Szintetikus szteroid

A Balaton maratonon nem sikerült teljesen lesérülnöm. Folytattam az edzéseket, de teljesen vegyes volt a kép, egyszer fájt a térdem, egyszer nem. Így ment ez négy hétig, aztán visszamentem a dokihoz. Nem tudtam tervezni, igazán alapozni sem, csak céltalanul rohangáltam, és kevés örömet leltem benne.

December 19-én beszúrta a térdembe a szteroidot:

img_2918

Azt mondta, hogy a hormonális hatása nincs és a szintetikus szótól sem kell megijednem, és lokálisan hat már 2-3 nap alatt. Persze utána még pihentetni kellett, de úszni szabad volt, így Karácsony után minden nap mentem és tíz nappal később, 29-én már próbára is tettem az új térdemet egy 3 km futással, majd minden nap emeltem egy picit a távot. Január elsején ilyen szép volt a Kis Duna part:

img_2984

Azóta már 8 km-nél járok, és tegnapra hívott vissza kontrollra a doki. Elmeséltem neki, hogy azért, érzek ott még valamit, nem tünetmentes, de a fájdalom inkább csak nagyon tompa, nem az a régi szúrós. Megvizsgált és a végén azt mondta:

Jó lesz ez, terhelheti!

Ma reggel már 10 km-t futottam és ma sem voltam tünetmentes sajnos, mindenesetre fokozatosan növelni fogom a távot. Jövő hét végén lesz a Zúzmara félmaraton, amire már régebben beneveztem. Ha minden jól megy addig, el fogok indulni edzésképpen, és jelen állapot szerint simán benne van, hogy a vége előtt kell majd befejeznem a versenyt. Akkor is jobb lesz, mint otthon egyedül futni.

Ez az alapozás sem kezdődött jól sajnos…

Már nincs sok hátra

Kimerültem. Sok volt ez az év, nem megy most úgy a futás, ahogy szeretném, ahogy az első negyedévben ment. Pihennem kellett volna a VB után, április elején egy-két hetet, de annyira bennem volt a futhatnék, hogy nem tudtam megálljt parancsolni magamnak.  Úgy érzem hiba volt. 16 versenyen vagyok túl idén. Máskor ez éves adag szokott lenni.

A mostani edzéseket rendre kudarcként élem meg, megállok menet közben, félbehagyom, alkukat kötök magammal, – bár a versenyeken mégsem ezt érzem, de ott sem megy úgy a futás – megcsömörlöttem. Ilyenkor meg kell állni, nehéz döntés, de meg kell. De még pár napig nem lehet.

A megfogalmazott idei terveim között szerepelt egy 40 percen belüli 10 km teljesítése. Most szombaton lesz a Négy Évszak maraton következő, tavaszi etapja, a szokásos negyedmaraton Pusztaszabolcson. 10,6 km körül van a táv, aszfalton, sík terepen. Ha nincs szél és nagy meleg, lehet jó időt futni. Szombatra viszont 28 fokot jósolnak. Ehhez a hőmérséklethez pedig nem vagyunk mostanában hozzászokva.

Februárban itt picivel 45 percen kívüli időt mentem. Örülnék, ha ez most 44 perccel kezdődne, de ha nem, akkor majd ősszel megcsinálom a Senior 10 km-es országúti OB-n. Ezt még le akarom futni, aztán pihenek. Hogy egy hetet, vagy kettőt? – nem tudom. Azt akarom érezni, hogy hiányzik a futás. Éhezni akarom! Július végén a Senior 5000 méteres OB-t is kihagyom, ha nem tudok megújulni.

Addig pedig bringázni és úszni fogok. Szasza és DK idei posztjait egyben értelmezve, sportolva fogok munkába járni. Nem futva, hanem bringával megyek és lesz nálam pumpa is. 🙂 Lesz egy három napos, 300 kilis bringatúra is a barátokkal. Meglátjuk.

Már nincs sok hátra. Pihennem kell.

2013 vége – mátrai kalandok 1.

Karácsonyt követően 27-én családi körben Mátraszentimrére mentünk három napra egy kis pihenésre. A futócucc nálam volt, de egy métert sem futottam, legalábbis a Mátrában nem. Sötétedés előtt érkeztünk, ezért túrára már nem jutott idő, így pezsgőfürdők, medencék és a szaunák felé vettük az irányt.

Másnap 10 óra körül nagy túrára indultunk:

Mátratúra

 

Két km után a Csörgő-patakhoz értünk, ahol át kellett kelnünk. Mivel már a Bakony trail-en szereztem némi rutint, ezért vagánykodva mutattam meg a lányaimnak, hogy kell átszökkenni a köveken. Az lett a vége, hogy jobb lábbal bokáig csúsztam be a pár fokos patakba. Érdekes, hogy nem fáztam fel, nem fázott a lábam. Lehet, hogy jól tettem, hogy futócipőbe mentem?

Hat kilométer után bementünk ebédelni az Ágasvári turistaházba, aztán szó szerint felmásztunk az Ágasvár csúcsára, ahol csodálatos kilátás tárult elénk, és utunkat a gerincen folytattuk Mátraszentistvánig. Itt ismét megálltunk egy forraltborra, majd egy sípálya mellett indult az utolsó szakasz vissza a szállodába. Pont sötétedésre értünk vissza, és kellemesen elfáradtunk. Jólesett újra a finom pezsgőfürdő. Csináltam pár fényképet.

Másnap hazafelé az M0-nál Timi vette át a volánt, mert én hazafutottam. Csodálkoztam, hogy ilyen könnyedén ment a déllőtti szaunázás után a futás. Ez volt az útvonal:

Képernyőfotó 2014-01-04 - 19.37.20