Nem volt a terveim között ez a futóesemény, és igazán sosem vonzott. Láttam fotókat, videókat (klikk ide egy 3 perces ízelítőhöz), de valahogy nem éreztem csillapíthatatlan vágyat, hogy elinduljak. Idén viszont Kata lányom nagyon szerette volna teljesíteni, így elkísértem őt és együtt futottuk le az akadályokkal tűzdelt crosspályát.

De mi az a Brutálfutás? A szervezők ezt írják a weboldalon:

A verseny összképében jobban hasonlított egy katonai kiképzőpálya és egy akadályverseny keverékére, mintsem egy hagyományos futóversenyre. A résztvevők nem viselnek hagyományos, feltűzött rajtszámot, mint egy futó vagy bringaversenyen, hanem a karokon filccel felrajzolt számok és a lábakon viselt chippek segítik az időmérést.

A helyszín eleve különleges, egy igazi épített motocrosspálya 14 dombbal/ugratóval Nyáregyházán (Budapesttől 50 km). A résztvevők óránként rajtoló futamokban indulnak (Így több futónak tudunk lehetőséget biztosítani a részvételre) egy előre meghatározott útvonalon, amely részben a motocrosspályán, részben a körülötte található erdőben, szántóföldön vezet.

Az akadályok a pályán: mocsarassá sárosított emelkedők, lejtők, meredek emelkedők, mély homokban futás, álcaháló alatt átkúszás, szalmabálákon átmászás, vizesárkon átkelés, autógumikon átfutás az erdőben, fákra erősített szalag/faléc alatt átbújás vagy felette átugrás, széles szalagból fák közötti kacskaringós labirintus, felszántott szakaszok.

Sokan megijednek már a szótól is, de valójában egyáltalán nem veszélyes, bárki tudja teljesíteni, hiszen ez inkább egy 7 km-es bulifutás, mint verseny.

Mivel nyári verseny ezért a forróság itt is bejött, de ha jól emlékszem négyszer kell megmártózni saras pocsolyában, ami teljesen jól lehűti az embert és emellett két kis frissítőpont is van.

Már a rajt előtti pillanatok is izgalmasak, Péter Attila szenzációs szpíkerkedése maxolja az izgalmakat. ”Nektek harangoztak…” és megszólal az AC/DC… Cipő nélkül állunk egymás mellett egy sorban 120-an és amikor a rács lecsapódik előttünk, elrajtolunk. Először csak pontosan 5 métert haladunk előre a cipőnkig és induláááás!

Pár száz méter futás után jönnek az akadályok szépen egymás után, a kedvencem a “Némó nyomában”. Itt teljes víz alá merülés van a saras árokban, így néztünk ki:

A cross pálya akadályai után bevisz az út az erdőbe, ahol nem sok minden történik, csak néhány láncon lógó autógumit kell kerülgetni és kb. 2 km folyamatos futás után visszavezetnek minket a cross pályára egy újabb körre.

A másik kedvencem – az amerikai kiképzéseken eddig csak filmekben látott – szögesdrót alatti sárban kúszás volt. Többször fennakadt a gatyám a dróton, de végül nadrágban értem célba.

Szóval jó móka ez, egyszer ki kell próbálni. A buli futások közül jövőre mi a spartan race-t próbáljuk ki.