A tököli templomot elhagyva, a töltésen folytattam a tekerést. Nem volt túl nagy élmény, ez is rázott, ezért pár száz méter után le is mentem a főútra és az aszfalton – eltekerve a félelmetes tököli börtön mellett – irány Szigetújfalu.

57 km-nél értem a központba, ahol egy reklámtábla bizony megállásra kényszerített:

Betoltam a bringát és megittam egy sört, mivel barátot nem vittem, teljes árat fizettem. Az anyai nagymamám itt született, itt is nőtt fel, és gyerekkoromban voltunk ott néhányszor családlátogatáson. Van ennek a helynek számomra egy varázsa. Párszor már mondtam is, hogy ha öreg leszek, én is idejövök letelepedni és meghalni. (ezt már sok településre mondtam, főleg azokra amelyek tetszenek). Nem sokat időztem, talán 15 percet, és itt még féltávnál sem jártam. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Már írtam árprilisban, hogy nyáron szeretném három nap alatt – kisebb futással egybekötve – körbetúrázni a Csepel-szigetet. Azt is elterveztem, hogy előtte valamikor, egy nap alatt körbe is bringázom, hogy felfedezzem a terepet, és meg tudjam tervezni a pontos, járható útvonalat, és az alvásokat.

Reggelire a szokásos banánturmixot ettem. Az útra csomagoltam egy banánt, egy almát, fél liter vizet, és egy doboz sört is. Egy ebéd pedig be volt tervezve valahol.

Természetesen az Ultrabalaton egyéni mezőnyével együttérezve, velük egyidőben, 8 órakor rajtoltam én is Szigethalomról. 23 km várt rám a Kis-Duna partján észak felé a Kvassay zsilipig.

Szépen, kényelmesen 24-25 km/h sebességgel haladtam a parti úton. Beérve a budapesti szakaszra kimentem közvetlen a partra, amely már terep volt. Csepel északi csücskén az utolsó négy kilométert a gyorsforgalmi út (Weiss Manfréd út) melletti kerékpárúton tudtam megtenni oda-vissza. Itt a parton nem lehet bringázni egyik oldalon sem. Jól haladtam, és 1óra 6 percig tartott míg felértem az északi zsiliphez. Gyorsan elment az első 23 km.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →