sem tettem fel, folyamatosan volt, ami lekötötte a figyelmemet. Simán el tudom képzelni, hogy a Szigethalomtól északra eső rész nélkül, a családdal is csinálunk egy ilyen túrát.
A tépképen megmutatom a teljes útvonalat és persze a befutóképemet: