Szentmártoni futónap

A Kéktúra (és két hét teljes kihagyás) után július végén újra kezdtem a futóedzéseket. Heti többször mentem hegyi terepre, hétről-hétre növeltem a kilométereket és egy jobban ment a futás. Pályára nem volt kedvem menni, élveztem a szabadságot, azt csináltam amihez kedvem volt, tervek nélkül.

Augusztus végére kerültem olyan állapotba, amikor már kezdtem azt érezni, hogy dobna rajtam egy-két verseny. Meg is nyitottam a versenynaptárat, kinéztem öt versenyt és gyorsan be is neveztem. Az első verseny szeptember 9-én, a Szentmártoni futónap volt, ahol a 10 km-es távra neveztem.

Még nem indultam soha ezen a versenyen, de vártam, hogy kicsit kimozduljak a lassú futásokból. Nem is vártam magamhoz képest jó időt, de így fél évnyi verseny kihagyás után gondoltam, hogy a 4:20-as átlag azért csak összejön majd.

Jó hangulat, sok ismerős arc volt a rajtvonalnál. Egy 5,3 km-es körpályán kellett két kört teljesíteni. A pálya 60-70%-a aszfalt, a többi rész füves mező volt. A Kis-Duna parti rész végig mesés volt, a szabad strandra el is jövök jövőre.

A rajtot követően három fiatal hamar el is lépett. A negyedik helyen szépen futottam a saját tempómat. 2 km-nél 8:23-at mutatott az órám, jól is esett, de mégis kicsit lassabbra vettem a tempót.

Az első kör vége előtt a rajtszámom felső két része lefittyent. Az izzadság eláztatta, így középen újra rögzítettem. Utána nem is néztem órát csak a 6 km-nél láttam, hogy 26:16 az időm. A rajtszámom ismét elhagyta magát, de már nem akartam vele szórakozni, az alsó két tű még tartott.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

2022 első 8 hónapja

2021 utolsó két hónapja az alapozással és várakozással telt. Vártam a versenykiírást a Senior fedett OB-ra. Nagy volt a bizonytalanság a covid helyzet miatt ismét, de Karácsony után kaptunk nem hivatalos infót, hogy 2022-ben megrendezik. 

A szövetség csak kb. 6 héttel a verseny előtt adta ki a kiírást. Ennyi idő maradt a felkészülésre, pedig jó lett volna 8-10 hetet készülni a fedett pályán. Megvettem a pályabérletet gyorsan, de egy újabb pofont kaptak a veterán atléták. A senior bérlettel a pályán csak 13-15 óra között lehet hivatalosan edzeni.

Nem tudom ezt ki, és hogy találta ki, de azért a többség ebben az időpontban dolgozik.  Nekem szerencsém volt végül, mert a főnököm támogatta a felkészülésemet és heti két alkalommal kaptam lehetőséget az edzésekre. (némi szabadság elégetésért cserébe)

Tehát hat hetünk volt Anikóval, hogy az összegyűjtött sok-sok kilométerből kihozzuk a legjobb formát. Kevés ez az idő, de ennyi volt. Természetesen mindent alárendeltem a versenynek. Tartottam a sport étrendet, és jól sikerült a felkészülés, hétről-hétre erősödtem, gyorsultam.

Eljött a verseny napja.  2022-ben elmaradt a fedett pályás OB, de a nyíltat megrendezték, ahol nagy hajrában a második lettem. A tavalyi győztes is ott volt a rajtlistán, gondoltam is, hogy jó kis verseny lesz ez.

A rajtot követően első voltam a bevágás után. Mentem a saját tempómat, 70-es 400 méterrel terveztem kezdeni, de csak 71 körül volt. Nem jött el velem senki, egyedül mentem. Valaki még szólt is, hogy sehol senki mögöttem. 600 méter 1:46 körül volt, aztán csúnyán elkezdtem savasodni.

Éreztem, hogy esik vissza a tempó, alig akartak vinni a lábaim, de így is nagy előnnyel sikerült 2:23-as idővel megnyernem a versenyt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

2021 második féléve

A július eleji OB után új remény csillant fel. A vírushelyzet javulása miatt nyitottak a nemzetközi buszjáratok és újra találtam buszt a Fekete erdőbe, le is foglaltam a járatot. Ezúttal a Duna eredetétől Passau-ig szerettem volna túrabringával, csomagokkal tekerni végig a Duna mentén.

