A boldog békeidőkben, a 80-as évek közepén, egy évnyi edzés után nagy örömömre kaptam a nagymamámtól a futáshoz egy kétgombos kvarcórát. Még csak vízálló sem volt, de marha menő voltam benne, azt hordtam edzésen és a suliban is. A pontos időn és az ébresztésen túl 10 részidős stopperóra volt benne. Nagy dolog volt. GPS és pulzusmérés? – ugyan kérem, még tervezés alatt sem voltak. Persze azért az atlétikapályán kívüli terepen az időből, száz-kétszáz méteres pontossággal tudtuk, hogy hány km-nél járunk.

Aztán 1989-ben kaptam egy 3 gombos (+világítás) 30 részidőt egyszerre tárolni képes vízálló futóórát, amit később a triatlonhoz is használtam. Persze ezt akkoriban még nem lehetett szinkronizálni semmivel, csak vissza tudtam nézni a részidőket és beírtam őket tollal az edzésnaplóba.

Évekig fel sem merült bennem, hogy ennél komolyabbra lenne szükségem. 2006-ban szintén kaptam egy Timex Ironman SZÁZ részidős órát, amit a mai napig használok úszáshoz.

A különlegessége az, hogy futás közben – ha iPodról hallgattam zenét – az órával tudtam szabályozni a zenei lejátszót. Ezt sosem használtam, a stopper és a visszaszámlálás funkció tökéletesen elég volt nekem. Ez utóbbit remekül tudtam használni váltogatásokhoz.

2011-ben kezdtem GPS-es okostelefonnal mérni a futásaimat és sikerült vele pontosítani a futóútvonalaim hosszát. 2013-ban vettem először magamnak futóórát, ami egy Nike+ sportóra volt, amely bár kissé nehéz és bumszli, de a futásaimhoz tökéletes volt, és végre nem kellett a telefont cipelnem.

Nagy bánatom volt, hogy ezzel sajnos nem tudtam egy elindított edzés mellett pluszban visszaszámlálást indítani a váltogatásokhoz. Az úszáshoz nem az igazi, mert nem teljesen vízálló, így a vizisportokhoz maradt továbbra is a Timex.

A pulzusommal soha nem foglalkoztam, de a feleségemnek vettem januárban egy pulzusmérős Polar órát (RCX3).

Néhány alkalommal használta, de nem jött be neki a folyamatos pulzusfigyelés, így ott lapul hónapok óta a fiókban. Mivel pár hete elkezdtem pulzuskontrollal futni, elővettem az órát néhány tesztfutásra. Ebben viszont nincs GPS. A hétvégi versenyen a Nike+ GPS órám is és ez a Polar órám is rajtam volt. Minkét kezemen egy óra – vicc! Az egyik csak GPS-es, térképet, időt stb. rögzít, a másik meg csak pulzust.

Itt döntöttem el, hogy eladom mindkét órámat és veszek egy olyat, amelyik mindent tud. Körbe néztem az órapiacon és a Polar és a Suunto felső kategóriás modelljei tűntek a legjobbnak, de ezeknek az ára jócskán 100.000 forint felett volt, ezért ezeket első körben elvetettem. Érdekes, hogy 150 ezerért ezekben barométer is van, és hegyi terepen például légnyomás értékből számolnak tengerszint feletti magasságot (pontosabb, mint a GPS), 20 órát bír az akksijuk és ez még mind semmi, mert annyira kis okosak, hogy azt is kiszámolják, hogy a napi edzés után hány sört ihatsz meg, hogy ne hízzál el tőle. És ez nem vicc!

Végül egy Polar M400-as modell mellett döntöttem és most kedden meg is vettem. (A másik két órát már meg is hirdettem). Sokkal könnyebb, mint a Nike, szépen fekszik a kezemen és szinte nem is érzem, hogy rajtam van. Néhány nap tesztelés után, úgy tűnik ez az ami kell nekem.

Mér pulzust, GPS van benne, az edzések feltölthetők a Polar honlapjára, ahol ki lehet elemezni a részleteket. Vízálló, úszhatok is benne, és fel tudom tölteni az edzéseket a Nike+ oldalára is, ahol 2011 óta már sok okoskilométerem gyűlt össze. És végre – amit a Nike nem tudott – edzés közben indíthatok intervall edzést is, anélkül, hogy emiatt egy új edzést kéne indítanom. Hogy ez lesz-e a végleges megoldás, azt még nem tudom.

Viszont mi nincs benne? Az ami a 80-as években már benne volt a kétgombosban: egy egyszerű stopperóra! Így most egy kicsit újra a hetvenes évek végén érzem magam.