Bringával munkába

Kedden reggel hatkor indultam el bringával Szigethalomról a munkahelyemre. Sietnem kellett, mert még az 5 km futásnak is bele kellett férnie az időbe munkakezdés előtt. Áttekertem a nulláson és a budai oldalon mentem végig Óbudára. Jó meleg volt, viszont nem volt forgalom, így az utolsó szakasz, a budai rakpart sem volt még annyira büdös. 35 km bringa + 5 km futás, jól kezdődött a napom.

Képernyőfotó 2015-06-11 - 17.05.27

15 óra után viszont jött az a bizonyos nagy vihar. Először nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, mert nem mondott aznapra tartós esőt a meteorológia, csak némi záport. Este 6 órakor viszont már nem voltam túl vidám, mert sötétedésre haza kellett érnem, így fél hétkor gyenge esőben elindultam.

Csak a telefont vittem magammal egy vízálló övtáskában és egy marék aprópénzt. Valamiért – nem tudom megmondani miért – de a pesti oldalt választottam hazafelé. Alig kellett tekernem az északi vasúti összekötő hídon, csak kifeszítettem vitorlának a hátamat és a viharos szél átfújt Pestre. Nem volt kérdés, hogy pillanatok alatt mindenem csurom vizes lesz, így muszáj volt taposni a pedált, hogy ne fázzak. Az ég recsegett, ropogott, villámok cikáztak a fejem felett.

A kerékpárutakat elhagyva a pesti rakpartra keveredtem, ahol este hétkor még mindig hatalmas volt a dugó, az eső pedig nem szűnt. A lépésben haladó autók jobb oldalán tekertem, de nem tudtam olyan sebességgel menni, hogy ne fázzak. A szokásosnál is óvatosabb voltam, mert nagyon csúszott, aztán a Közgáznál visszamentem a kerékpárútra, ahol már tudtam gyorsabban tekerni.

A csepeli HÉV mellett a parton kijutottam a Vitukiig, ahol egy kis híd alatt kell áttekerni és itt bizony megállt a víz. Gondoltam csak egy 5-10 centi mély pocsolya lehet, de hamar rájöttem, – amikor már félig elmerült mindkét kerekem – hogy gyorsan mélyül, ekkor jobbra kitekertem belőle az uszoda felé.

Aztán megláttam egy bringást, – aki szintén abból az irányból jött amerről én – aki kb. 40-es pedálfordulattal vágott neki a kis tónak. A közepén éppen csak a kereke teteje látszott ki, teljesen lelassult, majd eldőlt jobbra, mint a győzelmi zászló. Felállt és áttolta a bringát az óriás pocsolyán, ami kb. 30 méter hosszú volt. Itt állt a víz:

Képernyőfotó 2015-06-12 - 12.39.57Gyors döntést kellett hoznom, hogy visszafelé megyek-e egy kerülőúton, vagy átgázolok én is. Az utóbbi mellett döntöttem. A legfelső fogaskerékre váltottam, lendületet vettem és nyomás. Hamar visszalassultam gyalogló sebességre a kb. 80 centi magas vízben, de nyomtam neki, ahogy csak bírtam és végül eldőlés nélkül átértem.

Képernyőfotó 2015-06-12 - 11.28.50

Egy pillanatra megálltam. A bringám úgy nézett ki, mint Look Skywalker űrhajója, amikor Yoda kiemelte a mocsárból. Tiszta trutyi mindenhol, a váltókra, fékere, küllőkre mindenhová tapadt valami uszadék szar. Csak annyit szedtem le gyorsan, ami akadályozta a haladásomat és már mentem is tovább. Fáztam.

150 méterre innen a sarkon van egy Lukoil kút, gondoltam iszom gyorsan egy sört, hátha nem fázom majd annyira. Úgy éreztem magam, mint egy árva gyerek. Benéztem az ajtón és beszóltam a kiszolgáló hölgynek, hogy bemehetek-e ilyen lucskosan. Ő hamar rövidre zárta a dolgot, azt mondta, hogy nem tud kiszolgálni, mert a vihar miatt nem működik a kassza. Fasza. Kicsit megnyomtam a tempót Csepelre befelé a gyorsforgalmi úton és a kis Duna mellett folytattam az utat Szigethalom felé.

A kajakteleppel szemben beengedtek egy kis közértbe, ahol meleg volt és gyorsan elfogyasztottam a jól megérdemelt sörömet. Tekertem is hamar tovább, közben esett, ropogott az ég, villámok mindenfelé, de végül fél kilenc körül dokkoltam otthon. (40 km)

Képernyőfotó 2015-06-11 - 17.11.50

Egy nagy kád forróvíz várt otthon, és elmerültem a simogató habokban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .