Tavaly januárban fejembe vettem, hogy megírom a magyar maratoni csúcstartók részletes sportélettörténetét. 2014 telén megjelent Szekeres Ferenc sportpályafutását összefoglaló posztsorozat. Ezzel a munkával nagy szerencsém volt. Szekeres Ferencnek szinte az összes edzésnaplója megvolt, cikkek, fotók, érmek, kupák, minden ott volt a lakásán és nekem csak jegyzetelnem, fotózgatnom kellett. Nem kellett máshová mennem hiteles információkért. (igaz, így is egy hónapig dolgoztam vele)

A következő választásom a 60-as, 70-es évek futólegendájára Gyóth Gyulára esett. Róla – legjobb eredményei és az Ózdi atlétika és szabadidősport története című könyv kivételével – szinte semmi információm nem volt. A poszt vázát 2014 májusában már megírtam. Akkor kicsit szkeptikus voltam, mert sem a wikipédián, sem pedig az all-athletics.com-on (itt meglehetősen pontatlanok az oldal indulását megelőző időszak adatai) nem volt róla használható anyag. Csak egy eredményfelsorolás volt a birtokomban, az is meglehetősen hiányos volt, nem voltak idők, helyszínek stb.

Kutakodtam az edzésnaplói, fotói, kézzel írott beszámolói, korabeli cikkek, vele kapcsolatos sztorik iránt, de nem találtam semmit. Később kiderült, hogy néhány 1967-es feljegyzésén kívül nincs más fennmaradt naplója. A lánya Londonban dolgozik, a felesége már meghalt, élettársa valahol Paks mellett lakik. Kicsit zsákutcába kerültem. Aztán jött a nyár, majd az év végi hajtás és sajnos nem volt időm belemélyedni a posztírásba.

Január első napjaiban viszont újra elővettem a témát. Elsőre az Ózdi Teknőcök sportegyesületet kerestem meg személyesen, mégis ott ismerik őt a legjobban. Nagyon nagy szeretettel fogadtak, jó volt látni, hogy még mindig él a Tóth Gyula iránti hatalmas tisztelet. Sütemény, kávé, ásványvíz várt az asztalon, még a honlapjukra is kiírták, hogy a témán dolgozom. Vanczák Attila az ózdi sportszervező Iroda vezetője és ifj. Vass Tibor helyi sporttöténeti kutató fogadtak és sok új információhoz jutottam.

Bejártuk a stadiont és környékét, és a maratoni pálya egy részét. Megnéztük a márványtáblát, amit a város tiszteletből a kiemelkedő sportolóinak emelt. Temészetesen végig fotóztam.

Nekem valahogy ott kellett lennem azokon a helyeken, ahol megfordult, hogy kicsit én is átérezzem azt a környezetet, ahol élt, mozgott, sportolt.

Ezután átmentünk a városi sportmúzeumba, ahol külön kis vitrint kapott Tóth Gyula néhány személyes holmija. Ott csatlakozott hozzánk az ország legfiatalabban megválasztott (24 évesen) atlétikai szakosztály vezetője (Ózdi Kohász SE), az egykori atléta Kormos József, aki Gyula jó barátja és olykor edzőpartnere is volt. Egy órát mesélt a közös élményekről és számos személyes, Tóth Gyulához kötődő tárgyat hozott nekem fotózásra. Nagyon nagy tisztelettel beszélt róla.

Aztán hirtelen újabb kapuk nyíltak meg előttem. Már Ózdról hazafelé menet fogadott Salgótarjánban jó barátja és egykori edzőtársa Mecser Lajos – 5000 méteres országos csúcstartó, nemzetközi klasszis futónk – , akivel majdnem két órát beszélgettem. Rengeteg információt kaptam tőle is. Kaptam is egy dedikált példányt a saját könyvéből (Miért, kiért fut a hosszútávfutó? c.), amire azt mondta, hogy nem fogom tudni letenni. Tényleg nem tudtam. Egy közös fotó:

Pár nappal később a lányával, Tótha Edinával is sikerült beszélnem, aki pont Magyarországon tartózkodott. Élettársát Klárikát is meglátogattam a fényképezőmmel és a szkennerrel Paks mellett és ennek köszönhetően készült egy egész nagy méretű képgaléria is. Végül a 75 éves húgával is sikerült beszélnem a család rövid történetéről. Szép lassan összeállt az anyag.

Videókat egyáltalán nem találtam róla. 1972-es müncheni olimpián a rajtot követően ott fut valahol a tömegben, de nem találtuk meg. (Több órán át néztem a korabeli youtube videóanyagokat) Nem tudom elképzelni, hogy az 1966-os budapesti EB-ről nem készítettünk mi Magyarok videófelvételt. A sportmúzeumnak nem volt anyaga, és az MTVA-nak sem, legalábbis ezt mondták.

Már csak az volt hátra, hogy a Széchényi könyvtárban az évkönyvekben szereplő eredményekkel összevessem a birtokomban lévő adatokat. Néztem mikrofilmeket is hátha találok róla még cikkeket. Órákig keresgéltem, de igazán jó, használható anyagot nem találtam.

Csiki György nemzetközi sportstatisztikussal is egyeztettem, aki teljesen önzetlenül, szeretettel segített. Végül elkészültem.

Tavaly is biztos voltam már benne, hogy elkészül a poszt, de azt nem hittem, hogy egy száraz anyagnál több lesz belőle. Végül három posztban sikerült összefoglalnom sportélet-történetét.
Nagyon nagy élmény volt számomra ez az intenzív kutató és szerkesztői munka, nagyon sok erőt tudtam belőle én is meríteni. Örök élmény, emlék marad. Remélem sokaknak.