Handrás két hónapnyi edzés után már az 5,3 km-es Margit-sziget kört is stabilan hozza, sőt a múlt héten már két kört is futott. (Két hónapja itt írtam róla) Meg is beszéltük, hogy csütörtökön munka után együtt futunk egy 5 km-t.

A cég garázsában a kocsinál öltöztünk át, én az alkalomhoz illően a Szuflavéderes pamutpólómat vettem fel.

Handrás betette a cuccait a csomagtartóba, majd hosszasan szentségelt, mert az autókulcsot is bezárta. Kissé idegesen jött ki a “rajzónához”.

Elkezdett gimnasztikázni, melegíteni. Ki is kaptam tőle, hogy én miért nem melegítek. 🙂
Egyébként tök jó futóalkata van, és úgy is néz ki, mint egy futó:

Indulás előtt csináltunk még egy közös fotót:

Meg is beszéltük, hogy ő a saját iramát fogja futni és én majd alkalmazkodom a tempójához. Az első kilométeren még beszélgettünk, aztán csak főleg én beszéltem, de egy telefont azért bonyolított menet közben a hazajutásával kapcsolatban, mert a lakáskulcsát és a pénzét is bezárta a kocsiba.

A 2,5 km-es forduló után is tartottuk a tempót. Nem zihált, nem lihegett, pedig mindig azt mondja, hogy kiköpi a tüdejét. Próbáltam elterelni a figyelmét saját magáról és vagánykodtam a Nike órámmal, hogy milyen fantasztikus, hogy a futás után csak rádugom a számítógépemre és klikkelnem sem kell, és magától feltölti az adatokat. Azonnal jött a válasz:

Nekem hozzá sem kell dugnom az Apple Watch-omat a géphez.

Nem tudok vitatkozni vele. 🙂 A végén még gyorsítottunk is egy kicsit és a befutás után röviden vázolta érzéseit:

Ezután nyújtott, úgy ahogy kell én pedig nem hittem a szememnek. 9 éve dolgozunk együtt, de két hónappal ezelőttig egy fillért nem tettem volna fel arra, hogy valaha sportolni látom. Június végén felviszem a hegyre, hogy szépet is lásson. 😉 Aztán szeptemberben jöhet a Wizz Air Budapest Félmaraton. Tuti megcsinálja, ha leteszi a cigit.