A szigetszentmiklósi futóklub vezetője, a BSI futónagykövete 2005-ben amikor az első maratonijára készült saját magát figyelte mozgás közben, és igyekezett egyre tökéletesebben futni, és több stílust állatokról nevezett el.

Bevallom, hogy egy kukkot sem értek belőle és soha nem hallottam még hasonlóról sem, de Simsik Zoltán mester szerintem űberelhetetlen. Érdemes mindegyiket kipróbálni, hogy megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbb futóstílust. Innentől kezdve ővé a szó.

Néhány gondolat a futóstílusokról

A tigris nem dönti be a testét nagyon, ezért a gravitáció ellen dolgozik, mozgása pattogós, felfelé irányuló, mindent erőből akar megoldani, látványos ugráló, de technikája nem túl gazdaságos.

Ezzel szemben a Gyalogkakukk stílusban futó ember bedönti a testét és a gravitációt hajtóerőként használja és nem a gravitáció ellen dolgozik, hanem vele együttműködve. Mozgása folyamatos és gördülékeny, sűrű léptékű. Nincs benne szakadás és talaj közeli, folyamatos kontaktban van a földdel, kiszalad a talaj a lábai alól(futószőnyeg effektus). Energiatakarékos mozgás, hisz a természet energiáját is használja, ami ingyen van.

A gepárd technikában is megvan csapolva a gravitáció, de hosszabbakat lép és alacsonyabb frekvenciával, már-már szökellő mozdulatokat tesz, de még igyekszik a földdel való kapcsolatát megtartani.

A két utóbbi futó technikát érdemes váltogatni ha úgy érzed, hogy fáradsz, mert akkor az idáig aktívabban igénybe vett izmok pihenni tudnak és a pihentebb izmok áttudják venni a pihenő izmok munkáját: avagy a ritmusváltás technikája.

Ha futás közben nem kapsz elég oxigént, akkor csillapítsd a mozgást és várd meg a legmélyebb lélegzetedet, mert akkor újra egyensúlyba kerülsz. Ha nem így teszel, akkor anaerob energia rendszerből fogsz energiát nyerni, ami tejsavas erjedéshez és akár úgynevezett tüdőösszeomláshoz vezethet.

De nem kell megijedni, ez csak annyi, hogy már nem tudsz tovább futni és fel kell adnod a versenyt. (ezt az érzést én senkinek sem kívánom)

A negyedik stílus a futó-szárnyaló technika: a Sárkány. Hasonlít a Gepárdhoz, de ő már nem ragaszkodik annyira a földhöz, szinte már repül-szökell, ez inkább már hajrázó technika és elég energiaigényes.

Az ötödik stílus a Phönix, a mester szint. Ő minden stílust ismer, és az adott helyzethez maximálisan alkalmazkodva bármelyik előbbi stílust alkalmazni tudja és a semmiből is vissza tudja magát hozni.

Hát én egyik sem vagyok 🙂