Nagy nap lesz számomra ez a május elseje. A Komárom-Komárno futóversenyen végre összejön a nagy összecsapás! Eddig csak hosszan méregettük egymást, de sosem indultunk együtt futóversenyen. Mindig elkerültük egymást. De most végre eljött az idő! Megmérkőzhetek azzal a személlyel, aki páratlanul teszi be a megszáradt zoknijaimat a fiókba, azzal, aki állandóan rámszól, hogy csukjam le a vécédeszkát, és hogy vegyem le a cipőmet, ha bejövök a lakásba. Most végre mindenért visszavághatok! Igen, összecsapunk, drágám!
1986-ban indultam itt először, és már akkor nagy hírű verseny volt, idén pedig már a jubileumi negyvenedik rendezés lesz. A klasszikus 10 km-en és az 5,5 km-es távokon lehet indulni. A versenyt hagyományosan egyik évben Komáromból indítják és Komárnóban van a cél, a következő évben pedig fordítva. Idén innen futunk oda. A tavalyi futásom:
Komáromban tesszük meg a táv felét, majd a hídon átkelve következik Szlovákiában a táv második fele. Így érkezünk meg a stadionhoz. A helyben csapolt isteni sörük nagyon jólesik a befutás után. A verseny egyébként kitűnő hangulatú, és ilyenkor rendezik a komáromi napokat is, tehát nagy kirakodóvásár, buli, koncertek stb. lesznek.
Ilyenkor nálunk kötelező program még a knédlievés (knédli, zaftos hús, párolt káposzta), és a fürdőzés a komáromi gyógyfürdőben.
Sokszor emlékszem vissza a 80-as évekbeli rendezésekre. A régi sztorik miatt ide mindig nosztalgikus hangulatban érkezem. Teljesen más hangulata volt akkor a versenynek, mint most. Akkor még zárt volt a határ, így a verseny rajtja előtt két órával kellett a helyszínre érkeznünk, hogy időben végezzünk az útlevélvizsgálaton. Hosszú sorbanállás volt és sok határőr a nevezésnél. Minden futó egyentrikót kapott. Nekem még mindig megvan az 1986-os. Bár nagyon megkopott már, mégis idén is ebben indulok, csak itt!
Csak ebben lehetett átfutni a határon. Kb. 30 egyenruhás pásztázta marcona arccal a hídon átfutó versenyzőket, hogy tényleg mindenki a kötelező trikót viseli-e. Rajtszám nem volt külön, rányomták a pólóra.
Az esetek többségében nem szokott itt jól menni a futás, így simán benne van, hogy akár veszíthetek is. Tehát van miért izgulni. Egy dolgot viszont megbeszéltünk, hogy a győztes fizeti az ebédet! Így simán megéri veszítenem 🙂