2018 Schönbühel, Ausztria

Kb. 7 hetem volt felkészülni, ami bőven elég, tekintve, hogy nem teljesítménytúrára készültem, hanem csak sima kalandtúrára. Úgy terveztem, hogy ahol van látnivaló ott mindenhol megállok. Meg is terveztem mik azok, amiket biztosan látni szeretnék.

Jól is alakult már minden, amikor augusztus elején jött a hidegzuhany. A lányaimmal és a barátaimmal tervezett horvátországi nyaralás foglalási dátumát rosszul igazolták vissza, így az új időpont a bringatúra időpontjában volt. Mivel a rajtam kívül mindenkinek megfelelt az új időpont, így én sem húztam ki magam.

A buszfoglalás sem lett végül kidobott pénz, mert adtak egy voucher-t, amely egy évig felhasználható. Így ha minden összejön 2022-ben újra nekimegyek a Fekete erdőnek.

Hirtelen borult minden, így újra kellett terveznem. A kéktúrát is elkezdtük tavaly, gondoltam idén is megyek egy nagyobb szakaszt. Bemelegítésnek megcsináltam a 12. szakaszt (Dorog-Piliscsaba kb 19 km). A következő héten pedig négy nap alatt megcsináltam az első és a második szakaszt (Írottkő-Sárvár-Sümeg, kb.145 km) Ez utóbbi nagy kaland volt teli élményekkel, szép helyekkel, bár a kis-alföldi rész zöme nem túl izgalmas. (Az első szakasz két napjáról itt, a második szakaszról pedig itt írtam)

Az augusztusi pihenő időszakban még bringáztam, könnyen futogattam, SUP-poztam, majd újra jöttek a komolyabb futóedzések.

Aztán újra romlott a vírus helyezet. Kissé céltalanul indult a szeptember, borítékolható volt, hogy a fedett OB újra elmarad. Így meglehetősen motiválatlanul, de elindultam három őszi versenyen. Nem is írtam róluk külön, mert egyik versenyen sem éreztem jól magam, nem is sikerültek jól, néhány mondatban azért összefoglalom.

Szeptember 12-én a Haraszti futópartin a nagy melegben ugyan megnyertem a korosztályt, de csak 4:13-mas átlagot sikerült hoznom.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kéktúra 2. szakasz

Ez a poszt a négy napos Kéktúrám utolsó két napjáról szól. Az első két napról itt írtam.

Öt órakor keltem a Sárvári kempingben, hogy ma, még kevesebbet kelljen a hőségben megtenni. Most a sátrat is összeraktam, mivel este a Szajki tavaknál terveztem megaludni. A csomagom így most baromi nehéz volt. Gyors fehérje, zabkása, hazai feketeszeder keverék reggeli egy kis mézzel, aztán indulás a pályaudvarra.

A kocsit letettem és a kb. 15 kg-os hátizsákkal elindultam a várhoz, hogy folytassam előző este ott befejezett utamat. Másnap a Szajki tavaktól Sümegig vezet a szakasz, onnan pedig megy vonat Sárvárra, ahol a kocsit hagytam. A tervezés tökéletes volt.

Sárváron át a csónakázó tavak között vezetett az út, majd a Rába felett átkelve elhagytam Sárvárt.

Ismét autók között indult a túra, nem szerettem. Egy kis erdős rész után megérkeztem a sitkei kálvária kápolna rétjére. Itt a nyolcvanas évek közepe óta rendszeresen rendeznek koncerteket, és a bevételt a kápolna felújítására fordítják. Egész jól nézett ki, bemenni nem lehetett.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kéktúra első szakasz – Írottkő – Sárvár

Úgy terveztem, hogy négy nap alatt szépen kényelmesen megcsinálom az első két szakaszt, amely teljes hossza kb 143 km. Nagyon kalandos volt és persze a nyár egyik legmelegebb hete.

Kis tervezés után szerda este munka után elindultam Sárvárra. Sátrat vertem a kempingben és hamar el is aludtam.

