Nem akartam elmenni erre a versenyre. Semmi vonzót nem találtam benne azon kívül, hogy Ferihegyen a kifutópályán lehet futni. Nem volt kedvem az egészhez, de angelday szólt, hogy menjek, és ha ő szól, akkor én szívesen megyek. Egész héten szarul ment a futás, egy résztávos edzést sem fejeztem be és az egyiket el se kezdtem. Ez volt a beharangozó.

A Nike összepárosított egy hivatalos regisztrálóval, Dettivel, aki egyébként rendszeres látogatója a Nike futóklubbnak és tök jó fej. Igyekeztem felvenni vele a hét elején a kapcsolatot, de nem reagált a levelemre. Csütörtökön ott tartottam, hogy írok a Nike-nak, hogy nem megyek, mert nem találom a csapattársamat. ( Csak pároknak adták ki a rajtszámot) Aztán egyszercsak visszaírt és így megnyugodtam.

Reggel 9:10-kor össze is futottunk Ferihegy 1-es terminálján. Ő mindenkit ismert, kisebb társasággal érkezett. Én csak a Futóblogos angelday-t és Sesam-ot ismertem. Íme két fotó:

Olyan volt ez a rajtot megelőző 2 óra, mintha Törökországba utaznék all inkl. útra. Indultunk becsekkolni. Csak közösen vehettük fel a rajtszámot a check-in pultnál. Megkaptuk a verseny hivatalos pólóját, a ruhazsákot és a karszalagot. Leadtam a zsákban a csomagmegőrzőbe a ruháimat.

Dettivel begyakoroltuk a csipátadást, hogy ezzel se veszítsünk értékes másodperceket. (Mivel győzelemre esélyesen érkeztünk)

Ahogy egy repülőút előtt az lenni szokott, következett a biztonsági vizsgálat. Ezen is hamar túlestünk, aztán külön buszok vittek minket a rajthoz, ahogy egy géphez szokták vinni az utasokat. Sesammal és angelday-jel sokat röhögtünk, jól éreztem magam. angelday intett a sofőrnek, hogy indulhatunk, hiszen szerinte mindenki a buszon volt már, aki számít. (huszan lehettünk a hatszáz indulóból):)

Még egy óra volt a rajtig amikor kiérkeztünk. Mindenki kihasználta lehetőséget egy jó kis szelfire a kifutópályával a háttérben.35 perccel a rajt előtt szóltam angelday-nek, hogy indulhatunk melegíteni. Nagyon csúnyán nézett rám. Az egyik térdét be is fáslizta, hogy egy mondvacsinált sérülésre hivatkozva ne kelljen melegítenie. Sesamhoz már nem is szóltam. Rettentően másnaposan, és teljes békében aludt a meleg aszfalton, a kifutón 🙂

Nagyon szarul voltam egész héten, nem is számítottam nagy futásra, de egy verseny előtt nálam a bemelegítés az akkor is kötelező. 2 km gimn. 10×100. Szerénytelenül az első sorba álltam be a rajtvonalhoz. Középen ismerős celeb arcok voltak, csak Rubint Rékát tudtam nevesíteni. Angelday odajött és oldalról froclizott, ő ugyanis Sesam váltótársa volt, tehát nem velünk rajtolt. (lsd. a poszt végi videóban)

A rajtvonalról nézve elöttünk kb. 50 méterre rengeteg fotós volt, akik alig tudtak kifutni előlünk, amikor elrajtoltunk. Nem érdekelt, hogy sikerül ez a futásom, élvezni akartam és az sem érdekelt, hogy ha jól el is futom majd az elejét.

200 méter után visszaváltottam utazósebességre. Ekkor kb. a 25. helyen lehettem és Sesam ifjonti pimaszsággal futott el mellettem, de aztán együtt maradtunk. Nagyon meglepődtem, amikor 1000 méterhez értünk, mert a részidőnk 3:35 volt, Sesam közvetlen elöttem futott. Neki ez órási egyéni csúcs volt, másnaposan pedig egyenesen örömünnep. Kívülről nézve nagyon lazán nyomta. Aztán kicsit megijedtem, mert a kifutópálya közepén ott volt egy baromi nagy Wizzair repülőgép, de csak ott parkolt, nem volt üzemben. 2 km-nél sok fotós volt megint, és Sesam ellépett 10 méterrel. A részidőnk 7:36 volt.

Ezután Sesam teljesen váratlanul leszakadt. 3 km után volt a forduló, itt megszámoltam, hogy a 16. helyen futok. Kicsit lesavasodtam, de nagy örömömre jól ment a futás és óriási meglepetésemre 4:05-ös átlaggal futottam végig a közel 6 km-es távot. Tök jó volt a váltás, Detti gyorsan elviharzott a kifutón, aztán klasszul futott ő is végig. Így nézett ki:

Az utolsó 60 méteren csatlakoztam hozzá és együtt futottunk be a célba.

A busz vitt minket visszafelé is a terminálba, ahol egyedi érmet és egy befutócsomagot kaptunk. A terminálban szendvicseket és édes sütiket és sok-sok innivalót kaptunk. Csillagos ötös ellátásban részesültünk. Jól éreztem magam, jó buli volt. Amilyen nyögvenyelősen érkeztem, most már mégis azt gondolom, hogy kár lett volna kihagyni ezt a napot. RUNWAY örök emlék.

Egy rövid videóösszefoglaló: