2021 második féléve

A július eleji OB után új remény csillant fel. A vírushelyzet javulása miatt nyitottak a nemzetközi buszjáratok és újra találtam buszt a Fekete erdőbe, le is foglaltam a járatot. Ezúttal a Duna eredetétől Passau-ig szerettem volna túrabringával, csomagokkal tekerni végig a Duna mentén.

2018 Schönbühel, Ausztria

Kb. 7 hetem volt felkészülni, ami bőven elég, tekintve, hogy nem teljesítménytúrára készültem, hanem csak sima kalandtúrára. Úgy terveztem, hogy ahol van látnivaló ott mindenhol megállok. Meg is terveztem mik azok, amiket biztosan látni szeretnék.

Jól is alakult már minden, amikor augusztus elején jött a hidegzuhany. A lányaimmal és a barátaimmal tervezett horvátországi nyaralás foglalási dátumát rosszul igazolták vissza, így az új időpont a bringatúra időpontjában volt. Mivel a rajtam kívül mindeninek megfelelt az új időpont, így én sem húztam ki magam.

A buszfoglalás sem lett végül kidobott pénz, mert adtak egy voucher-t, amely egy évig felhasználható. Így ha minden összejön 2022-ben újra nekimegyek a Fekete erdőnek.

Hirtelen borult minden, így újra kellett terveznem. A kéktúrát is elkezdtük tavaly, gondoltam idén is megyek egy nagyobb szakaszt. Bemelegítésnek megcsináltam a 12. szakaszt (Dorog-Piliscsaba kb 19 km). A következő héten pedig négy nap alatt megcsináltam az első és a második szakaszt (Írottkő-Sárvár-Sümeg, kb.145 km) Ez utóbbi nagy kaland volt teli élményekkel, szép helyekkel, bár a kis-alföldi rész zöme nem túl izgalmas. (Az első szakasz két napjáról itt, a második szakaszról pedig itt írtam)

Az augusztusi pihenő időszakban még bringáztam, könnyen futogattam, SUP-poztam, majd újra jöttek a komolyabb futóedzések.

Aztán újra romlott a vírus helyezet. Kissé céltalanul indult a szeptember, borítékolható volt, hogy a fedett OB újra elmarad. Így meglehetősen motiválatlanul, de elindultam három őszi versenyen. Nem is írtam róluk külön, mert egyik versenyen sem éreztem jól magam, nem is sikerültek jól, néhány mondatban azért összefoglalom.

Szeptember 12-én a Haraszti futópartin a nagy melegben ugyan megnyertem a korosztályt, de csak 4:13-mas átlagot sikerült hoznom.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kéktúra 2. szakasz

Ez a poszt a négy napos Kéktúrám utolsó két napjáról szól. Az első két napról itt írtam.

Öt órakor keltem a Sárvári kempingben, hogy ma, még kevesebbet kelljen a hőségben megtenni. Most a sátrat is összeraktam, mivel este a Szajki tavaknál terveztem megaludni. A csomagom így most baromi nehéz volt. Gyors fehérje, zabkása, hazai feketeszeder keverék reggeli egy kis mézzel, aztán indulás a pályaudvarra.

A kocsit letettem és a kb. 15 kg-os hátizsákkal elindultam a várhoz, hogy folytassam előző este ott befejezett utamat. Másnap a Szajki tavaktól Sümegig vezet a szakasz, onnan pedig megy vonat Sárvárra, ahol a kocsit hagytam. A tervezés tökéletes volt.

Sárváron át a csónakázó tavak között vezetett az út, majd a Rába felett átkelve elhagytam Sárvárt.

Ismét autók között indult a túra, nem szerettem. Egy kis erdős rész után megérkeztem a sitkei kálvária kápolna rétjére. Itt a nyolcvanas évek közepe óta rendszeresen rendeznek koncerteket, és a bevételt a kápolna felújítására fordítják. Egész jól nézett ki, bemenni nem lehetett.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kéktúra első szakasz – Írottkő – Sárvár

Úgy terveztem, hogy négy nap alatt szépen kényelmesen megcsinálom az első két szakaszt, amely teljes hossza kb 143 km. Nagyon kalandos volt és persze a nyár egyik legmelegebb hete.

Kis tervezés után szerda este munka után elindultam Sárvárra. Sátrat vertem a kempingben és hamar el is aludtam.

