A márciusi műtét utáni posztomban optimistán írtam, hogy hamarosan kezdem az úszóedzéseket és folytatom a sarkamban lévő csonthártyagyulladás kezelését. A korona vírus miatti intézkedéseknek köszönhetően ezek egyike sem valósult meg. Így maradt a bringázás.

Egy héttel a műtét után már görgőztem otthon, és pár nappal később már kint róttam a kilométereket. Nagyon gyorsan gyógyult a térdem és a heti edzések számát feltoltam hatra és 250 km-re a heti kilométerszámot.

A vírus tetőzése után május 20-án (kb. két hete) végül fogadtak a rendelőben és megkaptam a talpamba (a sarkamba) a szteroid injekciót. Reméltem, hogy szépen oldalról szúr be, de nem, merőlegesen csinálta. A szúrás pillanatában csillagokat láttam, de utána már nem volt vészes.

Mivel a talpon sok az idegvégződés, ez olyasmi érzés volt, mintha szép lassan egy százas szögbe léptem volna. Három nap teljes pihenő után már ki is mehettem futni.

Nem találtam a mozgást és majdnem kiköptem a tüdőmet. A lábamból így 6 hónap után eltűntek a futóizmok, így olyan izomlázam volt az első 4 km után, hogy járni is alig tudtam. A múlt héten négyszer futottam összesen 26 km-t és hétfőn már kipróbáltam a százakat is.

Még terhelések után picit érzékeny, de már nem úgy állok lábra, mintha 90 éves lennék és botra kell támaszkodnom. Azt mondta a doki, hogy két hét alatt fejti ki teljesen a hatását a szteroid, hát ez most szerdán letelt. Szép lassan adagolom a kilométereket és kezdem összeszedni magam. Remélem nem újul ki a gyulladás.

Kicsit ütöm a fejem a falba miért nem egyből a szteroid injekciót választottam. Sajnos a gyógyszeres kezelésben, és a lökéshullám terápiában hittem jobban. Most kivételesen szeretnék visszamenni az időben és másképp dönteni. Fél év kimaradt…

A karanténba most belefért egy kis bűnözés is, persze fel is jött pár kiló, de sok erősítés miatt ennek nagy részre izom. Visszaálltam az étrendre is, így már nem viszek be felesleges kalóriákat, kezd is visszatérni a súlyom.

A bringa is még marad, de ahogy a futókilométerek növekednek, úgy veszek vissza majd a bringázásból. Egyelőre nem gondolom, hogyha esetleg augusztus végén megrendeznék a Senior OB-t lenne ott keresnivalóm, de majd meglátjuk.

Ma reggel végre felmentem a Hármashatár-hegyre egy 9 km-es panoráma körre. Majdnem belehaltam, de végigment.

Tervben van idén még a németországi Duna menti bringatúra és a kéktúra teljes vonalának az elkezdése is. De még a Balatonátúszás is lehetséges, és persze futóversenyek is lesznek még idén.
Azért ebben is van valami izgalmas, hogy még nem is tudjuk igazán, hogy mire készülünk.