“A shiatsu egy kb. 3000 éves hagyományos kínai orvoslás tudására és tapasztalataira épülő alternatív gyógyító eljárás. Segít megteremteni és fenntartani testünk energiakeringésének harmóniáját, ezáltal egészségünk megtartásának, különböző fájdalmaink, betegségeink gyógyításának hatékony eszköze.”

A shiatsu mesterem – aki az én esetemben a gyógyításomat még a kiropraktika és a manuálterápia módszereivel is vegyíti – a negyedik alkalommal hosszas nyomkodás, tekerés után is helyén találta a csigolyákat és a csípőt. Változatlanul pontokat nyomkodott, de megint másképp. Én nem tudom követni, de szerintem nem is kell. Az erősítő  gyakorlatokat továbbra is napi szinten kell csinálnom. Emellett napi minimum 3 liter folyadékot iszom, de inkább 4 litert. Ez is nagyon fontos, negyven fölött meg főleg.

45 perces gerinctornákra jártam és most kiderül, hogy 5 perc is elég? Meglátjuk. Én hiszek ebben a gyógymódban. Egyelőre sajnos nagyon gyengék a mélyen fekvő izmaim. Ezalatt az 5 perc alatt, amikor a gyakorlatokat végzem olyan érzésem van, mintha 1500-on versenyeznék. Erős, nagyon erős, de majd belejövök.

A múlt héten viszont nagyon jól voltam. Elmúlt a kisugárzás, és a folyamatos állandó zsibbadó érzés. Csak amikor megfeledkeztem magamról, akkor, hirtelen mozdulatoknál jött elő. Hatványozottan jobban éreztem magam a héten.

Az ötödik kezelésen a kiropraktőr – az előző alkalomkor csak az alsó és középső hátizmok erősítése volt – a felső háti, és nyaki izmokat is erősíttette velem. Baromi egyszerű, de nehéz gyakorlatok voltak. Ezen állítólag a legkeményebb testépítők is elvéreznek. Örömnek élem meg ezeket a kezeléseket, minden kis szenvedés a gyógyulásomért van és egyszerűen imádom.

A végén feltett egy kérdést: “Tudsz keveset futni?” Azonnal felcsillant a szemem! Egy kilométernek is örültem volna, de két km-t engedett és 24 óra után jelentenem kellett az állapotomról.

A futás egyszerűen mennyország volt. Minden porcikám rendben volt, az izmaim pihentek voltak, alig bírtam visszafogni magam. Futás közben nem fájt semmim. Olyan érzésem volt, mintha beolajozták volna az ízületeimet, egyszerűen isteni. Csak úgy suhantam.

Másnap reggelre viszont a farkcsont környékén teniszlabda nagyságban izomlázszerű érzésem volt. Emellett a jobb csípőcsontomon bizonyos mozdulatoknál nagyon enyhe kisugárzást éreztem. Bringával mentem át a tököli uszodába úszni egy 1500 métert háton. A bringán is és úszás közben is voltak villanások, aztán a délután járás, és ülés közben is éreztem.

Este elküldtem az állapotjelentésemet. Egy próbát megért, de sajnos nagyon gyengék még a mély hátizmok. Hamarosan jött is a válasz: “Bringa mehet, futás nem. Bocs :-)”

Megyek is ebéd után egy Ráckeve kört 🙂