Az újrakezdés

Nem is sejtettem, hogy ez az agyrázkódás ennyire lestrapálja szervezetet és hogy majd hetekre visszavet, legyengít. Két héttel a baleset után kimentem 2 km-t bringázni, nem volt semmi baj, csak némi félelem.(a doki azt mondta, hogy két-három hétig ne fussak)17 nap után tettem egy próbát, kimentem 2 km-t futni, de annyira rossz lett a közérzetem, hogy le kellett pihennem pár órát. A balesetet követő 21. napon újra próbálkoztam a futással, és akkor már a fejem nagyjából rendben volt, de semmi sem volt jó.

A térdemet sajnos éreztem és a repedt bordák is folyamatosan szúrtak, de szépen lassan napról-napra azért tudtam emelni a kilométereket. Erősítő gyakorlatokat nem nagyon tudtam végezni még, de lassan futkározni (enyhe fájdalmakkal) már tudtam és mellette sokat bringáztam, mert ezt fájdalmak nélkül tudtam csinálni.

Komolyabb versenyterveket erre az évre még nem dédelgethettem. Sajnos még négy-öt hét után is nagyon fáradékony voltam. Emiatt a régóta vágyott Passau-Bécs bringatúrát a Duna mentén is három héttel el kellett halasztanom.

Ahogy telt az idő napról-napra erősebbnek éreztem magam, nagyon lassan csökkentek a fájdalmak is. A megszokottnál kevesebb mozgás miatt és mivel nem táplálkoztam egészségesen 3-4 kiló fel is jött, amiből már csak kettőt kell leadnom.

A múlt héten már teljesen elmúlt a térdemben is és a bordáimnál is a fájdalom (tíz hét után), sikerült már keményebb edzéseket is végeznem. Bár a tempó még nem az igazi, de nagyon élvezem, hogy már látom, hogy újra minden úgy fog menni, mint régen.

Úgyhogy mondhatom, hogy már alapozunk és itt az ideje felmérni egy versenyen, hogy hol tartok, így most vasárnap rajthoz állok a Wizzair félmaratonon. A Vivicitta óta nem futottam félmaratont, így többek közt ezért sem gondolom, hogy egy számomra jó időt fogok futni, de az edzések alapján 1:35-1:38 között sikerülhet végig menni.

Terveim szerint októberre elérhetem már a régi formámat, és nagyon szeretném újra megfutni még idén a 40 perces tízest.

A jövőt illetően tele vagyok tervekkel, folyamatosan jár az agyam, de természetesen a legtöbb dolog nem fér meg egymás mellett: pályaversenyzés, maratoni felkészülés, triatlonozás. Klassz ez a sokféle sport, számomra kifogyhatatlanul tele van kihívással, de októberben/novemberben döntenem kell, merre tovább.

Az elmúlt 3-4 évem a folyamatos újrakezdésről szólt, úgyhogy most sem idegen számomra ez a dolog, és  tele van kihívásokkal.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .