A Budai Trail után leálltam a sportkajálásról és belevetettem magam az év végi bűnözésbe. Reggelire péksütemény hegyek, ebédre minimum mekis kaja, a többit meg hagyjuk, talán annyi legyen elég, hogy nem szénhidrátmentes volt a vacsorám sem.

22-én adta magát a szomszéd faluban, Dunavarsányban a 2. Adventi Futás. 3,5 km-es körön lehetett, 1-2-3 kört teljesíteni, én a 3 körös távra neveztem. A Budai Trail-t még péntekre sem hevertem ki, a résztávon – amit szerdáról folyamatosan toltam – egyre lassultam, így abba is hagytam. Izomfáradtság. Kicsit reménykedtem, hogy szombatra rendbe jön.

Ott volt pár kedves barát és ismerős: Madaras Pista bácsi, Szekeres Feri bácsi, Kedves Roland, és Holba Zoli is. Fogalmam sem volt hogy fogok majd tudni teljesíteni a versenyen, így az első kört kényelmesre terveztem. 4 perces volt az első ezer és alig kaptam levegőt. Aztán egyre lassultam. Nem is látom értelmét részletezni, így jöttek sorban az ezrek:

A második kör után angolosan távoztam. Anikóval meg is beszéltük, hogy pihenünk pár napot, kapóra jött a Karácsony.

Nagyon nagy dilemma volt számomra ebben az évben, hogy merre menjünk tovább, mire készüljünk a balesetem után. Gyakorlatilag minden őszi verseny tét nélküli volt, hiszen már szeptember elejétől alapoztunk. Ezért is volt meglepetés, hogy a siófoki félmaratonon sikerült korosztályos egyéni csúcsot futnom.

A baj az, hogy olimpiai távokon a középtávtól a maratonig szinte minden érdekel. A maratoni táv azért, mert vélhetően ez az egyetlen táv, amelyen sikerülhetne még életem első (és eddig az utolsó), 19 évesen teljesített maratoni időmet megdöntenem. (1989 Budapest, Rank Xerox maraton 3:03:03) (Ez nem volt akkor fő verseny, csak végig akartam menni. Akkor a 4 perces iram kocogós volt, így terveztem végig csinálni)

A 10 km és a félmaraton is a nagy kedvencek közé tartozik, de idén valahogy a középtávon lubickoltam igazán. Nagyon élveztem a kőkemény edzéseket, még akkor is ha olykor menet közben majdnem beledöglöttem a szokatlanul pörgős résztávokba.

Annak ellenére is a középtávon éreztem a legjobban magam, hogy igazán komoly helyezést nem sikerült elérnem. 2:19-et mentem 800 méteren és 1500-on is sikerült kicsit faragni a korosztályos legjobb időmön az osztrák OB-n.

A végső döntést Anikóval egyetértésben hoztuk meg. 2019-ben maradunk a rekortánon, 800/1500 méterre készülünk. Március elején fedett OB, és pár fedett verseny is szóba került a környező országokban. Március végén szóba jöhet a fedett pályás VB Lengyelországban – a felkészüléstől függően – , aztán jöhetnek a szabadtéri versenyek.

A SYMA csarnokba már meg is van a bérletem:

Szerintem ez nagyon klasszul hangzik, nagyon várom 2019-et!