Reggel 6-kor keltem. Olyan pára volt, hogy a sátor csurom vizes volt, így úgy döntöttem ezt nem viszem magammal, otthagytam felállítva. Minden mást bepakoltam a kocsiba és pár perccel később már a pályaudvaron voltam. A twingoval mentem, mert azt nem féltem ha baja esik, de nem bántották.

A Kéktúra az Írottkőtől indul, ahová nem visz se busz se vonat. Szombathelyig vonattal mentem, ahonnan még két busszal mentem tovább Velembe. Ez egy kis ékszerfalu, csodás kis házak, meseszép természet…csak bámultam. Innnen még 5 km-t kellett felfelé sétálni a 884 m magas Írottkőre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kéktúra 12. szakasz, Dorog – Piliscsaba

Idén sokat sakkoztunk a dátumokkal, de valahogy nem tudtuk összehozni sem a több napos, sem pedig az egy napos túrákat Zoli barátommal, akivel tavaly elkezdtük a Kéktúrát és 126 km-t meg is tettünk. Így idén sajnos egyedül folytattam tovább az 1160 km-es útvonal bejárását.

Bemelegítésnek egy rövidebb szakaszt néztem ki, a Piliscsaba-Dorog 18,6 km-es szakaszt.

A logisztika is elég egyszerű volt, leparkoltam a piliscsabai vasútállomáson és bő 20 perc alatt át is vitt a vonat Dorogra, ahol szintén a vasútállomásról indult a szakasz.

Dorog utcáin ballagtam egy keveset, majd egy kis hídon át, egy kis hídon átkelve hagytam el a várost.

Elég homokos vacak út megy Kesztölc felé, így nagy megkönnyebbülés amikor meglátja az ember a pilisi szirteket. Kesztölc után felkapaszkodunk az Öreg-szirt oldalába, ami már nagyon szép és bokrokkal vad szedressel tarkított út vitt tovább. Kevés árnyék volt, és persze nagy kánikula.

10 km után érkeztem meg az első pecsételő helyre, Klastrompusztára. Ez egy szuper kis kirándulóhely, meglehetősen sokan voltak. Itt feltöltöttem a kulacsokat. Van itt egy hangulatos kis étterem, ahol kinézetre remek frissensülteket készítenek. A 13. századi Pálos monostor romokat ez alkalommal kihagytam.

Ezután már csak bő 8 km volt hátra és Piliscséven áthaladva, nem túl izgalmas úton szépen lassan beértem Piliscsabára a pályaudvarra. A nagykopaszi kilátó felé volt egy rövid kitérő, most az is kimaradt.

Megvolt tehát a bemelegítés a 4 napra tervezett összesen 156 km-es Kéktúra teljes első és második szakaszára.

K&H Mozdulj! Balaton maraton – második nap

Reggel félve álltam lábra, de meglepődve éreztem, hogy jobb a helyzet, mint az éjszaka volt. Bicegve készülődtem az útra. Az előző napi összesen 33 km után ma kb. 26 km várt rám összesen.

Bevettem egy enyhe gyulladáscsökkentő tablettát és amikor a kocsi felé sétáltam már alig éreztem az erős fájdalmat. Valahogy mozgásra elmúlik, csak amikor megpihen akkor erősödik fel a fájdalom. Egy órával a rajt előtt bevettem egy algopirint is, biztos ami biztos.

Kb. 1,2 km-re volt a Siófok pláza, ahol a WC használat 100 forintba kerül és teljesen kulturált, így a toitoi-nál biztosan jobb választás és oda-vissza ennyi melegítés elég is volt.

Fájdalmak nélkül egy alapos bemelegítés után álltam a félmaraton rajtjához. 4:15-4:20-as iramban gondolkoztam, időtervvel nem készültem, de picit azért reménykedtem, hogy jobb érzésekkel jövök haza, mint az előző nap. Az idő kellemes volt, simán rövid szerelésben szeltem a kilométereket.

