Az éjszaka keményen kopogott az eső a házon, leszakadt az ég, de ez különösebben nem szegte kedvem, hogy átmenjek Tárnokra a versenyre. 20 perc volt az autóút, és gyors volt a regisztráció, és a rajtszámátvétel is. Hosszú melegítést terveztem, így hamar el is indultam a sáros pályán, gondoltam megnézem hol lehet rajta a legjobban futni.

A kitaposott részeken tapadt a sár és nehezedett a cipő. A füves részek hamar lemosták a cipőről sarat, de az meg nagyon egyenletlen volt, mintha lóversenypályán lennék. Sehogy sem volt jó igazán futni rajta. A szervezők szóltak, hogy a pálya felénél, a tó mögötti szakaszon van két hatalmas pocsolya, ott majd figyelni kell. Ezeket figyelembe véve azt gondoltam, hogy óvatos leszek, semmi értelme májusban összeszedni egy sérülést a szezon elején.

A bemelegítés végén, a rétnél egy bokornál végeztem a dolgom, amikor hátulról jött valaki és szólt, hogy le fog fényképezni és kiteszi a képet a futóblogra. Aztán bemutatkozott: ő volt rrróka, régi csepeli futó és a futóblog rendszeres kommentelője. Válaszoltam neki, hogy a helyzetre való tekintettel most nem fognék kezet vele. Nem ellenkezett. Pár perccel később már a rajtnál álltam, valahol a második sor környékén.

Egy körre, 6,5 km-re neveztem. Sima rajt volt és mivel jól be voltam melegedve, ki is lőttem rendesen. Ez most nem a szokásos, óvatos kezdésem volt, de 200 méternél beálltam az utazótempómra, ekkor előztek meg négyen, akik aztán előttem is maradtak, de a rajtszámuk alapján úgy láttam, hogy mindannyian a hosszabb távokon mennek. Ezért el is könyveltem egy km után, hogy első vagyok. Egy fiatal srác jött nem sokkal mögöttem, akinek szintén zöld rajtszáma volt, mint nekem, tehát volt egy ellenfelem.

Nagy meglepetésemre 7:51 volt a két kilométeres részidőm. Örültem, mert nagyon nehéz volt a pálya. Kicsit bele is fáradtam, de nem baj. Nem nagyon csúszkáltam, így nem féltem a sérüléstől, ezért löktem tovább. Az M7-eshez érve, a két nagy pocsolyát simán tudtam a lekaszált füvön, a szélén kerülni. Innen már visszafelé futottunk. A srác loholt a nyakamon. Az utazósebességem jó volt, és éreztem, hogy van még tartalékom, ha szükség lesz rá.

Négy kilométernél a srác kezdett lemaradni. A kishídon történő átkelés után sártenger várt. Itt szinte nullára le kellett lassítani, nem akartam elesni. Innen már csak 1600 méter volt hátra, semmi nem zavarta a célbaérkezésem. 300 méterrel a cél előtt hatalmas üdvrivalgás. Valaki a négy előttem futó közül a célegyenesben volt, őt ünnepelték. Ezt benéztem. Második lettem, de a verseny előtt erre sem számítottam, csak jöttem egy jót futni. Elégedett is vagyok.

Kis szusszanás után 11:40 körül gondoltam megkérdezem Ágit, a főszervezőt, hogy mikor lesz az eredményhirdetés, mert nekem mennem kell kapálni a telekre. Azt mondta 14 órakor. Piff! Annyit nem tudtam várni. Gyorsan el is mentem, de 14 órára visszaértem, nem tudtam kint dolgozni a sár, és az eső miatt.

Érdemes volt megvárni, mert nagyon jó hangulat volt. Szép kis „kupát” és egy kis hátizsákot is kaptam. Nagyon jó felkészítőedzés volt ez a 10 km-re. És ahogy az utolsó díj is átadásra került, elkezdett szakadni az eső, mintha dézsából öntötték volna. Szép végszó volt.

Pár dobogós kép és az eredménylista eleje: (A teljes eredménylista itt található)