Általában elkerül az eső, de hosszú idő után végre újra elkapott. 10 fok volt már és rövid szerelésben indultam el egy jóleső futásra. Nem is volt ezen az útvonalon még soha semmi gondom. 7-12 km-ig a Duna töltésen a tököli nagytemplomig végig terepen futok, a többi aszfalt.

9 km körül megláttam egy kutyát a töltésen. A közeledésemre nem mozdult, így 50 méterrel előtte lementem a töltés melletti útra, ott kerültem ki. Fentről nézett rám, de nem akart támadni, nyájat őrzött, amely a másik oldalon volt.

A töltésről leérve az aszfalton új erőre kaptam, picit felpörögtem, de visszafogottan mentem. 13 km-nél egy fiatal, 18 év körüli srác jött velem szemben és odakiáltott:

„Vigyázzon kérem, mert két kutya megtámad mindenkit, aki arra megy, nekem sem sikerült átjutnom, most kerülni fogok”

Nekem ebben rutinom van, szóltam is neki jöjjön csak velem, majd mutatom mit kell ilyenkor tenni. A srác az édesanyjához készült (gondolom), mert virág volt a kezében. Csatlakozott és futott velem 50 métert, amikor megláttam a két kutyát, akik nagy hajrát nyitottak felénk. A saját nyelvükön válaszoltam. Elkezdtem üvölteni, mint az állat! Vaúúú, vaúúúú! Aztán karlengetés fel és le! Mutattam nekik, hogy én vagyok a nagyobb!!! Féltem, mert nagyon agresszívek voltak, de 10 méternél megtorpantak. Ekkor rátettem még egy lapáttal és feléjük futottam: „A ..va anyátokat, takarodjatok!”  és lássatok csodát menekültek, de amikor már háttal voltunk újra támadásba lendültek. Ezúttal a „lehajolok egy kőrért és megkövezlek” módszert választottam (kő nem volt, csak a látszat), persze az üvöltés itt is megvolt és végül ismét elfutottak. Hősiesen vertem vissza a támadást! Gyerekjáték volt, piti feladat, de ma már nem fogok tudni énekelni.

A srác megköszönte a segítséget és ennyit mondott:

„Köszönöm, legközelebb már én is tudom mit kell ilyenkor csinálni”

Egy perc lehetett talán az egész jelenet. Keresek is egy okos, kutyariasztó alkalmazást a telefonomra. (legközelebb azt is vinnem kell)

Függöny!