4:12-es kezdés után kicsit lassult a tempó, de az 5 km-hez 21:16-kor értem. Két azonos – negyedmaraton hosszú(kb.10,505 km) – kört kellett tejesíteni és az első kör részideje: 45:12 volt. Jobb állapotban voltam, mint előző évben, amikor 44 perces első kört mentem, de akkor előző nap nem futottam két versenyt és összesen 33 km-t. Ennek ellenére az első körben jól ment a futás, nem éreztem a fáradságot.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

K&H Mozdulj! Balaton maraton

2016-ban már teljesítettem ezt – 2 napos 3 részletben – maratoni versenyt, igaz akkor félig sérülten csináltam végig. (3:15 volt az összidő) Tavaly is volt nevezésem mindhárom távra, de végül csak a vasárnapi félmaratonra tudtam elmenni, ami végül meglepetésre egyéni csúccsal zárult. (1:27:37)

Idén is egy jó alapozó edzésnek terveztük a versenyt és magamhoz képes egész jó állapotban érkeztem, leszámítva a kis megfázást a hét elején. Kedden azért sikerült még hat db ezer métert 3:38-as átlagra megfutni, de a kis meghülés miatt nem igazán esett jól.

Azt hittem New Yorkban 4-5 kiló fel fog jönni rám, mivel minden amerikai kaját megkóstoltam. 3 kiló súlytöbblettel érkeztem haza, ami a verseny napjára + 2 kilóra csökkent. A megfázás elmúlt, de még krákogtam kicsit.

Szombat 10 óra: Harmadmaraton (14 km +)

Szélcsend 10 fok, felhős idő, ideális volt egy jó versenyzéshez. Egy órával a rajt előtt egy alapos Richtofitos kenés és egy alapos bemelegítés után beálltam a rajtvonalhoz.

Azt gondoltam, hogy ha minden rendben lesz akkor a 4 perces iram is menni fog. Az első 2 kilométer egész jól esett, 7:54 volt a részidő. Aztán itt elkezdett nehezen esni a futás, így lassítottam, de sajnos úgy sem ment jobban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

New York City Marathon 2019

A legtöbb futó álma, hogy egyszer teljesítse a New York maratont. Krajczár Peti már több éve New Yorkban él, és ő volt az egyik szerencsés, aki sorsolással nyert indulási jogot élete első maratonijára. Péter megkért, hogy segítsem őt a felkészülésében.

Már több hónapja készültünk, amikor augusztusban egyszer csak felhívott, hogy nincs-e kedvem kimenni megnézni a versenyt. Október 30-án azon vettem magam észre, hogy az atlanti óceán felett repülök. Pont aznap volt a születésnapom, és a légikisérők pezsgővel kedveskedtek.

Péter felkészülése jól sikerült, nem volt egy cseppnyi kétely sem bennem, hogy ne sikerülne végig futnia. Halloween estéjén még elkísértük kerékpárral az utolsó átmozgató edzésére, aztán egy masszázs következett, végül eljött a verseny napja.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

NATO futás 2019

Míg ez a verseny tavaly egy kőkemény harc volt a 40 perces időért, idén csak egy felkészülési verseny volt, mégis benne volt egy 38 perccel kezdődő idő, egy újabb korosztályos egyéni csúcs.

Idén nem hátráltatott sérülés, sem sérvem, sem balesetem és porcleválásom sem volt, így szinte folyamatosan tudtam készülni.

Ebben az időszakban többet “bűnözök” a kelleténél. 80 % ban betartom az étrendemet, de nem hagyom ki a szülinapi tortákat, kis csokikat és olykor az akolholt sem.

Így a szülinapom alkalmából kissé másnaposan érkeztem a versenyre, + 2,2 kilóval. Meglehetősen motiválatlan voltam, de jól ment a melegítés, benne volt a napban a jó futás a fejfájás ellenére.

A rajtot követően beálltam rögtön egy érzésre 3:55-ös tempóra. A 25 fok egyáltalán nem zavart. Az első kilométer 3:54 volt, majd egy 3:52-es következett (lejtős alagút)

Aztán a harmadik kilométer már 4:03 majd egy 4:10-es ezer következett. Egyszerűen nem ment. Erőlködni sem tudtam, szenvedni sem, csak lassultam. Itt fejben már feladtam a versenyt.

Még egy kilométert mentem, mert onnan már közel volt a kocsi, és egy 20:34-es 5 kilométer után levettem a rajtszámot és elhagytam a versenypályát.

Az alapozás folytatódik, és hamarosan indulok New Yorkba szurkolni a martonin Krajczár Peti ifjú tanítványomnak. 😉