(A poszt első része itt olvasható, a második része pedig itt nézhető meg.)

Reggel hétkor kászálódtam ki a sátorból. Beáztattam az otthon öt napra porciózott zabpelyhet és a fehérjét és egy banán kíséretében befaltam. Ez volt minden nap a reggelim. (kivéve érkezéskor) Két banánt vittem otthonról, a többit útközben vettem.

Láttam, hogy Grúberék (az ismerős párocska) már erősen készülődnek. 8 után nem sokkal indultak, nekem 9 re sikerült elkészülni és az első utam a hídon át a kb. négy kilométerre lévő Melkbe vezetett.

Kb. egy km hosszú kis macskaköves meredek utcákon feltekertem az apátsághoz. Nem terveztem, nagyon részletes látogatást, csak látni akartam közelről milyen az a messziről is óriásinak tűnő építmény. Egészen elképesztő volt látvány, egyszerűen meseszép.

Ezután maradtam a déli oldalon és itt folytattam az utat Bécs irányába. 

Tízóraira is két almát még vittem otthonról a többit helyben vettem meg, és természetesen az almához 5 adag (55 g/adag) pucolt diót is csomagoltam. A többi három étkezést a helyi viszonyokra bíztam, és nem első sorban az egészséges táplálkozás jegyében.

Az egész útra végig jellemző volt, hogy köszönnek az előző és a szembe jövő bringások is, így én is visszaköszöntem (eleinte), de később már én is előre üdvözöltem őket: “Szervusz” volt a megszólítás. 🙂

Szervusz, de erősen raccsolva, és nagyon határozott, katonás módon! Semmi érzelem, csak: “ Szervusz!” Az első este a fürdőben el is gyakoroltam párszor a tükörben. Éles helyzetben ennek tökéletesen kellett mennie 😉 ( Aki most indul túrára érdemes otthon sokat gyakorolni, napi 150-200-ra lehet számítani)

Ismét lenyűgöző tájakon vezetett az út, tényleg néha olyan volt, mintha mesében lennék. A bokrok között megláttam ezt a kastélyt, és azonnal leparkoltam a bringát és lesétáltam a partra. Mozdulni sem tudtam a látványtól. Itt Schönbühelben egyébként egy kemping is volt nem sokkal arrébb, a kastélyra nyíló kilátással, legközelebb biztos itt szállok meg.

Egy kis kapaszkodó, és egy a kastélyt elkerülő út után visszatértünk a partra és ismét a kisebb hegyek között folytatódott a parti bringaút.

Délben megéheztem és megálltam egy kempingnél közvetlen a parton, ahol ismét varázslatos látvány fogadott.

A helyi büfében ettem két debrecenit mustárral és tormával és rácsaptam egy sört (utána ment a snikkers is ;-)) Továbbra sem volt nagyon meleg, 26-28 fok lehetett, kifejezetten komfortos volt a túrázáshoz. Kremsben figyelmetlen voltam és kicsit eltévedtem, de aztán hamar visszatértem a helyes, végtelen nyugalmat árasztó útra.

Ezután gyümölcsösön keresztül, szőlőhegyen át vitt az út. A helyiek kiteszik a helyben termelt gyümölcsöt, kiírják minek mi az ára és a becsületedre bízzák, hogy bedobod-e a pénzt a kirakott perselybe. Ilyen helyzetben valahogy nem tudtam az út menti fákról potyázni.

Tullnba érkezve már 80 km felett jártam és megkérdeztem egy fickót, hol találok egy közértet, mire mondja hogy sehol, mert a munkaszüneti nap miatt minden zárva van. Fasza, de ekkor beugrott a benzinkút, hogy ott mindig van mit enni.

Egy kilométerrel arrébb már a kúton vásároltam, szinte közérti árakon. Gondoltam az utolsó estén beverek egy gyomorkeserűt, így a kasszás sráctól kértem segítséget. Hat évet dolgoztam egy osztrák cégnél, gondoltam belököm a helyi dialektust. Mondtam neki, hogy segítsen, mert nem találok keserű likőrt, de az orvosom tanácsára meg kell innom egyet vacsora előtt. 

A srác rám mosolygott, és így szólt: “ Ugye jól értem a kiejtésből?… ;-)” Nevettünk egyet, pacsiztunk, aztán indultam a tullni kempingbe. 17 óra körül volt még csak, de elfáradtam, szépen kényelmesen le is táboroztam.

Ez a kemping volt a „legdrágább”, de a legkulturáltabb, legtisztább eddig és itt is csak 14 EUR-t kértek. Sátorállítás után jól esett a zuhany és a kúton vásárolt pazar vacsora. 

Picit nehezítette az elalvásomat a mellettem sátrat verő olasz leszbi párocska, és most először még úgy éreztem terveznem is kell, mert Bécs már csak egy maratonnyi távolságra volt, ami túratempóban is kb. 2,5-3 óra. Arra gondoltam, hogy ha 9 felé indulok ismét, akkor akár még egy nagyobb pihenővel is kényelmesen elérhetem a 14 órakor a Bécsből Budapestre induló buszt.

Meg is rendeltem a neten a jegyet, aztán ma sem kellett ringatni, 9 körül már aludtam is.

A második nap teljes fotóanyaga itt látható. Az útvonal itt nézhető meg. Az útvonal relive videója így nézett ki:

A nap szinttérképe pedig ilyen volt: