Két éjszakára foglaltunk szállást a Hotel Pokolba. Igen, Hotel Pokol! Így nem volt kérdés, hogy a lányaim is izgatottan jönnek. Voltunk már párszor családosan, de eddig – a tavalyi  kivételével –  csak én futottam. Idén viszont Timi 10 km-en, Kata lányom pedig 5,5 km-en versenyeztek, így az egész külön öröm volt számomra.

Persze az örömöm nem volt ekkora a rajt előtti egy órában. Most nem csak magammal, de a családdal is foglalkoznom kellett, így kissé stresszes volt a dolog.

Mivel idén innen futottunk át, ezért meg kellett oldanom, hogy a kisebbik lányom, Kriszta eljusson a célhoz és ott várjon bennünket. Így a rajt előtt 50 perccel átvittem kocsival, majd leparkoltam a kocsit a hídnál lévő hotelhez. Éppenhogy odaértem, mert pont akkor zárták le a hidat és kezdett nőni a kocsisor. Marha nagy mázlim volt. Indultam melegíteni a rajt felé.

A 25 fokos hőmérséklet és az erős napsütés meglehetősen szokatlan volt. Óvatosan kezdtem és kb. a 25. helyről araszoltam előre a 15. helyig, de 6 km-nél elkészültem az erőmmel és túlélő tempóra váltottam. Láttam, hogy az előttem futók sem távolodnak. Úgy látszik mindenkit megviselt a szokatlan meleg.

Az időm: 42:50 lett és kb. a 15. lettem. (eredménylistát még nem láttam) Kata a célban várt nagyon boldogan. Séta nélkül, sikerrel teljesítette az 5,5 km-t. Élete leghosszabb futása volt, büszke vagyok rá.

Némi szusszanás után, gondoltam elindulok szembe a futókkal levezetni, szurkolok kicsit a Timinek. Egy km-t futottam a céltól, amikor megláttam jönni. Kísértem az utolsó kilométeren. 6:20 körüli tempót mehettünk. Mint kiderült a megszokott 6 perces iram helyett 5:35-ös tempóban futott 6 km-ig, aztán fejreállt. De így is 56 percet ment, ami 4 perces egyéni csúcs!

Azon kívül, hogy az étteremben vacsora közben elaludtam nem volt most más nagy kalandunk. De strandoltunk, gyógyvizeztünk, jókat ettünk, sokat sétáltunk. Szuper három napot töltöttünk Komáromban. Még sok ilyet!