Szombaton rendezték Pusztaszabolcson a Négy évszak maraton versenysorozat tavaszi etapját. Szeretem ezt a pályát, mert tökéletes a tempófutásra. Azt terveztem, hogy futok egy jó erőset kb. 4 perces iramban, hiszen mostanában nagyon jól érzem magam, de meghalni ezúttal nem készültem.

A múlt héten három pályaedzésem is volt, így kissé fáradtan érkeztem a versenyre és a bemelegítésnél a lábaim már jelezték is, hogy sokkal merevebbek a kelleténél. A nyújtások sokat segítettek, de a fokozó futásokon sem tudtam jó érzésekkel futni. Így álltam oda a rajtvonalhoz és kb. 35 futótársammal együtt nekivágtunk a távnak.

Az első kilométerem 4 perc volt, a lábaim erőtlenek, merevek voltak. Gondoltam majd 3-4 km után változik a helyzet. 3 km 12:30 lett, es ekkor megfordult a fejemben, hogy kiállok. Aztán az jutott eszembe, hogy végigmegyek egy lazább tempóban 4:20 -ban, mert annak is van edzésértéke és kell a hosszúfutás is. 21:36 volt az 5 km részideje és tovább lassultam.

A táv ezen részénél már nem nagyon tud az ember kiállni, mert vissza is kell jutni a célig, így kocogtam tovább és a fordulónál szépen nyugodtan, jólesően frissítettem.

Figyeltem, hogy hogy csökken az órámon a pulzusértékem. 155-tel kezdtem a versenyt és a végére 142-vel értem célba kb. 5:20-as iramban, az átlagiram pedig 4:42-es lett. Érdekes grafikonon látni a teljesítést:

Ez sajnos egy ilyen nap volt, és ráadásul még egy kicsit a bal vádlim meg is húzódott. Délután egy közel három órás kerékpározással vígasztalódtam, másnap pedig nagyon jól esett a pihenő nap.