„Kerék alá tettek…”, de nem lett jobb…

Egy újabb hónap telt el és sajnos a térdfájásom nem múlt el, így vissza is mentem a specialistámhoz, aki sem szteroid injekciót nem adott, sem további gyógyszerek szedését nem javasolta. Azt mondta, hogy a térdem rendben van, azt a fájást pedig egy szalag okozza, amely a csípőtaréjnál (is) tapad. Javaslatára felkerestem egy terapeutát a Budamednél és már másnap el is kezdtük a terápiát.

Olyan kezeléseket kaptam itt, amikről még nem is hallottam. Például volt egy olyan gép, mint az aszfalttörő gép csak kicsiben. Kőkeményen ütötte vele a sérült részt és a könnyeim potyogtak akkora fájdalmakat okozott, de hősiesen visítva tűrtem. Volt itt még ion indukciós terápia, radiális lökéshullám terápia, lágylézer terápia (ezekről bővebben itt lehet olvasni).

Aztán volt még hideg terápia is, melynek során beállítottak egy kabinba és három percig nyomták be a folyékony nitrogént és mínusz 120-160 fok között tartottak. „Kerék alá tettek, onnan is kivettek”, de a térdem továbbra is fáj, sőt a helyzet még rosszabb lett, most már egy km futás után jön a fájdalom.

Bánatomban a múlt héten már misét pontifikáltam Szigetújfaluban azokért a sportolókért, akiknek fáj a térde:
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az örök barát verda

Van egy bringám, amely 20 éves lett és egyszerűen imádom. Esőben, hóban, télen, nyáron mindig a kertben van. Tiszta rozsda szegény. Már lefittyent rajta kilométeróra is.IMG_7860

Egyszer eldőlt, és a kutyáim lemajszolták az ülésről a szivacsot. Teljes terminátori rangban tündököl a kertemben.IMG_7861 Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Csepel-sziget körbetekerve! – Második rész

A tököli templomot elhagyva, a töltésen folytattam a tekerést. Nem volt túl nagy élmény, ez is rázott, ezért pár száz méter után le is mentem a főútra és az aszfalton – eltekerve a félelmetes tököli börtön mellett – irány Szigetújfalu.

57 km-nél értem a központba, ahol egy reklámtábla bizony megállásra kényszerített:

IMG_7141

Betoltam a bringát és megittam egy sört, mivel barátot nem vittem, teljes árat fizettem. Az anyai nagymamám itt született, itt is nőtt fel, és gyerekkoromban voltunk ott néhányszor családlátogatáson. Van ennek a helynek számomra egy varázsa. Párszor már mondtam is, hogy ha öreg leszek, én is idejövök letelepedni és meghalni. (ezt már sok településre mondtam, főleg azokra amelyek tetszenek). Nem sokat időztem, talán 15 percet, és itt még féltávnál sem jártam. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Béres Attila készül a júliusi dupla ironmanre

Már írtam Attiláról, hogy a három évvel ezelőtti ironman teljesítése után újabb kalandot tervelt ki. Ez a dupla ironman világkupa. (7,6 km úszás, 360 km kerékpár, és 84 km futás) Mesélte, hogy az úszása már nagyon rendben van. Már  2 óra 10-re ússza a 7,6 km-es úszótávot. Indult egy 56 km-es hegyi terepversenyen is, bár félholtan ért a célba. A bringával viszont még elég sok pótolnivalója van.

DSC_2885

Idén már tekert egy 130 km-t egyben, de ennél hosszabb teljesítése nem volt. Csütörtökön viszont gondolt egyet és szombatra nagy tervet eszelt ki. 400 km bringázás! – egy egész napos program.

Ötkor el is indult Érdről – a Balaton északi partján haladva – Keszthelyre és vissza, amely közel 400 km. Közben szurkolt az ultrabalatonistáknak is egy kicsit.

220 km-nél járt visszafelé Badacsonynál, amikor felhívtam. Én akkor 100 km-nél voltam valahol Szigetbecse környékén a szigetkerülésen. Azt mondta nincs túl jól, de haza fog tekerni. Ismerve őt, ebben nem is kételkedtem. Este 9 óra előtt beszéltünk, akkor Székesfehérváron volt (kb. 350 km-nél) és csak ennyit mondott a telefonban:

Még egy ötvenes van hátra, majd dumálunk!

Ma reggel beszéltünk, és mesélte, hogy este 11-re ért haza és a bringaórája 391 km-t mutatott. Megkérdeztem elment volna-e még egy dupla maratonra ezután:

Belegondoltam, hogy ennyi bringázás után még két maratont kell majd futnom… hát nem kívánta egy porcikám sem. Inkább feltettem a kérdést magamnak, hogy akarom-e egyáltalán ezt az egészet.

Ez a belső vívódás ezen a szinten teljesen természetes. A tapasztalatok szerint egy-két nap és akár már el is múlhat. Egy dolog viszont biztos, Attila még nem fizette be a 75 ezer forintos nevezési díjat.

A Csepel-sziget körbetekerve! – Első rész

Már írtam árprilisban, hogy nyáron szeretném három nap alatt – kisebb futással egybekötve – körbetúrázni a Csepel-szigetet. Azt is elterveztem, hogy előtte valamikor, egy nap alatt körbe is bringázom, hogy felfedezzem a terepet, és meg tudjam tervezni a pontos, járható útvonalat, és az alvásokat.

Reggelire a szokásos banánturmixot ettem. Az útra csomagoltam egy banánt, egy almát, fél liter vizet, és egy doboz sört is. Egy ebéd pedig be volt tervezve valahol.

Természetesen az Ultrabalaton egyéni mezőnyével együttérezve, velük egyidőben, 8 órakor rajtoltam én is Szigethalomról. 23 km várt rám a Kis-Duna partján észak felé a Kvassay zsilipig.

Szépen, kényelmesen 24-25 km/h sebességgel haladtam a parti úton. Beérve a budapesti szakaszra kimentem közvetlen a partra, amely már terep volt. Csepel északi csücskén az utolsó négy kilométert a gyorsforgalmi út (Weiss Manfréd út) melletti kerékpárúton tudtam megtenni oda-vissza. Itt a parton nem lehet bringázni egyik oldalon sem. Jól haladtam, és 1óra 6 percig tartott míg felértem az északi zsiliphez. Gyorsan elment az első 23 km.

IMG_7134

IMG_7136 Egy kattintás ide a folytatáshoz….