Már nincs sok hátra

Kimerültem. Sok volt ez az év, nem megy most úgy a futás, ahogy szeretném, ahogy az első negyedévben ment. Pihennem kellett volna a VB után, április elején egy-két hetet, de annyira bennem volt a futhatnék, hogy nem tudtam megálljt parancsolni magamnak.  Úgy érzem hiba volt. 16 versenyen vagyok túl idén. Máskor ez éves adag szokott lenni.

A mostani edzéseket rendre kudarcként élem meg, megállok menet közben, félbehagyom, alkukat kötök magammal, – bár a versenyeken mégsem ezt érzem, de ott sem megy úgy a futás – megcsömörlöttem. Ilyenkor meg kell állni, nehéz döntés, de meg kell. De még pár napig nem lehet.

A megfogalmazott idei terveim között szerepelt egy 40 percen belüli 10 km teljesítése. Most szombaton lesz a Négy Évszak maraton következő, tavaszi etapja, a szokásos negyedmaraton Pusztaszabolcson. 10,6 km körül van a táv, aszfalton, sík terepen. Ha nincs szél és nagy meleg, lehet jó időt futni. Szombatra viszont 28 fokot jósolnak. Ehhez a hőmérséklethez pedig nem vagyunk mostanában hozzászokva.

Februárban itt picivel 45 percen kívüli időt mentem. Örülnék, ha ez most 44 perccel kezdődne, de ha nem, akkor majd ősszel megcsinálom a Senior 10 km-es országúti OB-n. Ezt még le akarom futni, aztán pihenek. Hogy egy hetet, vagy kettőt? – nem tudom. Azt akarom érezni, hogy hiányzik a futás. Éhezni akarom! Július végén a Senior 5000 méteres OB-t is kihagyom, ha nem tudok megújulni.

Addig pedig bringázni és úszni fogok. Szasza és DK idei posztjait egyben értelmezve, sportolva fogok munkába járni. Nem futva, hanem bringával megyek és lesz nálam pumpa is. 🙂 Lesz egy három napos, 300 kilis bringatúra is a barátokkal. Meglátjuk.

Már nincs sok hátra. Pihennem kell.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .