Szombaton rendezték a Négy Évszak Maraton idei első versenyét.  Ez volt a téli negyedmaraton. Egészen pontosan 10,7 km-t mért az órám. A pálya egyszerű: forgalmatlan aszfalt, oda-vissza kell futni, ideális 10 km-en egy jó időt futni.

Feri bácsival mentem, szerencsére korán érkeztünk a focipályára, ahol a nevezés volt. A helyszín – a 70-es éveket idéző – tiszta retro volt:

Szerencsére egy órával a rajt előtt már megérkeztünk, így még nem volt sor a nevezésnél, és a bemelegítésre is jutott elég időnk.

3 km, gimnasztika és 10 db repülővel melegítettem és előtte a hideg miatt alaposan bekentem a lábaimat. A pálya melletti parkolóban a jeges pocsolyák nagyon lassan olvadtak, a rajt előtt a kocsi hőmérője 3 fokot mutatott. Mivel azonban szikrázó napsütés volt és a rajt után enyhe hátszél volt várható, ezért a rövidgatya mellett döntöttem és mint később kiderült, jól.

A szervezők a nevezésekkel késésben voltak. 9:55-kor mondták be, hogy a sok résztvevő regisztrálása miatt 15 perccel csúszik a rajt. Hurrá! Tovább nyújtottam a melegítőben és néhány újabb fokozófutással tartottam melegen magam.

Székesfehérvárról Lajkó Csaba futva érkezett és miután lefutotta a versenyt, vissza is futva ment. 80 km jött neki össze aznapra.

Fáradtan érkeztem Pusztaszabolcsra. Az előző hétvégén a Kaposvár Dombjai Félmaratonon megrogytam rendesen és csak csütörtökre tudtam valamennyire regenerálódni. A futásoktól és a sok-sok nyújtástól erős izomláz volt végig a lábamban.

A rajt után nagyon nem is nagyon találtam a ritmust. Nem tudtam kilépni, lassúnak, fáradnak éreztem magam. A 30. hely körül lehettem a kb. 90 indulóból és az első km-en végéig csak előztek. Azt éreztem, hogy nem megy, hogy ez nem az én napom, de egy erős edzésnek azért tökéletes lesz.

Az élmezőny szépen elment. 3 km után már nem láttam a felvezetőkocsit, de lassan mentem előre. A 4 km-es felfestésnél ránéztem az órámra: 17:20. 4:20-as a tempó, nem is olyan rossz ez. Sőt egészen feldobódtam.

A fordulóhoz közeledve elkezdtem számolni a szembejövőket. 12-ig számoltam, de a következő  pillanatban már nem tudtam felidézni, hogy 12. vagyok-e vagy 12-en vannak-e előttem. 23:05-re fordultam.

Vártam, hogy az enyhe szembeszél most majd visszafog, de nem jött a szembeszél. Oldalról jött egy kis fuvallat, de nem volt zavaró. Pár száz méter után pedig teljesen kilazultam és azt éreztem, hogy egyre gyorsulok. A tüdőmnek teljesen jól esett és toltam az iramot. Az előttem futókkal még nem törödtem, nem voltak előzhető távolságban, de láttam, hogy közeledek hozzájuk.

7 km-nél már látványosan belassult az előttem futó srác. Aztán hirtelen 4-5 ember is feltűnt előttem az aszfalton. Olyan jól éreztem magam, hogy azt hittem elkapom őket is, de még kicsit visszafogtam a tempót, hogy végig bírjam. Az volt a tervem, hogy 8,5-nél engedem el magam teljesen.

Itt értem utol az első ellenfelemet. Simán elfutottam mellette, meg sem próbált velem jönni. A következő srác még 50 méterre volt, de őt is hamar elkaptam. Szandálban futott.  10 km-nél még egy srácot befogtam. Itt jött az utolsó szakasz, a célegyenes. Teljes erőből futottam, megnyitottam a hajrát.

Látszott a befutókapu és itt jött a szembeszél is. Kicsit vissza is eshetett a tempóm, de tartottam az előnyömet és boldogan, jó érzéssel futottam be a célba. Az órámra néztem 45:04-et mértem (4:13-as átlag), tehát visszafelé több, mint egy perccel gyorsabb voltam. Ha ebből sikerülne kettő a VB-n, akkor már meg is van az az 1:30 körüli idő. A 10 km-es részidőm 42:13 volt.

Végül második lettem a korosztályban, és oklevelet kaptam:

Február közepén az utóbbi 10 évben sosem tudtam 10 km-en 45 percnél jobb időt futni. Jó előjelek ezek, örülök. Ha tudok a következő, májusi futamra is eljövök.