2018 utolsó két hete bűnözéssel telt. Már a Budai Trailen is 3 kiló felesleget cipeltem magammal, de a Karácsonyi nagy zabálásokat – számolva a kockázatokkal – sem hagyhattam ki. Ennek köszönhetően – a január 1-i mérlegelés szerint – összesen 5 kiló túlsúllyal zártam 2018-at.

Fantasztikus volt újra ropogósra sült csülökcombot ropogtatni, a piacon lángost és sült kolbászt enni, zserbót és bejglit reggelizni, vacsorára pedig felvágottakat, töpörtyűt  friss fehér foszlós kenyeret kajálni. (semmi salátát, gyümölcsöt!) 🙂 Persze ettől hatványozottabban szarabb volt a teljesítményem és a közérzetem is.

A túlsúly kizárólag a futás miatt zavart, de tudtam, hogy ha visszaállok január elsején a sportkajálásra, a kilók  pár hét alatt lemennek és vélhetően februárban már ismét az ideális testsúlyommal fogok tudni edzeni. Ebből is látszik, hogy hiába futunk akár heti 70-80 km-t, ha rosszul kajálunk bizony jönnek fel a kilók.

2019-re középtávokra, 800/1500 méteres versenyekre terveztünk. 2018 utolsó 4 hónapja kiváló alapot adott ehhez és január első napjaiban el is kezdtem a fedett pályán a „pörgős” edzéseket. Óvatosan, szinte csak lendületesen kezdtünk és 3 edzés után szólt Anikó, hogy 19-én a Budapest Bajnokságon a SYMA-ban lesz senior 800 méteres futam, jó lenne ha elindulnék.

Először egyáltalán nem tetszett az ötlet. Akkor érdekelt volna ha már van valami sebességem, de akkor úgy éreztem, hogy 2:40 ért nem szeretnék odaállni. 10 nappal a verseny előtt a 400 métert 72,2-re futottam – aminek nagyon örültem – , de ez még kevés volt nekem a versenyzéshez.

Amúgy a futás csak kb. 50%-a az edzéseimnek. Nagyon sokat erősítek, nyújtok, heti kétszer másfél órát jógázom, esténként hengerezek és heti háromszor a gerincemet is erősítem.

Január 12-ére Anikó 600 métert írt versenytempóban, ami szinte egyenletesen (3 db 36-os 200 méter), 1:48-ra sikerült. Itt adtam meg magam és beneveztem a szombati versenyre. A kihívás számomra az volt, hogy ezt a 3 perces iramot végig tudom-e vinni 800 méteren is. Persze már önmagában az is remek dolog, hogy egyáltalán kaptunk versenyzési lehetőséget a fedetten az OB előtt.

Nagyon vártam a verseny napját, napról-napra erősebbnek éreztem magam és sikerült két kilótól megszabadulni, így már csak 3 kiló volt rajtam a szombati verseny napján. A SYMA csarnok megtelt és én bent találtam magam a fiatal atléták között.

Jól sikerült a bemelegítés, nagyon laza voltam. Egy egészséges feszültség volt bennem és a senior futam volt az első a 800-as futamok között. Négyen voltunk, mindenkinek jutott egy pálya.

Komoly versenyzésre nem számítottam, mert Zeller Zsolt – az egykori 800 méteres országos felnőtt bajnok – a senior VB-re készülve remek formában volt, így azt már tudtam, hogy vele nem fogok tudni elfutni, a másik két kolléga – akik szintén kiváló atléták: Zsoldos Imre és Tóth Zoltán – pedig lassabb tempót terveztek, mint amit én.

A hármas pályát kaptam, és a rajt után a feszültség elszállt, én pedig hosszú elnyújtott léptekkel nekivágtam az első kanyarnak. Zsolt a négyesen, a vártnak megfelelően gyorsabban kezdett és 50 méter után ő vághatott be elsőnek a belső pályára.

Egy pillanatra balra fordítottam a fejem és miután láttam, hogy nem lépek be senki elé, én is leborítottam balra az egyes pályára, 5-6 méteres hátrányban Zsoltitól. A 200 méteres körpályán 4 kört kellett megtenni és minden kör végén látható volt a digitális fali órán az idő. 35 mp körül zártam az első kört.

A távolság megmaradt köztünk, nem nőtt. Erősnek éreztem magam, de reálisan egy 2:24 es (4 db 36 mp-es 200 méter) 800 méternek láttam realitását, így nem kockáztattam, hogy  ráfutok Zsoltra. (nagy halál lett volna a végén). A második kör 36 mp lett (71 mp a 400 m), és a harmadik körben azt láttam, hogy közeledek Zsolthoz, de itt sem mertem még felfutni.

A harmadik kör végén (36 mp, 1:47 a 600m) begyújtottam a rakétákat, de Zsolt csak távolodott, én pedig fáradtam. Beleadtam mindent a végére és ahogy kell, teljesen el is savasodtam, így a hajrára az utolsó százon már alig maradt erőm.

Végül 37 mp lett az utolsó kör, mégis ezt éreztem a legerősebbnek. 2:24,16 lett a hivatalos időm, nagyon örültem neki.

35-36-36-37 voltak az egymást követő kétszázak, tehát pont annyi, és pont úgy sikerült, mint tavaly májusban a szegedi salakos verseny. Ez nagyon klassz előjel a következő versenyekre nézve.

A fő fedett pályás verseny a március 9-i OB lesz, előtte még nézünk 1-2 külföldi versenyt is. Ha ezek jól sikerülnek, akkor elképzelhetőnek tartom, hogy benevezek a március végén Lengyelországban megrendezésre kerülő Master’s VB-re.

Fotók: Berényi Ibolya, Molnár Gábor