Május 9-én, már közel három hete kezdhettem el háton úszni. A tavaszi időszakban – amikor alkalmanként 3000-3500 méter között úsztam -, a hátúszás szinte csak a bemelegítés és a levezetés rövid része volt. Csak pár száz méter. Most viszont csak háton úszhatok.

Az első alkalommal 1200 méter ment, és nagyon elfáradt a karom. Aztán ráálltam 1500-ra. 38 perc körül ment az első. Most csak szépen kényelmesen, egy tempóban úszom végig a távot – nem résztávozom -, mégis sportolói betegségem, hogy indítom az órát és részidőket nézek. Folyamatosan lassuló százakkal úsztam egészen keddig.

Ekkor is a szokásos tempóban kezdtem, de az első 500 méteres részidőm nem 11:20 körül volt, hanem 10:40. Már akkor is örültem, amikor 35 percen belülre kerültem a múlt héten, de itt vérszemet kaptam. A második 500 méter 10:30 (21:10 az ezer) volt. Kalkulálva a lassulással úgy éreztem meglehet a 32 perc is.

Még jobban belehúztam. Tudom most nem versengeni kéne, de olyan jól ment, hogy nem bírtam visszafogni a gyeplőt. 10:23 lett az utolsó 500, tehát 31:33-mal fejeztem be az 1500-at.

Határozottan erősödöm. Érzem, ahogy a hátamra folyamatosan jönnek fel az izmok és biztos épülnek a mélyek is. Most már a felhők is szebb formákat rajzolnak nekem az égre… 🙂