Reggel 6-kor keltem. Olyan pára volt, hogy a sátor csurom vizes volt, így úgy döntöttem ezt nem viszem magammal, otthagytam felállítva. Minden mást bepakoltam a kocsiba és pár perccel később már a pályaudvaron voltam. A twingoval mentem, mert azt nem féltem ha baja esik, de nem bántották.

A Kéktúra az Írottkőtől indul, ahová nem visz se busz se vonat. Szombathelyig vonattal mentem, ahonnan még két busszal mentem tovább Velembe. Ez egy kis ékszerfalu, csodás kis házak, meseszép természet…csak bámultam. Innnen még 5 km-t kellett felfelé sétálni a 884 m magas Írottkőre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kéktúra 12. szakasz, Dorog – Piliscsaba

Idén sokat sakkoztunk a dátumokkal, de valahogy nem tudtuk összehozni sem a több napos, sem pedig az egy napos túrákat Zoli barátommal, akivel tavaly elkezdtük a Kéktúrát és 126 km-t meg is tettünk. Így idén sajnos egyedül folytattam tovább az 1160 km-es útvonal bejárását.

Bemelegítésnek egy rövidebb szakaszt néztem ki, a Piliscsaba-Dorog 18,6 km-es szakaszt.

A logisztika is elég egyszerű volt, leparkoltam a piliscsabai vasútállomáson és bő 20 perc alatt át is vitt a vonat Dorogra, ahol szintén a vasútállomásról indult a szakasz.

Dorog utcáin ballagtam egy keveset, majd egy kis hídon át, egy kis hídon átkelve hagytam el a várost.

Elég homokos vacak út megy Kesztölc felé, így nagy megkönnyebbülés amikor meglátja az ember a pilisi szirteket. Kesztölc után felkapaszkodunk az Öreg-szirt oldalába, ami már nagyon szép és bokrokkal vad szedressel tarkított út vitt tovább. Kevés árnyék volt, és persze nagy kánikula.

10 km után érkeztem meg az első pecsételő helyre, Klastrompusztára. Ez egy szuper kis kirándulóhely, meglehetősen sokan voltak. Itt feltöltöttem a kulacsokat. Van itt egy hangulatos kis étterem, ahol kinézetre remek frissensülteket készítenek. A 13. századi Pálos monostor romokat ez alkalommal kihagytam.

Ezután már csak bő 8 km volt hátra és Piliscséven áthaladva, nem túl izgalmas úton szépen lassan beértem Piliscsabára a pályaudvarra. A nagykopaszi kilátó felé volt egy rövid kitérő, most az is kimaradt.

Megvolt tehát a bemelegítés a 4 napra tervezett összesen 156 km-es Kéktúra teljes első és második szakaszára.

K&H Mozdulj! Balaton maraton – második nap

Reggel félve álltam lábra, de meglepődve éreztem, hogy jobb a helyzet, mint az éjszaka volt. Bicegve készülődtem az útra. Az előző napi összesen 33 km után ma kb. 26 km várt rám összesen.

Bevettem egy enyhe gyulladáscsökkentő tablettát és amikor a kocsi felé sétáltam már alig éreztem az erős fájdalmat. Valahogy mozgásra elmúlik, csak amikor megpihen akkor erősödik fel a fájdalom. Egy órával a rajt előtt bevettem egy algopirint is, biztos ami biztos.

Kb. 1,2 km-re volt a Siófok pláza, ahol a WC használat 100 forintba kerül és teljesen kulturált, így a toitoi-nál biztosan jobb választás és oda-vissza ennyi melegítés elég is volt.

Fájdalmak nélkül egy alapos bemelegítés után álltam a félmaraton rajtjához. 4:15-4:20-as iramban gondolkoztam, időtervvel nem készültem, de picit azért reménykedtem, hogy jobb érzésekkel jövök haza, mint az előző nap. Az idő kellemes volt, simán rövid szerelésben szeltem a kilométereket.

