2016-ban már teljesítettem ezt – 2 napos 3 részletben – maratoni versenyt, igaz akkor félig sérülten csináltam végig. (3:15 volt az összidő) Tavaly is volt nevezésem mindhárom távra, de végül csak a vasárnapi félmaratonra tudtam elmenni, ami végül meglepetésre egyéni csúccsal zárult. (1:27:37)

Idén is egy jó alapozó edzésnek terveztük a versenyt és magamhoz képes egész jó állapotban érkeztem, leszámítva a kis megfázást a hét elején. Kedden azért sikerült még hat db ezer métert 3:38-as átlagra megfutni, de a kis meghülés miatt nem igazán esett jól.

Azt hittem New Yorkban 4-5 kiló fel fog jönni rám, mivel minden amerikai kaját megkóstoltam. 3 kiló súlytöbblettel érkeztem haza, ami a verseny napjára + 2 kilóra csökkent. A megfázás elmúlt, de még krákogtam kicsit.

Szombat 10 óra: Harmadmaraton (14 km +)

Szélcsend 10 fok, felhős idő, ideális volt egy jó versenyzéshez. Egy órával a rajt előtt egy alapos Richtofitos kenés és egy alapos bemelegítés után beálltam a rajtvonalhoz.

Azt gondoltam, hogy ha minden rendben lesz akkor a 4 perces iram is menni fog. Az első 2 kilométer egész jól esett, 7:54 volt a részidő. Aztán itt elkezdett nehezen esni a futás, így lassítottam, de sajnos úgy sem ment jobban.

20:12 volt az 5 kilométer részideje és eléggé szenvedtem érte. Az eső is eleredt, jó szolgálatot tett az alkarmelegítő, de a kézfejem is fázott, a ruhám is teljesen átázott. A 10 kilométer részideje 40:41 volt, és szerencsére szél nem volt a Balaton partján sem.

Sajnos ez a kis megfázás még éreztette hatását, így nem éreztem különösebb késztetést, hogy a végét megnyomjam, így is gyötrelmes volt. Nehéz volt azt is elképzelni, hogy hogy fogom még a hátralévő 28 km-t lefutni. 4:08-as átlaggal értem célba. Gyorsan mentem levezetni, fáztam az átázott ruhában.

Szombat 16 óra: Hatodmaraton ( 7km +)

Az átázott ruhákat, cipőt lecseréltem szárazra, tisztára. Feltöltöttem az energia és só raktárakat és újult erővel vágtam neki a 7 km-nek. Nem gondolkoztam időn, tempón, csak reménykedtem, hogy talán ez majd jól fog esni és tudom egy kicsit élvezni a versenyt.

Meglepődtem, mert nagyon jól indult az eleje. Sikerült nagyon jól bemelegítenem és nem éreztem a reggeli verseny után fáradtságot. 8 perc volt a 2 km, de megint elkezdtem szenvedni. Mivel a táv csak fele volt a reggelinek, ezért nem lassítottam.

Szenvedősen mentem tovább. Pár kilométert egymást segítve szaladtunk a későbbi női 2. helyezett Juhász-Ladányi Timivel. 5 km 20:10. A Balaton partján már szinte feladtam, hogy faragjak az időn, nem ment jól. Aztán Timi odaszólt, hogy 1,5 km van hátra nyomjam meg a végét, ne fogjam vissza magam.

Nem tudom miért fogadtam szót neki, de megindultam és a végén 4 perces átlaggal értem célba.
Szépen elfáradtam a nap végére. A bemelegítésekkel és a levezetésekkel együtt kb. 33 km-t futottam összesen.

Egy óra autózás után otthon amikor kiszálltam a kocsiból, alig tudtam ráállni a bal sarkamra. Egy hónapja szenvedek vele. Csak akkor érzem, ha megpihen a lábam és utána elkezdek menni. Futás közben nem érzem egyáltalán, de azért csak el kéne múlasztani ezt a gyulladást.

Éjjel felkeltem és ki akartam menni vécére, de nem tudtam lábra állni. Végül nagy nehezen kibotorkáltam, de felmerült a gondolat, hogy vasárnap el tudok-e egyáltalán indulni, vagy hogy elinduljak-e. Visszafeküdtem és 6 órakor csörgött az óra.

Folytatom.

Köszönöm a képet Zákány Gergelynek és a Futófotónak