A hónap eddigi legnagyobb port kavart sporttal kapcsolatos cikke jelent meg február elején „A túlzásba vitt futás olyan káros, mint a mozgásszegény életmód” címmel, melyet egy dán kutatásra hivatkozva osztott meg a BBC.  Aztán hamarosan érkezett a kontra „Cáfolat: Egyáltalán nem biztos, hogy káros a sok futás” címmel. S bár egy ilyen posztcím megnyugtatóan hangozhat egy futó számára, azért ez mégsem egy konkrét és megnyugtató válasz. A cáfolat egyébként a kutatás hitelességét kérdőjelezi meg, de nem erősíti meg azt a tényt, hogy a sok futás egészséges lenne.

Elgondolkodtató a téma. Persze, hogy ki mit vesz magára a cikk elolvasása után az már megint egy más kérdés. Azért ha lehet kérjük ki kezelőorvosunk, edzőnk, gyógyszerészünk véleményét.

A téma kapcsán szemezgettem az első cikk kapcsán érkezett kommentek között és kiválasztottam hármat, amelyek felkeltették a figyelmemet. Az első egy komolynak tűnő erősen orvosi szakmai szagú hozzászólás, a második egy igazi profi edzői vélemény, a harmadik pedig valakié, aki talán soha nem futott és nem is fog. Ezeket (részben név nélkül) most megosztom veletek.

Az első komment: Vigyázat! Nem tudni orvos vagy amatőr szívsebész tollából származnak-e az alábbi sorok!

Hihető a cikk.

Ha túlzásba viszed a futást, kialakul a sportszív tipusú szívizomátépülés, melynek során létrejövő szívizomtúltengés miatt a szív csak megnövekedett töltőnyomással képes működni ( csökken a luzitrópiája – tágulékonysága – diastólés funkciója). Valamint a hypertophia miatt a szívizom anyagcseréje romlik – izomtömeg a sugár köbével , míg a sejtmembrán-felszin növekedés csak a sugár négyzetével arányos – itt zajlik a diffúzió, valamint a szív falában futó erek a megnövekedett töltőnyomás miatt jobban össze lesznek nyomatva, valamint a kialakuló üregrendszeri tágulat miatt a szív falfeszülése is nő ( Laplace törvény), mindezek mellett a páciens túlzottan vagotóniás lesz, lecsökken a szívfrekvenciája – hajlamosabb vago-vagális reflexek miatt szívleállásra ( pl Bezold Jarish reflex). Valamint nő a pulzus amplitudó, emiatt jobban megrongálódnak az erek falában levő elasztikus rostok, emiatt nő az érfal merevsége, a systolés lökéshullám még a systóléban visszaverődve az érelágazásokról szisztólés vérnyomásemelkedést okozhat ( augmentáció).

Mindazonáltal viszont a futás során rengeteg endogén ópiát szabadul fel, ez boldogabbá teszi a sportolót, kevésbé lesz depressziós.
Szóval marad az Arisztotelész-i arany középút.
Az amerikai légierőben a vadászpilóták számára nem is engedélyezett a 12km/hét-nél hosszabb távú futás – ami jegyzem meg, kicsit kevés, 3x 6000m öreg uras kocogás az a jó.

A második Stupián Anikó hazai profi futóedző véleménye:

Ez a cikk nem győzött meg semmiképpen és nem is kerek a tudósítás. A cikkből kimaradt a vizsgált populáció életkora. Nagy a valószínűsége, hogy egész idős korosztályt vizsgáltak, akik már a 70-80. évükön is túl voltak. Erre abból is következtethetünk, hogy halálozási kor, azért nem 30-.40 éves embereknél következik be tömegesen, ha egészséges embereket veszünk vizsgálati alanynak.

A bányászok és egyéb nehéz fizikai munkát végző emberek is korán halnak, tehát, mint minden fizikai munka, ebbe beleértve a futást is, káros, ha a terjedelem, intenzitás és pihenés nem megfelelően van megtervezve. Ez a három tényező szorosan összefügg az életkorral, egészségi állapottal és edzettséggel. Lényeges szempont a reális cél kijelölése, akár a napi teljesítményben, akár a versenyekben, hogy pszichésen is örömet jelentsen a sportolás. Valamint nem elhanyagolható a megfelelő „védő” öltözék. A meleg, hideg és a kemény talaj ellen egyaránt. Azt gondolom ezek szakszerű megtervezése mellett való futás, mindenképpen hosszabbítja az életünket, ha nem így lenne, egyetlen futó sem élne már 50 éves koráig sem.

Itt a baj a megszállottakkal lehet, akik nem fogadják el a korukat, a fizikai és egészségügyi határaikat és széthajtják magukat. De a megszállottság önmagában is negatív tényező, tehát az élet rövidítéséhez hozzájárulhat.

És a harmadik, a nagy kedvencem:

Én ezt mindig is tudtam. A futás a gyávák és buták sportja. A férfi nem szalad el, hanem harcol. Aki pedig hobbiból fut, azért fut, mert agyilag intelligensebb időtöltéssel nem tudja magát szórakoztatni. Az intelligens ember vagy labdajátékot űz, vagy síel, vagy hegymászik, vagy bármi, de a fel-alá rohangálásnál biztosan ki tud találni valami szórakoztatóbbat.
A futás aránytalanul terheli az izületeket is, úszni, kerékpározni sokkal jobb, különösen nagyobb tömegű, erősebb testalkatú embereknek. Nem véletlen, hogy a futók mint girhes, hatvankilós nyüzügék.