4:12-es kezdés után kicsit lassult a tempó, de az 5 km-hez 21:16-kor értem. Két azonos – negyedmaraton hosszú(kb.10,505 km) – kört kellett tejesíteni és az első kör részideje: 45:12 volt. Jobb állapotban voltam, mint előző évben, amikor 44 perces első kört mentem, de akkor előző nap nem futottam két versenyt és összesen 33 km-t. Ennek ellenére az első körben jól ment a futás, nem éreztem a fáradságot.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

K&H Mozdulj! Balaton maraton

2016-ban már teljesítettem ezt – 2 napos 3 részletben – maratoni versenyt, igaz akkor félig sérülten csináltam végig. (3:15 volt az összidő) Tavaly is volt nevezésem mindhárom távra, de végül csak a vasárnapi félmaratonra tudtam elmenni, ami végül meglepetésre egyéni csúccsal zárult. (1:27:37)

Idén is egy jó alapozó edzésnek terveztük a versenyt és magamhoz képes egész jó állapotban érkeztem, leszámítva a kis megfázást a hét elején. Kedden azért sikerült még hat db ezer métert 3:38-as átlagra megfutni, de a kis meghülés miatt nem igazán esett jól.

Azt hittem New Yorkban 4-5 kiló fel fog jönni rám, mivel minden amerikai kaját megkóstoltam. 3 kiló súlytöbblettel érkeztem haza, ami a verseny napjára + 2 kilóra csökkent. A megfázás elmúlt, de még krákogtam kicsit.

Szombat 10 óra: Harmadmaraton (14 km +)

Szélcsend 10 fok, felhős idő, ideális volt egy jó versenyzéshez. Egy órával a rajt előtt egy alapos Richtofitos kenés és egy alapos bemelegítés után beálltam a rajtvonalhoz.

Azt gondoltam, hogy ha minden rendben lesz akkor a 4 perces iram is menni fog. Az első 2 kilométer egész jól esett, 7:54 volt a részidő. Aztán itt elkezdett nehezen esni a futás, így lassítottam, de sajnos úgy sem ment jobban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

New York City Marathon 2019

A legtöbb futó álma, hogy egyszer teljesítse a New York maratont. Krajczár Peti már több éve New Yorkban él, és ő volt az egyik szerencsés, aki sorsolással nyert indulási jogot élete első maratonijára. Péter megkért, hogy segítsem őt a felkészülésében.

Már több hónapja készültünk, amikor augusztusban egyszer csak felhívott, hogy nincs-e kedvem kimenni megnézni a versenyt. Október 30-án azon vettem magam észre, hogy az atlanti óceán felett repülök. Pont aznap volt a születésnapom, és a légikisérők pezsgővel kedveskedtek.

Péter felkészülése jól sikerült, nem volt egy cseppnyi kétely sem bennem, hogy ne sikerülne végig futnia. Halloween estéjén még elkísértük kerékpárral az utolsó átmozgató edzésére, aztán egy masszázs következett, végül eljött a verseny napja.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

NATO futás 2019

Míg ez a verseny tavaly egy kőkemény harc volt a 40 perces időért, idén csak egy felkészülési verseny volt, mégis benne volt egy 38 perccel kezdődő idő, egy újabb korosztályos egyéni csúcs.

Idén nem hátráltatott sérülés, sem sérvem, sem balesetem és porcleválásom sem volt, így szinte folyamatosan tudtam készülni.

Ebben az időszakban többet “bűnözök” a kelleténél. 80 % ban betartom az étrendemet, de nem hagyom ki a szülinapi tortákat, kis csokikat és olykor az akolholt sem.

Így a szülinapom alkalmából kissé másnaposan érkeztem a versenyre, + 2,2 kilóval. Meglehetősen motiválatlan voltam, de jól ment a melegítés, benne volt a napban a jó futás a fejfájás ellenére.

A rajtot követően beálltam rögtön egy érzésre 3:55-ös tempóra. A 25 fok egyáltalán nem zavart. Az első kilométer 3:54 volt, majd egy 3:52-es következett (lejtős alagút)

Aztán a harmadik kilométer már 4:03 majd egy 4:10-es ezer következett. Egyszerűen nem ment. Erőlködni sem tudtam, szenvedni sem, csak lassultam. Itt fejben már feladtam a versenyt.

Még egy kilométert mentem, mert onnan már közel volt a kocsi, és egy 20:34-es 5 kilométer után levettem a rajtszámot és elhagytam a versenypályát.

