Szombaton délután – az Ultrabalaton felkészülés jegyében – egy kisebb bringatúrára indultam egy kb. 60 km-res kis körre. Benyomtam a zenét az iPodon, póló le, és élvezve a napsütést és a határtalan szabadságot, kényelmesen tekertem Lórévre, ahol megnéztem a Zichy Ödön emlékére több mint 150 éve, egy mesterséges dombra a Habsburgok által az ártérbe emelt kis kápolnát.
Már csak három kilométerem volt hazáig, amikor megpillantottam egy kis kerthelységes kocsmát, ahol nem volt senki, gondoltam egy sörre meghívom magam, mert megérdemlem. Leparkoltam a kerítés mellé a bringát, magkaptam a sörömet és jól esően kortyolgattam.
Egyszercsak érkezett egy fickó, aki a kertkapuba tette le a bringáját (az enyém mellé merőlegesen), majd meglátott és odajött hozzám, kezet nyújtott, hogy “Szia, Józsi vagyok”. Aztán hozott magának egy fröccsöt, majd odaült az asztalomhoz és mintha jól ismernénk egymást elkezdett beszélni:
A 28-as a legjobb kecske. A montenbájkok mind szarok, egy úton kétszer kell szerelni őket, az enyémet meg két évente egyszer.
Nem tudtam eldönteni, hogy részegségében belém akar-e kötni, vagy csak beszélgetőtársra vágyott, mindenesetre nem keltem vitába vele csak helyeseltem és hagytam beszélni:
Amíg én egyet tekerek, addig te tízet, nem jó az. Hát figyelj ide, én napi 100 km-t megyek, mert biznisz van. A múltkor leértem 45 perc alatt Ráckevére, nem hiszik el itt a környékbe. (20 km kb) Megbízható, jó kecske ez a 28-cas, még soha nem hagyott ott, pedig megyek én mindenhova vasat nézni, mert abban van a biznisz.
Miután megdícsértem, hogy milyen kemény fickó, felhajtotta a fröccsét, elbúcsúzott, majd megengedte, hogy lefotózzam a 28-cas megbízható, jó kecskét. Hát ő az:
Függöny!