A múltkor írtam, hogy ugyan kevés sikerrel, de a feleségemnek, Timinek próbáltam drukkolni a Vivicittán a félmaratonon. A céltól 800 méterre lehettem, amikor a járdán szép lassan, háttal a cél felé araszolva néztem a beérkezőket és kerestem köztük Timit. Ekkor valaki fennhangon, nagyon csúnya stílusban kiszólt a tömegből a járdán sétálóknak (nagyjából):

Lehet ám drukkolni! Nekünk ez már a célegyenes. Végigcsináltuk a félmaratont, lehet drukkolni ott a járdán mindenkinek, nem csak sétálgatni!

A srácot hamar kiszúrtam, ki sem nézett oldalra, csak maga elé bámulva nyomta a szöveget. A levegő megfagyott egy pillanatra. Én se köpni, se nyelni nem tudtam. Mi, járókelők összenéztünk, de senki nem szólt vissza egy rossz szót sem.

Szurkolásban igaz még messze nem tartunk ott, mint bizonyos országok, de ezzel a mentalitással sem fogunk odajutni. Sőt, ez inkább elriasztja az embereket, engem legalábbis mindenképpen. Legszívesebben visszakiabáltam volna neki valami csúnyát, de nem tettem.