Az alapozás folytatódik, és hamarosan indulok New Yorkba szurkolni a martonin Krajczár Peti ifjú tanítványomnak. 😉

Spar – Landliebe 10 km

A két héttel ezelőtti Haraszti futópartin – bár nem volt tervezve, de mégis – sikerült 4 perces iramot futnom. A Spar Landliebe 10 km-es versenyén már nem volt kérdés, hogy 40 percet kell futnom. Tavaly a Szabadság-hídra történő felfutás fektetett meg és 41 percet mentem.

Hat hete már heti kétszer futok hegyen, így gondoltam ez a kis emelkedő most könnyebben fog menni. 80-90 km közötti heteket futok mostanában és a múlt hétvégén 25 km volt 4:36 os iramban. Majdnem egy éve nem futottam 25 öt, de nagyon jól ment. S bár lendületes iram volt, mégis sajnos egész múlt héten éreztem a hatását, fáradt volt a lábam.

Az időjárás kedvezően alakult a versenyre, 13-14 fok volt és szélcsend. A reggeli mérlegelésnél +1,8 kg voltam az ideálishoz képest, ez most alapozáskor még belefér. 50 percnyi bemelegítés után beálltam a rajthoz.

Az első kilométer 3:55 körüli volt és sajnos nem esett olyan könnyedén, mint Harasztiban. Igyekeztem tartani az iramot, de 2 km után (7:55)már nagyon kapkodtam a levegőt. Fel is merült bennem, hogy ebből fejreállás lesz, de gondoltam rég volt már ilyen is, bevállalom.


Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Senior OB 2019

A fedett pályás idényt követően sikerült végig edzenem az elmúlt időszakot és elégedett vagyok a felkészülésemmel. Az edzői iskola adott némi feszültség, ami miatt nem minden edzés sikerült úgy, ahogy szerettük volna, de ennek ellenére is egyre javuló formát mutattam.

A vizsga után még egy egyéni legjobbat is sikerült futnom 600 méteren és ezután már csak néhány könnyebb, ráhangoló, átmozgató edzés maradt hátra az OB-ig. A felkészülés alapján én azt gondoltam, hogy a korosztályos tavalyi legjobbamat biztosan megdöntöm (St. Pölten 2:19,54), de ha sikerülne olyan összeszedetten koncentráltan futnom, mint ott, akkor egy sokkal jobb idő is születhet.

Pont egy héttel a verseny előtt arra ébredtem, hogy fáj a torkom, bura van a fejem körül és nem kapok levegőt. Fasza. 37,5-ig ment fel a testhőmérsékletem. Aznap amúgy is pihenő volt, ezért ezt alaposan ki is használtam. Nyomtam ezerrel vitaminokat és a folyadékot. Hétfőn már nem volt hőemelkedésem (de az edzést kihagytuk), de kedden még elég gyenge voltam és délutánra a fülem is bedugult. (kedden sem futottam)

Mese nincs irány a doki. Félve mentem, mert már egy félmaraton előtt kimondta a tiltó szót: “Nem indulhat Karcsi”. Alaposan megvizsgált. A torkom vörös, a nyaki nyirokcsomók duzzadtak, előzzük meg a nagyobb bajt: antibiotikum. A tüdőmet teljesen tisztának találta, így ezúttal így búcsúzott: “Ha jól van, futhat vasárnap”, és erre Anikó is áldását adta.

Szerdán már jó volt a közérzetem és este ki is mentem egy könnyű kis átmozgatásra, csütörtökön pedig 3 db lendületes 200 méterrel emlékeztettem a virgácsokat a pályára. Az erőmet visszanyertem, de a bal fülem még be volt dugulva. Hát így keltem vasárnap, a verseny napján.

A reggeli mérlegelésnél 1,7 kilóval voltam könnyebb az ideális versenysúlyomnál. Nagyon odafigyeltem az étkezésre. A szokásos napi öt kajálás volt, túlnyomóan fehérjedús ételekkel és csökkentett szénhidrát bevitellel. Egy cseppet sem bántam, hogy ezúttal kissé keszegebb lettem.

Úgy döntöttem, hogyha megvan a 800 méter, akkor kirándulok egy kicsit az egyik sprint távon, elindulok 400 méteren is, és persze ezután jöhet a 4×100 méteres váltó az SVSE egyesületünkkel.

Az én szuper lányaim ezúttal is elkísértek a versenyre, ahol nevezést követően egy nagyon jól sikerült bemelegítés után szólítottak a rajthoz.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….